válasz Bertók László újságírónak a metropol 2008. október 28-i számában közölt "Senki nem tanult semmit" című esszéjére
Tisztelt szerkesztőség, tisztelt Bertók László!
A 2008. október 28-i számban ön kifejtette véleményét az ország elmúlt 20 évének hitelpolitikájáról. A címmel, valamint az egyéni eladósodás felelősségéről szóló bekezdéssel mélységesen egyetértek. Lejjebb azonban fő motívumként szerepel, hogy az ország választott vezetői az újabb kölcsönt a "mi" megkérdezésünk nélkül vették fel. Nos, ez nem igaz.
Megkérdeztek minket négyévente az országgyűlési választásokon, hogy melyik politikai erőt szeretnénk kormányon látni, és mi azt feleltük: azt, amelyik többet igér - több pénzt hitelből, fogyasztásra és az improduktív tevékenységek finanszírozására költve.
Megkérdeztek minket közvéleménykutatásokon, mit szólunk ahhoz, hogy miniszterelnökünk ezeket az igéreteit be is tartja, a jövőnk munkája gyümölcsét a mában szétszórva, az eladósodás spiráljába taszítva az országot? És mi azt feleltük: tetszik nekünk.
Azt már magunktól mondtuk, hogy nem kérünk a változásból, hogy a hitelből költekező hazugság kellemesebb a realista beismerésnél, s hogy csak akkor bocsájtunk meg, ha a hazudozás folytatva lészen.
És végül közvetlenül is megkérdeztek minket, hajlandóak vagyunk-e a jövő érdekében a pazarlást visszafogni azzal, hogy a hitelre menő "ingyenes" szolgáltatások keresletét jelképes önrésszel szabályozzuk? Nem, nem, soha. Ne az emberekkel fizettessék meg.
A politikusok csak igényt szolgálnak ki. Méghozzá a mi pillanatnyi igényeinket, a lehető legostobább, legdemagógabb módon, a népszerűséget figyelve. Tehát - ha mi gulyáskommunizmust óhajtunk, akkor az lesz. Annak pedig ára szokott lenni, ha tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér: Válság, begyűrűzés, elmélyülés, és ha nem államcsőd, akkor bokroscsomag. Ez éppúgy a polgár felelősségvállalása, mint egy autóhitel, csak nagyobb léptékben. De hát nem tanulunk.
Öröm az ürömben, hogy az IMF-hitelkeret feltételéül szabták a kiadások valamelyes csökkentését, s így van remény rá, hogy kilábalunk az adósságspirálból. Ebből is csak azért lesz valami, mert most nem minket kérdeznek...
Kapcsolódó anyagok:
Utolsó kommentek