Az történt pár hete, hogy Prágába küldtek minket. Még fizettek is azért, hogy kellemesek érezzük magunkat. Cserébe néhány szakmai jellegű előadáson kellett részt venni, de ez nem volt túl megerőltető a szünetekben osztogatott kávé, tea és sütemény hatására. Prága fantasztikus hely. Ez a város élhető, nagysága is megfelelő és a kinézete is páratlanul jó.
A fenti kép csak azért került ide, hogy bebizonyítsam, tényleg létezik az a hely Prágában, amit a helyi/alkalmi festők a képeikre mázolnak.
Meglepően kellemes hangulatúnak tapasztaltuk a várost, a tömegközlekedés nagyságrendekkel jobb, mint szeretett fővárosunkban. Olyannyira tele van villamossal a belváros, hogy buszra nincs is ott szükség. A belváros amúgy is szinte teljesen le van zárva az autóforgalom elől, szóval turistáknak ideális egy hely. A sör pimaszul olcsó, még az éttermekben is. Persze aki keres, az talál drága sört, de azért jellemzi Csehországot hogy a legolcsóbb sör a Tescoban 19Ft +30Ft üveg (Opát volt a neve). Persze nem ezt döntöttük literszámra, hanem a Krušovicét és a Plžent. Jellemzi őket továbbá, hogy hozzájuk képest Budapest Románia. Legalábbis mi pont olyanok, mint amit Romániárók képzelünk. Prágában tiszták az utcák és nem büdösek. Egy csomó helyen ingyenes a budi. Ez azt hiszem egy döntő tényező a turista számára. Történt már hogy Pisában láttam a ferde tornyot pisilés közben, mert nem voltam hajlandó fizetni egy olasz 'vaffancúló'-zásáért.
Visszatérve a villamosokhoz: valahogy az idegen nyelv ellenére náluk érteni lehet, hogy a 'přisti zaztavka' (kb kiejtés: pcsistyízaztavka)után melyik megálló nevét ejti ki a géphölgy. Viszont a vasúti pályaudvaron már nem azt mondják be, hogy 'proszim pozor'. Fogalmam sincs mit jelent, de amikor öt évvel ezelőtt Prágában jártam, ez volt az első cseh mondat amit hallottam, és ettől lett Prága Prága a szememben.
Furcsa mód a prágaiak nyelvtudása kívánnivalót hagy maga után. Persze ebben én is ludas vagyok, mert hát én meg csehül nem tudok. De ha az egyetemi menzán az az egyik menüpont, hogy 'palacsinky s tvarohem, kakao .... 60kč' (kb-re), akkor az egy magyarnak azt jelenti 'túrós,kakaós palacsinta'. De amikor kértem egy túrósat és két kakaósat (ágyín tvaró dva kakaó palacsinku) akkor elém raktak három túrós palacsintát és két bögre kakaót. Mikor ez nem tetszett akkor elém raktak még három túrósat, és elvettek egy bögre kakaót. Mikor már nagyon nem tetszett, akkor odajött egy angolul tudó emberke, hogy segítsen. Tegyük hozzá hogy szegény nagyon halló volt, és így az effektív angoltudása az én nullához tartó cseh tudásommal vetekedett. A végén kaptam valamit ami palacsintára hasonlított és hatvan koronába került, de csak azért hoztam el mert nem akartam hogy a végén több száz adag feleslegesen megcsinált palacsitát miattam ne tudják eladni. Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy vajon még mit tudtak volna kikombinálni a palacsintákból és a hozzáférhető alapanyagokból.
A második nyelvi akadályt már nagyob félsikerrel éltem túl. Vettünk egy szép kis festményt egy utcai árustól 100kč-ért (kb. 1000Ft). Kétszáz méterrel arréb a festmény a kezünkben egyszerre csak nyomtatott pixelhalmazzá változott, és kezdtük érezni, hogy itt minket valahol átvertek. Eszembe is juttot, hogy a festmény átadásánál sérült a kontinuitási egyenlet: tudniillik az utcai árus megfogta a kiválasztott festményt, bement vele egy ajtón, és két másodperc múlva már jött is ki, egyik kezében a festménnyel, másikban pedig egy papírzacskóval. Szépen beletuszkolta, elvette a pénzt, mi meg akkor még boldogan elsétáltunk. Na az alatt a két másodperc alatt cserélte ki a festményt pixelhalmazra. Miután megfetettük e bűvészmutatványt, visszasétáltunk hozzá. Megkérdezte, hogy szeretnénk egy nagyobb festményt? Mindezt angolul, annak ellenére, hogy eddig azt állította, nem tud angolul. Mondtam neki: 'az eredetit. Légyszives.' Persze mikor visszahozta a 100 koronánkat, nem tiltakoztam. Legalább nem buktunk rajta.
Egy nappal később persze elbuktunk a 100ból 79et. Ennek a lényege: ne menjetek a Svejkben is megénekelt U Fleku nevezetű kocsmába, mert a tizedszer is az orrotok alá dugott és egyszer elfogadott Becherovkáért is fizetni kell. Pontosan 79 krajcárt. De legalább borravalót nem adtunk, pedig szépen felszámolták azt is a számlára. Átfutott az agyamon, egy pillanatra az a másnapi indexes főcím, miszerint 'Svejk legendás kocsmája egy kiborított Becherovkás pohár miatt tegnap porrá égett'. De ez csak átfutott az agyamon. Nem, nem ízlelgetem a bosszú ízét annak ellenére, hogy Becherovka íze van.
Mindegy, legalább a repülési múzeum teljesen ingyen volt (olvasod, LiBerti?). Íme egy kép:
Itt tudtuk meg, hogy a második világháborúban a cseh Aero cég hangárjaiban csinálták a németeknek a Messerschmitteket.Ja igen, legutolsó ottöltött napunkon majdnem megnéztük a Sátán Bibliáját. Ez egy bazi nagy kódex a XIII. századból. Valahogy a cseheknél nem túl nagy a vallásosság. A templomaikat is inkább csak kiállítási helyeknek használják és híres emberek sírhelyének, továbbá koncertteremnek. De a Týn templomban például keresztes lovagok szobrai vannak kint szentek szobrai helyett. Mondjuk az egész templom kinézete egy gótikus összeesküvésnek tűnik:
Szóval nem csoda, hogy ebben a városban született meg a Sátán Bibliája. Amit majdnem megnéztünk. Közbejött ugyanis az, hogy kiállításra menet elvesztettem az itthoni diákigazolványomat. Nem tudom minek volt nálam, de most már azt kell kérdeznem, miért maradt a cseheknél. Számomra a Sátán közreműködése a mai napig a legvalószínűbb magyarázat. Hadd mellékeljek egy képet arról a nyelveket nem beszélő villamosvezetőről, akitől a 'student kard, tramvaj pity', oroszos beütésű kétségbeesett, ötös villamosra vonatkozó kérdésemre csak annyit válaszolt: 'Kalinyigrád! Kalinyigrád!'
Szóval így nézett ki a pacák, hasonló arckifejezéssel artikulálva a fent említett városnevet, csak éppen éjszakai sötétségben, egy száguldó villamos vezetőfülkéjéből az utastér felé nézve a vezetőfülke ajtajának résnyire való kinyitása után:
Valahogy ez a retinámba és a fülembe égett, és Prága (ezentúl Kalinyigrád) új szimbólumává vált. Vége lett mint a Twin Peaksnek b+.
Utolsó kommentek