A Bumli ezentúl a közlekedési aspektusú élménybeszámolóim márkavédjegye lesz. Szóval sorozat, avagy blog-a-blogban. Nem tudom, hány epizódot fog megélni, de íme itt az első!
Nohátakkor...
Kétszer jártam Ukrajnában, ebben a posztszovjet államban, és akkor sem elsősorban a közlekedést "tesztelni", így hát nem lehet teljes a kép. Nem is fényképeztem sokat. Mégis úgy gondolom, hogy a dolognak van egy olyan hangulata, amit át tudok adni. Egy kis -nálunk már kihalt- szocializmus, egy kis kelet... Kelet nem csak a vad, hanem a mesés értelemben is. (Vagy tudtok közelebbi helyet, ahol tatárt látni természetes élőhelyén, a kán palotájában a XXI. században?)
A fenti képpel ellentétben elsősorban a tömegközlekedésről lesz szó. A nagyobb városokban van villamos- troli- esetleg metróhálózat (utóbbi: Kijev és Dnyepropetrovszk). A legtöbb helyen az állami buszközlekedést azonban már felszámolták, vagy erőteljesen visszavágták. Cserébe a városokat magáncégek buszai, marsrutkái lepték el. Ez utóbbi iránytaxi (ld. még: maxitaxi, dolmus), vagyis határozott útvonalon, de szigorúan igény szerint (vagyis alaposan kitömve), és az állami járgányoknál magasabb viteldíjjal közlekedő mini- vagy midibusz.
Lemberg (Львів, Львов, Lwów, Ilyvó)
Galícia fővárosa, Egykor nagyhírű multikulti város, a lengyelek számára olyan jelentőséggel bír, mint nekünk Kolozsvár. Építészetlieg erősen emlékeztet Krakkóra, de a Kelet Velencéjének is mondják - egyik helyen sem jártam még - mindenesetre lenyűgöző. A monarchiás hatás is erősen érződik rajta.
A közlekedés legfeltűnőbb jellegzetessége a kockakaköves utcák és a keskennyomközű (méteres) villamoshálózat, amit itt is -mint jellemzően mindenhol- Tátrák népesítenek be. Lembergben a T4 és a rövidcsuklós KT4 típus a jellemző. Kijev (Київ, Киев)
Ősi főváros ezeréves templomokkal, sokkoló birodalmi épületekkel, gigantikus szocreál szoborparkokkal. Na de minket a közlekedés érdekel...Metró
A legtöbb látogató számára valószínűleg a legérdekesebb közlekedési eszköz a városban. Maga a hálózat a "tipikus szocialista" elrendezés három, egymást a belvárosban háromszög-alakban metsző vonal. A széles nyomtávú vonalakon ötkocsis szerelvények futnak, a Budapestről jól ismert Metrowagonmash E ill. 81-es szériájú kocsikkal. Ezeket aztán nem is igazán fényképeztem, na de az állomások! Bár a metró elég későn épült (60-ban), magán hordozza a szokásos sztálinbarokk jegyeket, ha a moszkvai vagy szentpétervári metrónál egyszerűbb kiadásban is.
Mivel Kijev elég dimbes-dombos, a képen látható Zoloti Vorota (Aranykapu, Kijev város egykori erődített kapuja) metróállomás igen mélyre került. Az állomást egymás után két, egyenként kb. a Moszkva térivel megegyező hosszúságú mozgólépcsővel lehet elérni. Igy nem meglepő, hogy bár itt lehet átszállni a piros vonal Teatralna állomására, a két kijárat egymástól a felszínen közel egy kilométerre van. A város tényleges központjában fekvő a Majdan Nezsaleznoszti és Krescsatik már nem annyira mély, és a piros vonal a Dnyepert hídon keresztezi (és egy elég meggyőző, "szovjet-hősi" stílusú állomáson meg is áll). Érdekes részletek - ahogyan a sztálinbarokk a XXI. sz. technológiájával keveredik, amilyen a reklámbevételi és utastájékoztatási célokat szolgáló plazma- és LCD kijelzők a vonatokon és az állomásokon. A díjszabásról nem szóltam még: zsetonos rendszer van, és a nálunk a 80-as években elbontott "tökönverő" kapukon át kell bemenni. Egy zseton hosszú ideje 50 kopek. (Nagyjából 20Ft). Átszálláskor nem kell újra fizetni.
Felszíni közlekedés
A villamosvonalak elsősorban kiegészítőként szolgálnak a metróval el nem látott területeken. Az itt közlekedő kocsik egyrészt "gömbölyű tátrák" (T3-asok), másrészt a budapesti T5C5-ösökhöz hasonló, de nagyobb kocsiszekrényű "kockatátrák". (Ezek T5B6, vagy T6B5 tipusúak lehettek, vagy esetleg az ukrán utángyártású Tatra Jug T3M típus, sajnos nem tudom). A hagyományos villamosvonalakon kívül van két részben földalatti premetróvonal, amiken a felszínivel azonos villamosok közlekednek, hármas csatolásban.
A külső területeken leginkább busszal, illetve marsrutkával megy a közlekedés.
Érdekes színfolt a sikló. Ez a Podilból (alsóváros) megy fel a belvárosi nagy templomok (Mihailszka, Szofiszka) környékére, egy zsetonért.
A tömegközlekedést Kijevben is konszolidálni kell, amit szokás szerint az elektromos eszközök sínylenek meg. A Dinamo Kijev stadionja előtt közlekedő trolivonalnak a metróval "párhuzamos" szakaszára már lesújtott a kaszás. A Dnyeper bal partján korábban háromkocsis szerelvényekkel közlekedtek a villamosok. Ez a vonal 2004-ben pótlás nélkül megszűnt, az északról jövő vonal végállomása a Podilba, a Kontraktova metróállomásra került (ld. a képet). Mindemellett a metró állapota is látványosan romlott.
Odessza (Одеса, Одесса)
Ez a tengerparti város régebben nyitottságáról, az őt benépesítő sokféle népről volt híres. Később a partizánokról, most viszont leginkább az ukrajnában is nagy arányú bűnözésről. (Ezt sajnos a saját bőrünkön is tapasztalhattuk, amikor a rojtosra tömött villamoson áldozatul estünk a klasszikus figyelemelterelős zsebtolvajlásnak. Szerencsére csak készpénzünk bánta.) A város amúgy nagyon szép zöld, és echte feketetengeri balkano-mediterranoid hangulatú. Helyenként rendkívül lepukkant, de belváros rendben van.
A közlekedés oldaláról nagyjából a szokásos kompozíció: A villamossíneket régi, korszerűsített és újabb Tátrák róják - ottlétünk idején éppen egy új villamosvonal is épült. A troli a pesti "rázós" (Ziu9, melyből épp egy lerobbant példány került lencsevégre), illetve ennek csuklós változata (Ziu10). Buszból kicsi és nagy, régi és új, de főleg LAZ (Lvivsky Automobilny Zavod). A Patyomkin lépcső mellett fut egy vadiúj, és ingyenes (!) sikló.
Odessza kikötőváros, a tengeri látképet a rengeteg daru határozza meg. Ezek közül sokon hirdeti büszke felirat a GANZ-MÁVAG nevét.
Krími félsziget (Крим, Крым, Qırım)
Ez a távoli, egzotikus táj az egyik legszebb és legizgalmasabb, amit életemben láttam, Régebben főként a krími tatárok, ma elsősorban oroszok lakják. Hruscsov idején lett Ukrajna része.Villamos itt is van, nem is akármilyen: Jevpatorijában kéttengelyes Gotha kocsik közlekednek. Ez azonban sajnos nem fért bele a programunkba. Úgyhogy a legérdekesebb közlekedési élmény, amiben részünk volt, az a
Szimferopol-Alusta-Jalta távolsági trolibuszvonal.
Na ez pont egy olyan dolog, amit az ember csak egyszer akar kipróbálni. Olcsónak olcsó, de gyorsan szertefoszlik a dolog varázsa, amikor a régi Skoda két és fél órán keresztül megy 50km/h körüli tempóval üveghangon visítva, és a fedélzeten persze a 7-es buszt megszégyenítő tömegnyomor van. A privát büdösbusz mindössze másfél óra, garantált ülőhely, így visszafelé azt választottuk. A távolsági vonal mellett mindkét városban megvan a helyi hálózat is. Szimferopolban hosszan halad a gyorstroli a helyivel közös úton - ilyenkor 2x2 vezetékpár van az út felett.
Kabinnal az Ai-Petrire
Ez egy hegycsúcs, ami mintegy 1300m-re szökik közvetlenül a tengerszint mellől. Lanovka visz fel, két lépcsőben. A kilátás fantasztikus - lenne, ha aznap nem parkolt volna a csúcsra egy bazi esőfelhő, node sebaj. Szerencsére fönt az eső elől be tudtunk menekülni egy enyhén kommersz tatár fogadóba, aztán sétáltunk egyet, és hihetetlen: az egész pontosan olyan volt, mint a Bihar hegység! Még jégbarlangjuk is volt.
És végezetül egy kép - a jobb alsó - egy öregecske, de fiatalos LAZ busz orcájáról. Ezt Bakcsiszeráj, a régi kánság fővárosa felé menet kaptam le az országúti pihenőben.
Vasút
Jobbára éjszakai vonatokkal utaztunk, és a jegyváltás különös nehézségeket jelentett. Előre kellett váltani, mert elfogytak, valamint sokféle vonat sokféle osztálya volt. Mi általában négyszemélyes kupéba váltottunk jegyet. A vagonok teljesen mások, mint az Európa nyugatabbi részein megszokottak. (A nyomtáv sem azonos: az orosz szabvány 1526mm, a nyugati pedig 1435mm. A határon átkelő vonatok - a Tisza expressz - hálókocsijait Csap állomáson megemelik, és kicserélik alattuk a forgóvázat. A tehervagonok kerekeit nem cserélgetik, hanem az árut Záhony körzetében átrakják. Záhony és Csop között kettős nyomtáv van.)
Magyar szemmel meglepő, hogy milyen tisztaság uralkodik mindenütt. Az állomásokat karbantartják, gyakran takarítják, a rendőri jelenlét pedig erősebb és hatékonyabb, mint nálunk. Káprázatos a kijevi főpályaudvar mindkét -a régi és a vadiúj- terminálja. (Átmenőpályaudvarról van szó, ahol a vágányokat a két terminál közrefogja, és a vágányokat széles felüljáróról lehet elérni.) Csapon, a határállomáson viszont sokkoló a szocreál új épület a hatalmas mozgalmi freskókkal, illetve a szovjet érát idéző határátlépéssel.
Utolsó kommentek