Reggelente busszal járok dolgozni. Tél van, hideg. Én szeretem a telet, mert friss a levegő. Legalábbis frissnek tűnik addig amíg az ember fent van a hegyen, vagy amikor elmegy a nagyszülőkhöz vidékre.
Sajnos ugyanez nem mondható el akkor, amikor a Moszkva téren felszállok a buszomra. Szeretek időben kiérni a buszhoz. Még nem érek oda, de már kicsit kilépek, hogy megpillantsam vajon bent áll-e már a kis barátom.
Többnyire bent áll. Ajtajai tárva-nyitva várják a népet. Sofőr sehol. A busz motorja, mondanom sem kell, jár. Már ebben van valami érthetetlen számomra. Lehet, hogy lehelletnyit filozófiai síkra terelem a kérdést, de mégis: miért jár a busz motorja, ha nem megy sehova még legalább 10 percig??
Nem baj, felszállok. Kinézek egy jó kis helyet, majd kényelembe helyezem magam, és előveszem az aktuális könyvemet...
De sajnos csak nem az igazi valami. Izgek, mozgok, nem értem. De aztán rájövök: nyitva az ajtó, és (valami érthetetlen oknál fogva) jár a busz motorja. A kipufogóból jövő, kellemesnek még jóindulattal sem mondható gáz pedig beszivárog (mit beszivárog, betör!) a buszba. És, vazze, bent marad! Ez valami bámulatos!
Namost, itt álljunk meg egy pillanatra. De komolyan. Nem kell a Harvard Egyetemen végezni ahhoz, hogy belássuk a következőt. Ha egy nagyméretű, zárt dobozon vágunk egy kis lyukat, és ott bepufogunk valami büdöset (az Olvasó fantáziájára bízom, hogy mit), akkor az nem fog onnan egykönnyen kijönni. Miért nem? Mert a doboz belső térfogata nagy, ezért a gázrészecskék nagyobb valószinűséggel maradnak bent a dobozban, mintsem hogy hanyat-homlok mind a kis lyuk felé kezdjen el okosan repülni. Hát még ha a kis lyukon egyfolytában befelé jön a bűzös gáz. Hát ilyen ez a fizika.
És ilyen a BKV busz is. És csak gyűlik és gyűlik a kipufogógáz bent. Nem is értem, csak engem zavar? Én kérek elnézést, hogy nem akarok tüdőrákot kapni a saját adóimból fenntartott közlekedési vállalatom járművein.
Azt már meg sem említem, na jó mégis, hogy télen a buszokon megy a fűtés is ugye, hajjaj. De az a kis hő is, ami termelődik, pillanatokon belül elszivárog a nyitott(!) ajtón! Ha! Tehát azt mondom: oké, turáztassák a buszt, ha már ehhez szottyan úri kedvük, de akkor, könyörgöm, miért nem zárják be az ajtót? Hogy a meleg egy kicsit bent maradjon. Hogy Mari néni ne fagyjon meg. Meg hogy én se fagyjak meg. Ja, hogy akkor nem tudnak felszállni a zemberek, ha zárva vannak az ajtók! Na, EZ a 22-es csapdája!
Hadd tegyem fel ismét a mély filozófiai kérdést: vajon miért nem lehet egyszerüen nem-turáztatni a jarművet, ha úgysem megy sehova? Vagy túraztassák, de csukott ajtóval. Es nem elhagyni a buszt a sofőrnek. És ha valaki fel szeretne szállni, akkor kinyitni neki az ajtót...

Izgalmas kérdéseket és beszélgetéseket szülhetne az a témakör, hogy vajon mi célból is alakul át egy BKV busz emberek szisztematikus mérgézesét vegző gázkamrává (mert az!), de inkább ebbe ne is menjünk bele...