(Nem)lokális emberek

"Something daring that I like to do at this time of year is to go out without putting on my coat or gloves or any other protection against the elements and walk the thirty or so yards to the bottom of our drive to bring in the morning paper from a little box on a post.
Now you might say that that doesn't sound very daring at all, and in a sense you would be right because it only takes about twenty seconds there and back, but here is the thing that makes it special: sometimes I hang around out there just to see how long I can stand the cold.
I don't want to sound boastful, but I have devoted much of my life to testing the tolerance to extremes of the human body, often with very little thought to the potential long-term peril to myself - for instance, allowing a leg to go fast asleep in a cinema and then seeing what happens if I try to go for popcorn, or wrapping an elastic band around my index finger to see if I can make it explode. It is through this work that I have made some important breakthroughs, notably the discovery that very host surfaces don't necessarily look hot, and that temporary amnesia can be reliably induced by placing the head immediately beneath an open drawer.

Megint fel vagyok villanyozva!
Pedig még csak nem is hallottam!

Kis szülővárosomban és kőhajításnyi távolsagra a Király név - egyfelől - zenével van kapcsolatban.
Az elsőgenerációs zenész-Királyok már apukák (néhol nagyapák), és a hangszerek a falon lógnának, ha nem lennének másodgenerácios Királyok. Vagy legalább is egy közülük.

Pitta. így ismerik mostanság ... szerencsére már nem csak kőhajításnyi távolságra.
Pitta kiadta a második lemezét!

Az új lemezzel még nem rendelkezek (de folyamatban), szóval csak más tollaival fogok ákeskedni:

"És akkor most jönnek azok a súlyos kijelentések, amelyekért felelősséggel tartozik a kritikus. A G-Jam Projekt második lemezénél jobb instrumentális rocklemezt még nem adott ki magyar gitáros (szinte mindet ismerem és szeretem, a Szekeres-Varga János-Alapi tengelyen), de valamennyi nemzetközi vetélytársnak is komoly ellenfele" [ttp://dionysosrising.blog.hu/],
"Joe Satriani, Andy Timmons, John Mayer, Király István, Axel Rudi Pell... Vajon e gitárosok között ki a kakukktojás? Elárulom: nem Király István." [ttp://dionysosrising.blog.hu/],
"Nem akarok visszafogott lenni. Eszem ágában sincs mértéktartóan nyilatkozni. Teszek arra, hogy minősítések között egyensúlyozva óvatoskodjak. Ez egy kibaszott jó album!"[riff.hu].

Az előző albumról jól kialakult véleményem van (most is ott van az mp3 lejatszómon), ami mindenhol pozitív, de azért kritikai elemeket is tartalmaz. De nagyon szubjektív (mindkét irányban). Ezzel senkit nem untatnék.

Egyszer egy zeneértővel jól megbeszéltuk, hogy hát igen ... minden nagyobb városra jut legalább egy jókezű gitáros, aki - ha arra veszi az irányt - élvezheto szinten tud játszani Satch-ot, Vait vagy Gilbertet.
Kevesebb, jóval kevesebb olyan van, aki ezen úriembereket "kezében tudva" saját stilussal (= felismerhető össze nem téveszthető jétákmóddal, hangzással, zenével) rendelkezik. És még kevesebb olyan hangszertulajdonos van (mondhatni ezek már ritkaságszámba mennek) aki olyan dalokat is tud írni, amelyek  nem arról szólnak, hogy "percenként hányszor tudom egy gitárnyakon az összes bundot kitapogatni".
Pitta ezen utolsó csoportnak egy tagja. Ahogy megszólal a gitár mar tudhato, hogy ha nem jatszik perceken keresztül hipergyors skálákat, az nem azért van, mert nem tud, hanem azért mert ennek a zenének az már nem tesz jót. Ilyen gitáros is kevés van!
 

És ezek után lehet szépen saját fúlre támaszkodni, saját véleményt alkotni:
http://www.kiralyistvan.hu/index.php?page=hirek, https://www.youtube.com/user/kiralyistvan .

Es terjeszteni!

k.

"Minden diktátor elköveti ugyanazt a hibát: megrendíti a nép bizalmát a törvényekben - majd amikor napja leáldozik, megérti, éppen ez, a törvényt már egy cseppet sem tisztelő nép húzza őt faágra, oltja ki utódai és családja életét, rohanja le és tapossa össze egykori fényes birodalmát."

"Vaskézzel nyúltam a dolgokhoz. Mindig is ilyen szerettem volna lenni, következetes és hajthatatlan, csak a célt látó. Így lehet bármin is változtatni. Márpedig sok változtatni való volt akkor Parániában. Elődeim alatt a baloldal szabadon tevékenykedhetett - no ennek is véget vetettem. Hamar megteltek a börtönök. A parlamentben minden erőlködés nélkül keresztülvittem egy új törvényjavaslat megszavazását, ennek "gumiparagrafusait" jogászaim eleve úgy írták meg, hogy azokba gyakorlatilag minden és mindenki belefért. Nem tetszett valakinek a tevékenysége? Börtönbe vele. Persze, illő tárgyalás és ítélet után. Balos volt a fickó? Börtönbe! Külföldön elítélően nyilatkozott rólam vagy a rendszerről, aztán volt olyan ostoba, hogy hazatért? Börtönbe! Mindenre voltak paragrafusok, senki nem szólhatott egy szót sem. Aki pedig a börtönben ülők érdekében emelte fel a szavát, hamar oda került maga is. Nagy csönd lett az országban, aztán elkezdtek szervezkedni. Külföldi újságírókat hívtak. Ezekre nagyon vigyáztak az embereim, folyton a nyomukba jártak, ha pedig ezért panaszt tettek, Alves vagy titkárai nyájasan közölték velük: csak a védelmükről gondoskodnak, mert az ellenzékiek készek lelőni őket, hogy aztán azt is a kormányra kenjék..."

(Nemere István: A téridő istenei)

Baltimore, Promontory, Casey Jones, John Henry. Az amerikai vasút rövid története gitárral-énekkel, egy órában. Melegen ajánlom ezt az 1974-es filmet mindenkinek, aki szereti a vasutat meg Johnny Casht.

Tény, hogy egyszerű eszközökkel készült, és kicsit reklámszagú. Viszont egy a vasútért rajongó tehetséges ember kísér minket végig 150 évnyi történelmen, fantasztikus hangulatú képi és zenés illusztrációk segítségével.

Lánclevélben kaptam, inkább így adom tovább. Kissé azért optimistának érzem, persze ki tudja...:)

A kecskeméti kisvasút egy borongós decemberi napon

A következő beszámoló egy kérdésre válaszolva keletkezett egy majd egy évvel ezelőtti, többé megismételhetetlen vonatozásról. Most közreadom kicsit szerkesztett, bővített, illusztrált formában.

A vasúti mellékvonalakkal kapcsolatban eléggé ambivalens érzésekkel viseltetek. Egyfelől tudom, hogy a mai világban a mellékvonalak közül sok menthetetlen, mert komoly utasforgalma nincs és nem is lehet. Az ilyen vonalak fenntartását adófizetőként nem szeretném finanszírozni, és mástól se várom el.Ettől teljesen független az a helyzet, hogy kiskoromtól fogva vasútbuzi vagyok, és élvezem a döcögést. Mindegyik vasútvonalnak megvan a saját hangulata - némelyik jobban megfog, másik kevésbé, de mindegyik a bezárása miatt vérzik a szívem. És persze bízom benne, hogy nem mindegyik menthetetlen.

A Foucault-inga a legelitistább, legidegesítőbb, legfelfújtabb és legtúlértékeltebb könyv, amit bölcsész valaha írt és én valaha olvastam.

Köszönöm a figyelmet.

szerk: Én csak ajánlani tudom minden elit nem-bölcsésznek :P (DieHappy)

Volt itt már szó a hülye Wordről, ami nem hagy minket rendesen dolgozni, és hát egyet kellett értenem a kritikussal. De ez nem jelenti azt, hogy az Office alternatíváiban bízni kellene...

Szövegszerkesztő engem még úgy nem szivatott meg, ahogy pár napja az OpenOffice 3.1.1.4 (openSuse rendszeren).
Vagyis utoljára talán akkor, amikor elsőéves koromban MS Word 6.0-val mérési jegyzőkönyveket írtunk 486-osokon, és az N. ábra beszúrása után az N+1-ediknél kifogyott a 8 mega RAM-ból. Ekkor fejreállt, de ezt nem vallotta be, hanem biztos-ami-biztos mentett egyet, az eredeti doksit teljesen elqrva...

 Tudom-tudom, elcsépelt cím. Más nem jutott az eszembe. Nó para, rövid sztori lesz.

Pár napja a közeli pláza távolkeleti gyorséttermébe mentem kajálni, a munkáltalómtól kapott pénzhelyettesítőeszköz-mennyiségemet apasztandó. A kiszolgáló (nemtávolkeleti) csaj nem vágódott be nálam elsőre: a flegma örülj-hogy-megkérdem-mit-akarsz stílus baromira nem jön be nekem, főleg, ha éhes vagyok és a szokásosnál kevesebb a humorérzékem.

A kormány első húzásainál kissé dörzsölgettem a szemem, hogyaszongya "ez most ugye komoly, mert viccnek durva volna". De aztán úgy látszik, megjött az eszük, és egy egész használható cselekvési tervet tettek le az asztalra.

Azért meglepetést még tudnak okozni. Világos, hogy be kell tömni némelyek száját viszonylag súlytalan pozíciókkal, ami azért kisebb-nagyobb áldozatokkal jár (az ország számára).

Kollégám definicíója:
"Főfasz, aki fontos pozícióban van, de nem miniszter."

Most épp valami költőből csináltak egyet.

Az elmúlt évtizedekben megszoktuk, hogy a kerékpáros infrastruktúra fejlesztése, létesítése azt jelentette: a biciklistákat az úttestről száműzzük, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel - többnyire a járdán sárga csíkkal - kijelölünk nekik valami "útvonalat". Nem baj, ha azt teljesen használhatatlan, és árkon-bokron, egy kereszteződésben három lámpán, piacon, buszmegállón, túrista-gyülekezőhelyen vezet át; sem az, ha életveszélyes, beláthatatlan kereszteződésekkel van teleszórva. Ahol a gyalogosokat nagyon zavarja, ott legfeljebb kirakunk egy kerékpárút vége táblát. Na nem ám rendesen, mondjuk a közútra biztonságosan kivezetve van vége ilyenkor az útnak, hanem úgy, hogy szabályosan nem lehet tovább haladni, vagyis elvileg le kell szállni, és tolni a biciklit - vagy esetleg előszedni a kézi teleportkészüléket.

Legalább két blogtársunk nagy-nagy örömére.

 Nemrég láttam a Revolver című Guy Ritchie - Luc Besson filmet, amire a szanalmas.hu egyik posztja hívta fel a figyelmemet. A film az angliai bűnözők körében játszódik, de természetesen van benne egy-két olyan dolog, ami szinte mindenkit érinthet. Elég konkrétan megfogalmazódik a film végén, hogy a film az emberi Egóról szeretne mondani valamit, és pedig nagyrészt azt, hogy az egy nem teljesen kívánatos dolog. 

Áll a bál az Indexnél: Bodoky Tamás, az Index Pulitzer-díjas újságírója írt egy cikket a pátyi ingatlanpanamáról. (Ami sokkal több, mint ingatlanpanama, ld. a cikket.)

Ebben szerepelt egy bekezdés, amit a főszerkesztő inkább kivett a cikkből (az indoklás szerint mert hamis kapcsolatokat sejtet, nem akarnak rágalmazási ügybe keveredni az említett fontosemberekkel.)

"Az Origo értesülése szerint a székesfehérvári Sóstói Stadion VIP-páholyában Orbán Viktor rendszeresen együtt néz meccset Kovács Bence Jánossal, valamint Csányi Sándorral, az OTP elnökével, és Hernádi Zsolttal, a Mol elnökével. A Fidesz miniszterelnök-jelöltje által alapított felcsúti fociakadémia finanszírozásában részt vesz a Mol, és a Demján Sándorhoz kötődő Trigránit is, Demján nemrégiben a Wallis által alapított Milton Bankot is megvette."

A szerző ezt cenzúrának, de legalábbis személyes sértésnek értékelte, és visszarakta a cikkbe a törölt bekezdést. Miután némileg érthetően kitiltották a szerkesztői rendszerből, válaszul beadta felmondását.

A múlt héten egy konferencián voltam Svédországban. Egyszer egy asztaltársaságban beszélgetve szóba kerültek a családnevek. Egy angol lány elmondta, hogy Angliában hagyományosan a feleség felvette a férj családnevét, de egyre gyakoribb az, hogy inkább megtartja a saját nevét. Illetve köztes megoldásként az is terjed, hogy megtartja a saját nevét, de megtoldja a férje családnevével. De aztán hozzátette, hogy az ő esetében ez utóbbi megoldás nem igazán működött volna, mert az ő családneve Suckling, a férjéé pedig Dickinson...

Ha érdekel a politika, de egyik pártra vagy jelöltre sem akarsz szavazni, akkor a közelgő választáson nem nagyon tudsz mit csinálni. Ha nem mész el szavazni, akkor úgy veszik, hogy nem is érdekel a dolog; ha elmész, de érvénytelenül szavazol, annak meg nem marad nyoma. Rengetegen írnak erről, több blog indult ebben a témában (pro es kontra), és kommentáradat is azt mutatja, hogy ez sokakat foglalkoztat.

A választási rendszerünket kicsit meghackelve szerencsére van lehetőség arra, hogy kifejezésre juttasd: szerinted a "a fenti jelöltek közül egyik sem" érdemli meg a szavazatod.

Mindenki szeret egy kicsit a nagy emberek fényében sütkérezni. Ez amolyan ősi "falka, csodáld és követsd a vezért" ösztön lehet, amit idáig még nem irtott ki az evolúció. Így hát szegény celebek a mai napig kénytelenek lépten-nyomon közös fotón pózolni a rajongókkal, bár biztosan van egy jópár politikus, aki roppant élvezi az igen magas nyelvcsapásszámmal alulról megnyilvánuló khm... szervilizmust.

A fentiek következményeként a mi fizikusi társaságunkban van egy verseny, ti. hogy ki találkozott már több Nobel-díjassal. Mert hát ugye fizikusoknak egy Nobel-díjas az abszolút celeb. Ezen versenyen belül (vagy méginkább túl) van egy kisebb, de exkluzivabb verseny is: az, hogy ki pisilt együtt többször Nobel-díjassal. Én eddig ezen nem szerepeltem túl jól, ugyanis csupán azt az eredményt tudtam felmutatni, hogy tavaly egyszer majdnem együtt pisiltem Carlo Rubbiával. Egy pár másodpercen múlt csak a dolog: én már éppen végeztem a dologgal, amikor ő elhelyezkedett a lőállásban. Szóval majdnem összejött, de mint azt tudjuk, a különbség a majdnemben van.

Járai megszólalt. Kézenfekvő, és mégis meglepő dolgokat mondott.

Én egy nagyon nyugodt és békés ember vagyok. De van valami, ami még engem is rendszeresen kihoz a sodromból: a Microsoft Word. Sajnos nem tudom máshogy írni: ennél nagyobb kalap szar programot még sosem használtam. Hányszor, de hányszor téptem a hajam, hogy mit csinált már megint ez a hülye Word! Spontán átalakuló szövegformázások, elmászó (vagyis inkább elugró) ábrák, szövegformázási stílusok és számozott listák különös (és teljességgel áttekinthetetlen) egymásra hatása, szövegdobozba beszúrhatatlan lábjegyzetek, satöbbi, satöbbi, biztos mindenki tudná tovább sorolni.

De a múltkor belefutottam egy olyan problémába, ami nem tervezési hiányosság vagy átgondolatlanság, hanem igazi, jó kövér programhiba. Demonstráció következik!

A Brookhaveni Nemzeti Laboratórium (BNL), a CERN amerikai párja üzemelteti a Relativisztikus Nehézion-ütköztető (RHIC) berendezést. Az utóbbi idők két fontos felfedezéséről adtak most ki sajtóközleményt.

• Egyrészt megtudhatjuk, hogy legalább négybillió Celsius-fokos az Univerzum ősanyaga.
  magyarul (cernblog)
  angolul (bnl)
• Másrészt kiderül, hogy az őslevesében olyan buborékok keletkeznek, ahol a természetre jellemző alapvető szimmetria sérül.
  magyarul (cernblog)
  angolul (bnl)

Update 2010. március 4.: 
MTA-hír: Megmérték a legforróbb anyag hőmérsékletét

Itt pedig egy rövid ismertető videó: