(Nem)lokális emberek

... és akkor még ott van az ismerősöm ismerőse is (személyesen nem ismerem, de 'híres' ember (ez itt azt jelenti, hogy közös ismerősünk nélkül is ismerem a nevét, elismerem a munkásságat (mitöbb! ... kissebb nagyobb szünetekkel látogatom a blogját))).
De nem a munkássága miatt ragadtam elektront, hanem a véleménye miatt.

Az üzenet: Ha külföldön szülsz, nehogy eszedbe jusson Magyarországra menni mielőtt a csemetéid
útlevelét a kezedben nem tartod. Ez hosszú időbe is telhet, de kitartás! Néha a macskák győznek!

 https://www.youtube.com/watch?v=hGOqrKehMKY

A prágaiaknak metrót hozott a nyuszi. A cseh fővárosban a forradalom óta is töretlenül fejlesztik a hálózatot, ennek ellenére a délkelet-nyugat irányú "A" vonal (ami egyébként időrendben csak a második volt a "C" után) eddig meglehetősen kurta volt. Különösen a nyugati végére igaz ez, ahol a metró a prágai vár aljában levő Hradčanska megállótól még egyetlen megállót ment tovább, és a Dejvicka nevű hatalmas körforgalom alatt végződött. Ide érkeztek be hosszú évtizedeken keresztül az elővárosi buszok, de a Václav Havel repülőtér felől, illetve a környéki nagy lakótelepekről érkező buszokról, villamosokról is itt lehetett átszállni. A most átadott szakasz tehát továbbmegy az említett külvárosok felé, a távlati cél pedig a repülőtér.

Nemrég a CERN csendesen lehozott egy hírt, hogy a világon először sikerült antihidrogén-nyalábot előállítani. Az állandóan a Higgs-bozonról szóló hírek tömkelegében ez nem kapott akkora publicitást, pedig az a tény, hogy antianyag létezik legalább annyira fontos kérdéseket feszeget, mint a Higgs-bozon...

Ez egy szubjektív, fikázó bejegyzés lesz A Dal című produkcióról, ami az Eurovíziós Dalfesztivál (ED) magyar küldöttjét hívatott kiválasztani.

Előre leszögezem, hogy én kifejezetten szeretem az ilyen éneklős-zenélős tehetségkutatós-dalversenyes műsorokat. Még A Dal műsorötlete is tetszik, hogy mazsolázhassunk a dalokból/előadókból, és közösen válasszunk ki egyet, amelyet kiküldünk egy nemzetközi dalfesztiválra. Virágozzék minden virág, lássuk ki a legjobb, közben hallgassunk szép zenéket, stb. Azonban világos, hogy ami A Dal című produkcióban folyik az enyhén szólva is kritikára szorul, még az olyan szürke kisegerektől is, mint szerény személyem, aki úgy gondolja, hogy megmondja a tutifrankót (pedig lehet, hogy nem).

(A kép: Leander Kahney - The Cult of Mac)

Nos... igen... én is... én sem kerülhettem el a sorsomat. 

Leszögezném az elején, hogy a történet nem Magyarországon játszódik.

A dolog úgy kezdődött, hogy másfél éve kaptam az új cégnél új gépet. Hordozható, könnyű gépet kértem, és végülis a review-k olvasgatása után a lehetőségek közül (főnököm határozott tanácsa ellenére) egy Lenovo U300S gép mellett döntöttem, a márka közismert megbízhatósága és linux-barátsága miatt.

presentation tool-okrol szolok nektek :-)

Tegnap újra elmentem koncertre!
Ezúttal egy olyan csapatot néztem meg amit már régen látni szerettem volna.

Jó 3-4 éve történt, hogy megcsömörlöttem a számitógépemen található zenéktől es új zenéket kezdtem keresni.
Akkor került először Oz Noy az mp3 lejátszómba.
Sokáig hallgattam, de nem lobbant fel nagy szerelem, mikorcsak egyszer el kezdtem vissza-vissza hallgatgatni a dalait, es egy kis pislakoló lámpa teljes erejével kigyulladt a fejemben: Ez zseniálisan jó.
Nemrég elmentem megnézni élőben.

Az előző két rész összefoglalta New York és környékének közlekedését, illetve a hálózat kialakulásának történetét. A metróhálózat részletes bemutatásával még tartozom, de addig is nézzünk meg közelebbről egy olyan érdekességet, ami bár nem a legfontosabb elem a hálózatban, de az utazó mégis először szembesül vele: a reptéri vasutat.

New York város környékét három nagy repülőtér szolgálja, ebből kettő van a város területén. A legforgalmasabb a John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér (JFK), ez a város keleti oldalán, Queens déli csücskén van, és évi 47 millió utast fogad. Ha az európai turista New Yorkba (vagy Amerika északkeleti részébe) tart, többnyire a Kennedy repülőtéren ér földet. A második a várostól nyugatra, New Jerseyben elhelyezkedő Newark Liberty (EWR) repülőtér 33 millió utassal, a harmadik pedig elsőhöz meglehetősen közel eső, Queens északi oldalán levő LaGuardia (LGA) 22 millióval.

Az előző részben megismerhettük, hogyan épül fel New York és környékének tömegközlekedése,  különös tekintettel az elővárosi vasútra. Ez a rész a kerületek helyi tömegközlekedésének – elsősorban a metrónak – a kialakulásáról szól.

Kollégám dalra fakadt:

Egy jet, két jet,
Öt jet meg tíz.
Olvad a parton,
Csepereg az íz.

Update 11-11-03: szerintem amúgy a hadron olvad, de ilyen apróságra nem adunk...

Meglepő hír látott napvilágot: több sajtótermékben is megjelent, hogy az OPERA kísérlet fénysebességnél gyorsabb neutrínókat észlelt. A dologról a legjobb összefoglalót eddig a viXra blogon olvastam, de Stöckert Gábor indexes cikke is színvonalas.

A legvalószínűbb magyarázatnak természetesen az tűnik, hogy hogy elmértek, elnéztek valamit, vagy alábecsülték a szisztematikus hibát. Csak íróasztal mellől ezt így nehéz biztosra mondani...

Van egy kellemetlen genetikus elváltozásom:
Nincsenek Isteneim! Ez nem a vallási hova(nem)tartozásomról szól, hanem arról hogy nem tudok száz százalékosan jónak/rossznak látni senkit/semmit, nem tudok senkire és semmire úgy ránézni, hogy "ez/Ő így tökéletes" ...

Az előző posztomat Király Istvánnak szenteltem és áradoztam is róla, mert megérdemli.

Szerintem zseniális ez a cím, és most nem a filmről beszélek. (A film maga elég közepes, sok rosszat is lehetne róla írni, de szerintem önmagában pozitív, hogy van, és azért jót is lehetne írni róla.) Szóval ez a poszt nem a filmről szól, hanem annak körülményeiről, ahogy megnéztük.

Az új közoktatási törvény tervezetébe végül nem került bele egy 6. tárgyból teendő érettségi, marad a matematika, magyar nyelv, történelem, idegen nyelv és egy választandó tárgy. Az indoklás szerint az túl nagy terhet róna a diákokra.

Bekerült viszont a "kötelező önkéntesség", mert az ugye nem jelent plusz terhet...

Ez azt jelenti, hogy továbbra sem lesz kötelező egy plusz természettudományos tárgyból érettségizni. Ez egy újabb elszalasztott lehetőség, hogy tegyünk valamit a félelmetesen alacsony színvonalú természettudományos képzés fejlesztéséért, és azért, hogy többen menjenek tudományos-műszaki pályákra. Ezt egyébként az aktuális kormányok hosszú évek óta folyamatosan ígérgetik, és lényegében semmi sem történt. Ezek szerint most sem fog. Mindezt úgy, hogy az akadémia elnöke egy természettudós.

Gratulálok.

New York sokak számára maga Amerika. A XIX. századi európai bevándorló is itt lépett be az Újvilágba, és talán ez az, ami az amerikai filmekből (na jó, a Ewing-birtok után) elsőként beugrik: felhőkarcolók, sárga taxik, külvárosi gettók. Valójában New York csöppet sem a “tipikus” Amerika – inkább a teljes összevisszaság, saját szabályokkal. (A “világ fővárosa” talán pont ezért nemhogy az USA, de még New York állam fővárosi címét sem birtokolja.)

Egy ilyen óriási városban, ahol csak a közigazgatási határokon belül nyolcmillió, a környékén pedig további tízmillió ember él, a tömegközlekedés is óriási léptékben zajlik. Kiterjedt metróhálózatának nem kevés vonalán három vagy négy vágányon közlekednek 8-11 kocsis vonatok, emellett pedig több elővárosi hálózat vonatai ontják az utasokat a város szívébe.

Régi barátom mondta, hogy az Unstoppable c. film vasútbuziknak kötelező, muszáj megnéznem. A nevezetes időpont végülis tegnapelőtt jött el, amikor úgy jártam, mint szegény Gombóc Artur: ücsörögtem egy repülőn, ami négy órán át körözött a reptéren felszállás helyett - viszont a szórakoztatórendszert legalább bekapcsolták. Szóval végignéztem a filmet, amely valós eseményen alapul, de persze a forgatókönyvíró fantáziája dolgozott rendesen, nyilván fogtam a fejemet egy-két jelenet kapcsán. A sztori röviden annyi, hogy egy veszélyes vegyi anyagokat szállító vonat személyzet nélkül meglép, "teljes gőzzel" rongyol Pennsylvanián keresztül, és természetesen muszáj megállítani egy éles kanyar előtt, mert különben tüzijáték. Ezt sokan, sokféleképp megpróbálják, és persze végül a két főhősnek sikerül. Azt el kell ismerni, hogy a film az adott alkalomhoz (és lefáradtsági állapotomhoz) tökéletesen illett. Eszembe jutott viszont egy nagyon hasonló történet, ami Magyarországon esett meg körülbelül két éve - és nem sokon múlt, hogy nem végződött komoly szerencsétlenségként. Hogy így alakult, ahhoz sokak már-már akcióhősi teljesítménye kellett - a legnagyobb eredmény talán mégis az, hogy bár egy-egy híradásban szerepelt a történet, mégis mennyire jól sikerült az esettel megúszni a sajtónyilvánosságot és a botrányt. Most ezt a történetet fogom a lentiekben röviden összefoglalni.

Ha valaki az amerikai városi közlekedést emlegeti, általában a végeláthatatlan kertvárosokban vagy épp felhőkarcolók közt tekergő nyolcsávos autópályák ugranak be, illetve a ritkán járó és hasbarúgott csigaként vánszorgó, minden sarkon megálló, többnyire lepukkant és túlsúlyos arcokkal, feketékkel, idősekkel teli, atombiztos kivitelű buszok. Nagyobb városok kapcsán esetleg a metrók és magasvasutak masszív acélvagonjai. Most egy olyan helyet szeretnék bemutatni, ami egyáltalán nem felel meg ennek az általános képnek.

Reggelente busszal járok dolgozni. Tél van, hideg. Én szeretem a telet, mert friss a levegő. Legalábbis frissnek tűnik addig amíg az ember fent van a hegyen, vagy amikor elmegy a nagyszülőkhöz vidékre.
Sajnos ugyanez nem mondható el akkor, amikor a Moszkva téren felszállok a buszomra. Szeretek időben kiérni a buszhoz. Még nem érek oda, de már kicsit kilépek, hogy megpillantsam vajon bent áll-e már a kis barátom.
Többnyire bent áll. Ajtajai tárva-nyitva várják a népet. Sofőr sehol. A busz motorja, mondanom sem kell, jár. Már ebben van valami érthetetlen számomra. Lehet, hogy lehelletnyit filozófiai síkra terelem a kérdést, de mégis: miért jár a busz motorja, ha nem megy sehova még legalább 10 percig??