(Nem)lokális emberek

A Budapest-bérlet az első részben boncolgatott integrált közlekedési szövetségnek csak az első lépése. A tarifauniónak is csak a belterületen szerez érvényt, az agglomerációban továbbra sincs közös viteldíjrenszer. Bevezetését mégis különböző kritikák érték, a melyek elsősorban a „szokásokon”, és bizonyos Budapest-specifikus rossz tapasztalatokon alapulnak.

Mielőtt ennek a részleteiben elmerülnénk, nézzük meg, milyen elvárásaink vannak egy díjszabással kapcsolatban? A legfontosabb kettő: legyen a lehető legolcsóbb, és legyen igazságos.

Először nézzük ez utóbbit!

Vint Cerf, a Google alelnöke, az internet egyik “atyja”, számos internet technológia megalkotója járt nálunk. Én bevallom valami fiatal srácot képzeltem el, de egy 60 év körüli jópofa “bácsi” lépett fel a pódiumra. Szórta a poénokat és a történeteket fiatalabb éveiből, mikor egyetemista korában először próbáltak összerakni egy hálózatot, vagy összekapcsolni több hálózatot "packet switching" technológiával. Ez volt az ARPANET projekt.

A magyar nyelv sajátsága, hogy a jelzőket a jelzett főnév elé szoktuk tenni. Ebben hasonlít mondjuk a germán nyelvekre, de eltér például a franciától.

Az utóbbi időben megfigyelhettük, hogy ez a jellegzetesség már nem mindig igaz. Közelebbről a kiskereskedelmi élet írásban való megjelenésére gondolok: reklámok, szórólapok, árcédulák szóhasználatára. A nagyáruházakban már nem büdös sajtot, hanem "SAJT büdös"-et lehet kapni.

Nem hinném, hogy ez a nyelvi jelenség a francia nép ajándéka a Madarasteszkón keresztül, hiszen hátravetett jelzős vagy értelmező szerkezetek eddig is léteztek hasonló formában. (István, a király.) Ezekben a szerkezetekben a jelzett-értelmezett szó kapja a hangsúlyt, és csak mellesleg, zárójelben csüng mögötte a jelző. A prospektus célja is hasonló lehet. PARADICSOM marokkói. Kit érdekel, hogy honnan van, a lényeg az, hogy micsoda. Ember persze így nem beszél, legfeljebb ír, marketingcempontból.

Ha elnézünk a világ boldogabb helyeire – Nyugatra, de lassan már a nem túl távoli kelet felé is - azt látjuk, hogy a jól szervezett és jól használható tömegközlekedési hálózattal rendelkezõ városokban és környékükön a különbözõ közlekedési ágak nem egymás konkurenciájaként, hanem egymást kiegészítve üzemelnek. Túl vannak azon a felismerésen, hogy egy város funkciói nem szorítkoznak a közigazgatási határnak nevezett piros vonalon belüli területre, hanem a belvárostól kifelé fokozatosan gyengülve egész a távoli agglomerációig érnek. Éppen ezért a városhatáron belüli és az azon túlnyúló regionális forgalom szervezése nem külön folyik, hanem egységet alkot. A városi gyorsvasutak, metrók – kisebb városokban akár a villamosok is – messze a városhatáron túlra kinyúlnak akár az elõvárosi vasút vágányhálózatát is kihasználva (London, Karsruhe), vagy éppen az elõvárosi vasutak vállalnak jelentõs feladatot a város közlekedésében, gyakorlatilag metrójellegû szerepet magukra vállalva (München, Párizs , Koppenhága).

Sziasztok Pajtások!

Új csodát hoztam nektek!
Mivel írni mindenki szeret - tegye fel a kezét aki nem szeret írni ... Pistike menyj a sarokba! - így ma mindenki kedvencéről a Latex-ről és az Ő Xemacs kapcsolatáról lesz szo! Igen! Ez most Xemacs specifikus!

Az úgy volt, hogy Lvovba akartunk menni, ami a kies Ukrajnában fekszik, ráadásképpen december 26-án.

Ezt némileg megnehezítette hőn szeretett Gaskó urunk csodálatos megmozdulása, minek folyományaképpen az egyetlen közvetlen vonatra, a Tisza Expresszre nem lehetett jegyet venni a sztrájk időtartama alatt. ("Zárolva" volt, ami oké, mert legalább az ember nem vesz olyan vonatra jegyet, ami nem is indul.) A sztrájkot felfüggesztették hétfőn (22-én) éjfélkor, én pedig kedden délelőtt kimentem a nyíregyházi állomásra jegyet venni, mint azt tettem egy hete minden áldott nap is. Ám a jegyek még mindig zárolva voltak.

Kimentem ezek után szerdán (24-én) délután is, és láss csodát! A jegyek addigra elfogytak. Azért még próbálkoztunk 25-én és 26-án is, de közben beletörődtünk, hogy átszállásokkal fogunk eljutni Lvovba. Az ember megnézi valamelyik nemzetközi menetrendet, és megtervezi útját. Ekkor látja, hogy két átszállás alatt nem ússza meg: lesz egy Nyíregyháza-Záhony szakasz, majd egy Záhony-Csap szakasz (a két határállomás) és egy Csap-Lvov szakasz.

Még mindig semmi gond, mert ugyan Záhonyban csak kb. 10 perc van átszállni, de Csapon van két óra. Tekintve, hogy Ukrajnába nem tud a MÁV jegyet adni, ez alatt határt kell lépni és jegyet is kell venni.

És akkor elindultunk 26-án! Záhonyt elértük a gyorsvonatnak csúfolt, de egyébként minden bokorban megálló, iszonyatos mocskos és hideg vonaton - majd megtudtuk, hogy a Záhony-Csap szuperexpressz 10 perccel a Budapestről jövő vonat érkezése előtt elmegy Csapra! A vonatunk beérkezésekor egyébként mi voltunk az egyetlen vonat a záhonyi állomáson, szóval nyilván teljesen tele lehetett a csapi vonat...

A következő vonat 3 óra múlva megy... Tiszta kéjmámor, amíg az ember rá nem jön, hogy azzal a vonattal menve lesz 28 perce elérni a Csap-Lvov vonatot, amely időbe bele kell férnie a leszállásnak, nyomtatvány-kitöltögetésnek, sorbaállásnak, határátlépésnek, pénzváltásnak (oké, az én saram, nem váltottunk hamarabb), jegyvételnek, és felszállásnak. Meglehetősen esélytelen.

Karácsony lévén, Záhony természetesen tök kihalt, stoppolni nem sikerült, busz nincs, taxi nincs - így aztán hazajöttünk. A vonat hazafelé legalább nagyjából tiszta volt, bár a fülkében 30 fok. A MÁV bináris fűtéséhez tulajdonképpen már hozzászoktam - és ha az oda-vissza út átlaghőmérsékletét tekintem, az egészen emberi volt, szóval nem is értem, miért nyavalygok...

Így történt, eképpen, hogy egy lvovi hétvége helyett megnéztük a záhonyi vasútállomást ketten cirka 5000 Ft-ért.

És már csak két dolgot nem tudok. Egyrészt azt, hogy melyik hülye találta ki, hogy egy A vonathoz logikusan csatlakozó B vonatot hirtelen el kell tenni az A vonat érkezése előttre; másrészt pedig azt, hogy mi a faxért nincsenek lejelentve a menetrendi változások a nemzetközi menetrendkeresőknek...? (Az utóbbiak meg voltak győződve arról, hogy az általuk talált vonatok érvényességi ideje 2009. decemberéig tart - de persze nem számoltak a MÁV-faktorral.)

Gratulálok, elvtársak, vazze.

Az utóbbi pár napot az egyik tokiói egyetem vendégházában töltöttem. A szálláson a szobában természetesen van internetelérés, amelyhez mellékeltek egy használati szabályzatot is. Ezen találtam az alábbi angol nyelvű figyelmeztetést, amelyet betűhűen be is másolok. Egészen normálisan indul, de a végén nagyot üt!

Prohibition of P2P software

You may not use P2P software. Using this software (BitTorrent, eDonkey, Ares, WinMX, Winny, etc.) will cause a great loss to university. Do not use this software at [szállás neve törölve]. If your usage of this software is detected, we contact your introducer, and get tough with you.

Hát mit ne mondjak, majd beszartam, amikor elolvastam, de nem az ijedtségtől, hanem a röhögéstől! Az a "get tough with you" 10 pontot érdemel!

Egyperces néma csend az elbukott utolsó lehetőség tiszteletére.

MNO - A vasúti közlekedés további romlásától tart a VEKE

Kötöttpálya - Tönkretették a magyar vasutat

A Nyíregyházi Főiskola Szenátusának 2008. november 25-i döntése szerint januártól a Kémia Tanszék megszűnik, a Fizika Tanszék pedig (a Kari Tanács ellenzése ellenére) átkerül a Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Karra. A Természettudományi Főiskolai Kar így 2009. januárjától a következő egységekből fog állni:

• Biológia Intézet
• Turizmus és Földrajztudományi Intézet
• Környezettudományi Intézet
• Matematika és Informatika Intézet (könyvtártudomány inkluzíve)
• Testnevelés és Sporttudományi Intézet
• Agrár és Molekuláris Kutató Intézet

Nincs hozzáfűznivalóm.

Szakmai körökben már régóta köztudott, hogy a Malév a szakadék szélén táncol, magyarul szarban van. Irtózatos méretű adósságállományt görget maga előtt, amely nem hogy csökkenne, hanem egyre nő. Az elmúlt években mindig csak egy-egy kormányzati pénzesbőrönd mentette meg a pusztulástól, így az "én már nem vennék a helyedben Malév-jegyet a tavaszra" típusú pletykák szerencsére alaptalanok maradtak.

Most azonban változott a helyzet, mint ahogy ezt több helyen is megírták. A Malév ugyanis már nem állami tulajdon, többé nem lehet csak úgy pénzt pumpálni bele, ráadásul ezt EU jogszabályok is tiltják. Az orosz vevő pedig vagy pumpál bele, vagy nem. Most úgy néz ki, hogy inkább nem, mert maga is szarban van. Az utolsó remény az, hogy az orosz állam megmenti a Malév tulajdonosát, és ezzel a Malévot. Hát meglátjuk.

Pedig egy légitársaságot nem is olyan egyszerű csődbe vinni. Hiszen hogyan is működik egy átlagos cég? Leszállítja az árut vagy elvégzi a szolgáltatást, a vevő viszont csak később (pár perc múlva, pár nap múlva, pár hónap múlva) fizet. Így még egy nyereséges cégnek is sok pénze áll az árukban, és könnyen előfordulhat, hogy elfogy a pénze. Egy légitársaság viszont előre szedi be a pénzt, az utas viszont csak napok, hetek, vagy hónapok múlva utazik. Így még egy veszteséges légitársaságnak is (viszonylag) könnyű pozitív cash flow-t produkálni, és ameddig ez megvan, addig nincs nagy baj. Ugyanis egy légitársaság nem akkor megy csődbe, ha veszteséget termel (annak áthidalására ott a bankkölcsön, bár mostanában azt is egyre nehezebben kapni), hanem akkor, amikor elfogy a pénze, és nem tud a gépeibe kerozint tankolni. Így omlott össze a Swissair is - nem tudott többé kerozint venni, és lehúzhatta a rolót.

Sajnos a Malév már rálépett erre az ösvényre: Ferihegyen már csak korlátozott mennyiségben kap kerozint. "Hála Istennek" a 3 nagyvas (Boeing 767) már nem repül a Malévnál, így azokat már nem kell itatni. Mondjuk ennek a 3 gépnek a leállítása is megérne egy misét. Vagy méginkább a beszerzésük. De leginkább a Malév koncepciója és stratégiája, vagy inkább ezeknek a teljes hiánya... De azon is érdemes elgondolkodni, hogy a jó szakemberek miért is hagyják/hagyták el sorban a Malévot, és kik kerültek a helyükre, pláne vezető beosztásba (Csőgörény, ugye...).

Be kell vallanom, én sötéten látom a Malév jövőjét. Se koncepció, se jó szakemberek, se nyereség, se jelentős vagyon, és hamarosan talán hitel se.

...és köszönjük, hogy a Malévval utaztak! Bár ne lenne igazam.

Olvasom az Indexen, hogy a 90 alatti IQ-val rendelkező APEH-alkalmazottak csak korlátozottan férhetnek majd hozzá bizonyos adatokhoz. Hm, ez nem is rossz ötlet. Viszont szerintem nem kellene itt megállni. Azt javaslom, hogy egyáltalán ne dolgozhasson olyan az APEH-nél, akinek nincsen legalább 90-es IQ-ja. Sőt, ilyen ember tanár se lehessen állami alkalmazásban, mert hát a felnövekvő generációval sem kellene nagyon kiszúrni. A rendőröknél pedig a határ legyen 100, mert hát ők mégiscsak a törvényt képviselik.

De ha már ennyire belejöttem a dologba, akkor lenne még néhány javaslatom. Pl. ne szavazhasson a választásokon olyan, akinek az IQ-ja kisebb, mint 100. Ezzel ugyan kiesne a (mostani) választók 50%-a, de én mindig is azt vallottam, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség. De ha már a választást IQ-hoz kötjük, akkor kössük a választhatóságot is! A következő határokat javaslom:

• parlamenti és önkormányzati képviselők: IQ110
• államtitkárok, miniszterek, polgármesterek: IQ120
• miniszterelnök: IQ130

Ugyan ez utóbbi elég szigorú határ, de hát miniszterelnökből nem is kell sok, csak egy. Ha a jelölteket is hozzávesszük, akkor is csak négy-öt. Azért arra kiváncsi lennék, hogy az utóbbi 20 (50, 200) év képviselői, miniszterei és miniszterelnökei közül hányan üthették meg a fenti mércéket...

A harmadik évezred első világválsága közepette vettem egy MacBookot és meg akarom osztani első él... él... élményeimet. Legutóbb tíz évvel ezelőtt kellett komolyabban Macintosh-t használnom, amikor a gimnáziumom a SuliNetes pénzből valamiért Macintoshokat vett és nem tisztességes PC-ket.

Utazok villamoson, álmosan, az érzékszerveim már nem akarják kivalogatni a hattérzaj/képbõl az információt, mikor arra leszek figyelmes hogy egy idõsebb hölgy egy idõsebb úrnak igen nagy vehemenciával magyaráz.

Összeszedtem magam, hogy ha ennyire magyaráz, akkor csak valami érdekeset mond, és hallgatóztam.

Az ezekben a hetekben, hónapokban, években dúló nemzetközi hitelválság közepette a WC-n ülő egyszeri ember (legyen a neve mostmár: Béla) egyre gyakrabban feledkezik meg aktuális "dolgáról", egyre inkább vész el a pénzügyi és gazdasági világ tekervényes dzsungeleiben...nem érti.

válasz Bertók László újságírónak a metropol 2008. október 28-i számában közölt "Senki nem tanult semmit" című esszéjére

Tisztelt szerkesztőség, tisztelt Bertók László!

A 2008. október 28-i számban ön kifejtette véleményét az ország elmúlt 20 évének hitelpolitikájáról. A címmel, valamint az egyéni eladósodás felelősségéről szóló bekezdéssel mélységesen egyetértek. Lejjebb azonban fő motívumként szerepel, hogy az ország választott vezetői az újabb  kölcsönt a "mi" megkérdezésünk nélkül vették fel. Nos, ez nem igaz.

Klasszikussal élve "túl öreg vagyok a szexuális orientacióm megváltoztatásához", szóval nem errõl lesz szó.

Holnap  (2008 szeptember 11, szombat) 12 órától nyílt nap a kőbányai trolibuszgarázsban.

A programok is biztos érdekesek, de ami számomra a fénypont lesz: a Stadionok és a garázs között utazni lehet a frissen elkészült BKV-s nosztalgiajárművekkel, úgy is, mint a régi orosz ZIU 5, az egyedi és sárga IK260T - ezen kívül egy fradiszínekben pompázó, amúgy szegeden közlekedő (buszból átépített) Mercedes Citaro trolival, illetve egy Solarisszal is.

Részletes program @bkv.hu >>>

Update:

Vasárnap 10-től trolifelvonulás!
Részleteket ld. lent

Néha egészen elképesztő MTI-s híreket olvasok az Indexen. Egyrészt gyakran úgy néznek ki, mintha a szerzője megrekedt volna egy hároméves szintjén a magyar nyelv elsajátításában, másrészt szakmai szempontból egetverő baromságokat tartalmaznak. Ez utóbbit én csak a fizika/matematika, illetve repülés/űrhajózás tárgykörében tudom kiszúrni, de biztos, hogy pl. a biológusok is a hajukat tépik néha. Álljon itt egy kiváló példa a mai Indexről. Olyan gyönyörű, hogy be is másolom (az ilyesmit sokszorosítani kell):

[bocsánat a címért, mert egy lopás: egy szegedi kémikusnak volt ilyesmi címmel elõadássorozata ...]

Mostanság olvastam egy cikket a fizikusok kedvenc pornószájtján amit meg akarok osztani veletek, óh Mindenki, aki erre vette böngészõje útját.

Olvasó! A mai mese a Rayleigh–Taylor instabilitás apropólán a színes fizika világába kíván bevezetni (azahogy hogyan lettem én a fizika barátja a szememen keresztül)

Biztosan sokan kacérkodnak a gondolattal, hogy Nyugat-Európában próbáljanak szerencsét, mondván, hogy ott mennyivel magasabbak a fizetések, és mennyivel jobban meg lehet élni. Viszont szerintem a legtöbben nincsenek azzal tisztában, hogy mennyibe is kerül az élet odakint idekint. Úgyhogy úgy gondoltam, tanulságos lehet, ha leírom, hogy én mennyit költök havonta Ausztriában, pontosabban Bécsben. Csak a fix költségeket sorolom fel.

• Lakásbérlet: 440 euro. Egy kis, 45 nm-es lakás bérlek bútorozva; nem luxus, de nem is lerobbant. A lakások bérleti díja Bécsben kb. 10 euro/nm/hó, persze a felkapottabb helyeken (központ, 18. és 19. kerület) ennél drágább.
• Rezsi: 80 euro. 250 euro/negyedévet fizetek a lakás tulajának rezsire. Ebben benne van minden: gáz, víz, villany stb.
• TV + internet + vezetékes telefon: 64 euro. Ezeket egy csomagban fizettem elő a Magyarországon is ismert kék szolgáltatónál.
• TV adó: 20 euro. Itt is van, és itt is pofátlan lehúzás.
• Mobiltelefon: 5 euro. Egy fapados szolgáltatónál.
• Lakásbiztosítás: 10 euro. A tulaj megkért rá, de ennyit amúgy is megér, hogy nyugodtan aludjak.
• Tömegközlekedés: 40 euro. Éves bérletet veszek, annak az ára kb. 410 euro, de ez jövőre felmegy kb. 450 eurora.
• Kocsi biztosítása: 150 euro. Na ez elég húzós a magyar árakhoz képest. Ebben benne van a kötelező, a félcasco (kb: akkor nem térít, ha a saját hibámból töröm össze a kocsit), illetve ezek adója.
• Kaja: kb. 350 euro. Az intézetben, ahol dolgozom, nincs menza, úgyhogy ebédre mindig elmegyünk egy közeli étterembe. Ezekben egy menü valami innivalóval 9-10 euro, ami havi kb. 20 munkanappal számolva kb. 200 euro. Ezen felül az egyéb kaja sacc/kb. 150 euro, de ezt most nem számoltam ki pontosan.

Ez így összesen - némileg felfelé kerekítve - 1200 euro/hó. Ezen felül persze költök még hébe-hóba pl. ruhára, szórakozásra, műszaki cikkekre (khm... iPod), ilyesmire, de ezek rendszertelen kiadások. Persze ki lehet jönni jóval kevesebből is, ha az embernek pl. nincs kocsija, vagy ha csak egy szobát bérel valahol.

Azért az látszik, hogy úgy általában drágább idekint az élet, különösen a lakás és a kocsi fenntartása. A bérlet is valamivel drágább. (De a Wiener Linien össze sem hasonlítható a BKV-vel!) Az élelmiszer egy szupermarketben kb. ugyanannyi vagy kicsit drágább, mint Magyarországon, és a műszaki cikkek is hasonló áron vannak. A rezsit nem tudom összehasonlítani, mert nem tudom, hogy Magyarországon mennyi egy ilyen (gáz-etázs fűtésű) lakás rezsije.

Tanulságokat különösebben nem akarok levonni, mert az én helyzetem talán más, mint az átlagos Magyarországról jövő szerencsét próbálóé: én biztos állásba jöttem, és jól meg vagyok fizetve. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az ő képesítésével és nyelvtudásával ilyen árak mellett megérné-e neki kijönni.

Ha van kérdés, ki vele!