A harmadik évezred első világválsága közepette vettem egy MacBookot és meg akarom osztani első él... él... élményeimet. Legutóbb tíz évvel ezelőtt kellett komolyabban Macintosh-t használnom, amikor a gimnáziumom a SuliNetes pénzből valamiért Macintoshokat vett és nem tisztességes PC-ket. Kicsit kettős volt akkor a nagy feladat, hogy a gyerekek tanuljanak meg Wordöt és Excelt használni. Először is, mert a Mac-eken nem voltak meg ezek a szoftverek, de meg a jobb gomb is hiányzott az egérről. Első laptopon kiválasztásakor még megfontoltam a 12 hüvelykes PowerBookot, és még a második laptopomnál is a szép fehér MacBookot, de lemondtam róla, mert egy egygombos trackpad-en - amit tisztességes helyeken touchpad-nek hívnak - nem lehet Linuxot használni. És ha nincs értelme feltelepíthetem a kedvenc buherálható rendszerem valahova, akkor nincs értelme egy ilyen gépnek sem. Na most elérkezett az ideje a harmadik laptopom megvételének, a Fujitsu-Siemensemmel ugyanis nem voltam megelédve. Szerintem a Fujitsu is rájött, hogy igazából a Siemessel van a gond, és most kivásárolta utóbbit az előbbi és legközelebb már csak Fujitsu laptopok lesznek. Viszont kezdtem rájönni arra is, hogy a nyílt operációs rendszerekkel néha azért gond van, csak akkor érdemes velük dolgozni, ha az ember:
- Nem maga tartja karban a rendszert, és így lemond egy csomó újdonságról
- Maga tartja karban a rendszert, de lemond egy csomó ujdonságról
- Maga tartja karban a rendszert és megpróbál mindenféle újdonságot (buherál)
- ATI videókártyás gépet használ és szív minden driverfrissítés után, függetlenül attól, hogy ki tartja karban a rendszert
A FuSi gépemben ATI kártya volt, így az állandóan jelentkező hardverproblémák mellett még szoftveres hátrányba is került rendszer, és sok mindent nem tudtam élvezni, csak az állandó buhera maradt. Miután felraktam a legújabb ATI meghajtót, a rendszer erősen belassult, de furcsa módon terhelés alatt - pl. az utólsó mentsvárként kipróbált új kernel fordítása közben - jelentősen gyorsultak a grafikai effektek, az ablak mozgatása sem szaggatott. Nem nagyon érdekelt már ez a probléma, miután a rendszer kb. tíz percenkét egyszerűen megállt harminc másodpercekre. Valószínű, hogy ext3 probléma, de nincs kedvem fél éveket várni arra, hogy végre kijavítsák a problémát.
Nagyjából emiatt vettem Macintosh-t. Nem vagyok büszke rá. De az Ubuntum már eleve úgy nézett ki mint a MacOS-X, ablakárnyékkal (ez egy fontos visszajelzés, hogy a 2D monitoron ne akadjon össze a szemem az ablak nézésekor) meg például dock-kal, mert mégis kinek kell egy bazi hosszú taskbar, ha az ember sokkal gyorsabban tudja értelmezni az ikonokat. Szóval miért is ne vegyek MacBookot? A nevet kiejtve megbuksz... Nagyjából ebből áll a negatívumok lisája. Talán kétgombos lett? Nem egészen, mert az új MahBeth trackpadjén már nincsenek is gombok. Pontosabban maga a trackpad megnyomható, így akár több gomb is beállítható, de erre nincs szükség a 21. században.
Tetszik a gép és az operációs rendszer kinézete, de nagyon annyi szokatlan dolog van benne, hogy több nap szívás garantált. Egyszerű beállítani a trackpadet, hogy tapintásra klikkelést is vegyen, de azt már képtelenség beállítani hogy a trackpad bal oldala mindig működjön. A bal oldal ugyanis csak akkor működik, ha előtte már hozzáértem a jobb oldára. Ez egy dolog, meg lehet szokni, de nem úgy néz ki, nem lehet kikapcsolni. Nincs config file, wiki oldal ami segítene :(. Bár már az Ubuntuban sem érdemes config file-okat böngészni, de azért még ott vannak, reprodukálhatóak, és a bennük rejlő megjegyzések sokszor segítettek már rájönni, mennyi mindenre képes egy adott program.
Sajnos Mac alatt még repository sincs. Ha telepíteni akarok egy programot, akkor el kell másznom a honlapjára, le kell töltenem, és az ikonját ráhúzni az applications menüre. Mennyivel egyszerűbb egy
$ apt-cache search firefox
mozilla-firefox : Firefox 3.0 web browser
$apt-get install mozilla firefox
Állítólag van valahol apt-get, de még nem sikerült feltelepítenem, mert a hivatalos apple dowload oldalon nem találtam meg. Ami késik nem múlik, majd megoldom valahogy. Sokkal több idegeskedés volt, hogy a klikkeléseket nem veszi be rendesen a rendszer. Mintha a gombok klikkelhető része kisebb lenne a megjelenített résznél, vagy pedig az a gond, hogy a trackpaden még rajta van az egyik ujjam amíg a másikkal klikkelek.
Amit nehéz volt kitalálnom, az a rengeteg shortcut, ami máshogy van, mint Linux alatt (és másképp mint Gnome és KDE és Ubuntu és az ezer flavor és desktop környezet alatt). Erre az egyre számítottam és keresgéltem, szerencsére könnyű megoldást találtam. Mac alatt szinte minden parancs elérhető a matyóhímzéses billentyűn keresztül, valamilyen kombinációval, és a legjobb az, hogy ezek fel vannak sorolva a program menüjében. A legfontosabb talán, hogy alt+F4 helyett itt a command+W-t érdemes használni. Tudni kell viszont, hogy ez csak egy adott ablakot lő ki, és még ha kilőttük egy adott alkalmazás utolsó ablakát is, az még megjelenik a command+tab nyomogatásakor (ez az alt+tab megfelője). A programokat command+Q-val lehet végleg kilőni, az ablak bezárásakor még fut a háttérben, és mindenféle billentyűkombinációval még előhozható. Ami nagyon jó, hogy a shortcutokat elég csak egyszer megtanulni, és érdemes is, mert a legtöbb program konzisztensen ugyanazokat használja, mint például copy+paste-re a command+c és a command+v. Ami nagy fejtörést okozott nálam, az úgy néz ki, másnak is. Ugyanis a spotlight nevű kereső ugyanazt a command+spacet használná mint a billentyűzet kiosztásért felelős program (aminek szintén van valami jó kis divatos neve, de minek jegyezzem meg). Ez annyira ugyanaz, hogy a Help is ajánlja, változtassam meg. Röhej, kissé Redmond ízű. Nekem amiatt lett volna rá szükségem, mert magyar kiosztással nincs nincs 0 az angol billentyűzeten (helyette van ö és í), ami miatt nem tudom begépelni a kedvenc jelszavam a screenlock beálltakor. Aki látott már gnome-os screenlockot, az tudja hogy az egyrészt régebben mindig az alap billentyűzetkiosztásra állt be, újabban pedig mutatja és felajánlja a kiosztáscserét. Na ez nincs Mac alatt, cserébe még a command+space sem megy alapból, amire ezen magyar karakteres blogbejegyzés írása, a gép lockolása és felébresztése közben kellett erre rájönnöm. Amíg keresgéltem a nullát előcsalogató billentyűt valahogy újra is indult a rendszer, szóval a probléma megoldódott. De előjött volna megint az újabb screenlocknál, mert magyaron maradt a kiosztás, szóval gyorsan beállítottam a kiosztásállító shortcutot.
Tetszik viszont, hogy van Terminal és van X11 is. Mindkettő előtelepítve volt, bár utóbbit állítólag nem szokás. Viszont sok mindent elég nehéz testre szabni. A képernyő alján ott figyelt a 3D-s Dock, amit én szerettem volna 2D-sre átváltani, de sehogy sem ment. Keresgéltem és találtam is az apple dowload oldalán egy 40 kilobájtos DockChanger nevű programot. Mire is való ez a program? Feldob egy Igen/Nem ablakot, és a kérdést, hogy át akarom-e állítani a Dockot 3D-ről 2D-re. Legközelebb pedig 2D-ről 3D-re. Egyerű, egységsugrú, buheramentes. És rávesz arra, hogy feleslegesen ne csinosítsd a Mac-ed, hanem inkább használd arra, amiért megvetted.
De még véletlenül se regiszráld. Amikor bekapcsoltam, megkérdezte a nevem, csinált rólam egy fényképet, és kitöltetett velem egy regisztációs űrlapot, amit nem tudott elküldeni, mert még nem tudtam regisztrálni a MAC-addresst (hú, ez MacKora szóvicc!) a tűzfalgépre. Utána a home-könyvtáramban ott virít a "RegisterMe" egy szép gentleman-nek kinéző ikonnal. Értem én az üzenetet. Kitöltöm. Kitölteném. Merthogy a State mező, ugye az az USA-ra vonatkozik. Nincs olyan, hogy CH, DE, H... Ha meg nem töltöm ki, nem engedi elküldeni. Hát, akkor legyen CA, mint California. Az Apple Inc. amúgy is ott van. Ekkor a körzetszámmal van gondja. Utána a Zip kóddal, utána a telefonszámmal. Ide már nem tudtam mit hazudjak, bármilyen random számot írtam, nem ment. Azt hiszem feladom. Irok majd nekik egy szép levelet, hogy fiúk... azért vannak írástudó emberek olyan országokban is, ahol nem fekete az elnök - egyelőre még náluk sem. Ráadásul nem is ingyen kaptam a software-t, szóval elvárnám a tisztességes programot.
Arról inkább nem beszélek, hogy a QuickTime nem játssza le az éppen nálam levő .avi-kat, az SMplayert meg nekem kell majd lefordítani. Arra nem is számítok, hogy ha egy nyitott alkalmazás ikonjára rákattintok a dock-on, akkor rejtse el az ablakokat - az ubuntu ezt tudja, intrepid ibexben apt-get install cairo-dockHarapott almás logó, aluminium borítás... ez a gép a Lucifer névért kiált. Elhozza a fényt a tudás fájáról, de meg kell küzdeni vele, mint az ördöggel. Viszont ennél szebb vektorgrafikus ikonokat még nem láttam, tényleg magas a léc, és a betűk is megfelelően aprók és gyönyörűek. A második monitort pikpakk beállítottam - a linuxos ATI configról, az amdccc-ről ne kérdezzetek, az ott fagy ahol tud. Használtam volna az egyszerű nevű Mail programot levelezésre, de kicsit furán importálta a thunderbird-ös levelezésem, és egyszerűbb volt felrakni a tündimadarat, bemásolni a .profiles-t, mint kibogozni a Mail lelkivilágát és beállítani a mailfoldereket. Szép a tündibörd is, igazi Mac-es külseje van, de valami gond van a levélszerkesztővel és elég rondán néz ki, hogy a kurzor elmászik attól a helytől ahova berakódik a betű. Firefox alatt pedig nem megy a helyesírásellenőrzés a blogszerkesztőben (más form-mezőben oké).
Végszónak hadd írjam, le : Hajrá Cupertino, van remény a rendszerben, egyszer talán utóléritek a tiszta ópenszorszt.
PS: Az ATI driver NEM nyíltforrású. A régi, radeonkártyák visszafejtett meghajtója ma is remekül működik.
Utolsó kommentek