Régi barátom mondta, hogy az Unstoppable c. film vasútbuziknak kötelező, muszáj megnéznem. A nevezetes időpont végülis tegnapelőtt jött el, amikor úgy jártam, mint szegény Gombóc Artur: ücsörögtem egy repülőn, ami négy órán át körözött a reptéren felszállás helyett - viszont a szórakoztatórendszert legalább bekapcsolták. Szóval végignéztem a filmet, amely valós eseményen alapul, de persze a forgatókönyvíró fantáziája dolgozott rendesen, nyilván fogtam a fejemet egy-két jelenet kapcsán. A sztori röviden annyi, hogy egy veszélyes vegyi anyagokat szállító vonat személyzet nélkül meglép, "teljes gőzzel" rongyol Pennsylvanián keresztül, és természetesen muszáj megállítani egy éles kanyar előtt, mert különben tüzijáték. Ezt sokan, sokféleképp megpróbálják, és persze végül a két főhősnek sikerül. Azt el kell ismerni, hogy a film az adott alkalomhoz (és lefáradtsági állapotomhoz) tökéletesen illett. Eszembe jutott viszont egy nagyon hasonló történet, ami Magyarországon esett meg körülbelül két éve - és nem sokon múlt, hogy nem végződött komoly szerencsétlenségként. Hogy így alakult, ahhoz sokak már-már akcióhősi teljesítménye kellett - a legnagyobb eredmény talán mégis az, hogy bár egy-egy híradásban szerepelt a történet, mégis mennyire jól sikerült az esettel megúszni a sajtónyilvánosságot és a botrányt. Most ezt a történetet fogom a lentiekben röviden összefoglalni.
Az elszabadult bakonyi szénvonat esete
Az itt szereplő információ fő forrása az alábbi két dokumentum:
- Az esetet közérthető módon ismertető előadás.
- Az esemény vizsgálati zárójelentése.
A 48227. számú tehervonat 2009. december 9-én 24 kocsi szenet szállított Ostravából Ajkára. A mintegy ezer tonna össztömegű vonatot a Balatoni Iparvasút magántársaság személyzete továbbította két szinkronban működő cseh (740-es sorozatjelű) mozdonnyal. Kevéssel 9 óra után megérkezett Devecserbe, ahol az innen (keleti irányban) következő emelkedő miatt a vonatot kettéosztották. Miután az első 12 kocsit a mozdonyok elvitték a célállomásra, visszatértek, és 11 óra körül rájártak a maradék 12 kocsira. A szabályos fékpróba valószínűleg elmaradt. Mivel a Szombathelyről Budapestre tartó 905-ös számú gyorsvonat miatt várakozni kényszerültek, a személyzet a vonatot a kiegészítő fékkel befékezte, majd magára hagyta, és bement a forgalmi irodába. A vonat éberségi berendezését előzőleg kikapcsolták, a kiegészítő fék kapcsolója pedig nem volt végállásban. Röviddel ezután Devecser állomás forgalmi szolgálattevője észrevette, hogy a biztosítóberendezés (D55-ös típusú) kezelőpultja váltófelvágást (azaz vonat kereke általi "erőszakos" átállítást) jelez, majd a nyíltvonali térköz is foglalttá válik. Hamar felismerte a helyzetet: az alapjáraton dohogó mozdony fékkapcsolója elmozdulhatott, a vonat személyzet nélkül kiballagott az állomásról, és a lejtőn egyre gyorsulva megindult Tüskevár (nyugat) felé. A szembe tartó gyorsvonatnak ekkorra már el kellett volna hagynia Tüskevárt, azonban - szerencsére - 13 perc késésben volt.
Az eredeti CSX tehervonat, ami Ohióban "fogta menekülőre". (Forrás: Indóház Online magazin.)
Devecser forgalmistája azonnal megpróbálta felhívni Tüskevárt, amely azonban nem vette föl a telefont, mert az ottani szolgálattevő feltételezte, hogy Devecser a késett gyors felől érdeklődik. Felhívta tehát előbb a másik irányban fekvő szomszédos Kerta állomást, és egyúttal meg is adta az engedélyt a 905-ös gyorsvonatnak a Kertától Tüskevárig tartó szakaszra. Ez - ismét szerencsére - nem bizonyult végzetesnek: kicsivel később Devecser elérte Tüskevárt telefonon, a helyzet megismerése után Tüskevár forgalmistája még időben visszavonta Kertától az engedélyt, és Kertán még arra is jutott idő, hogy az érkező gyorsvonatot kitérőbe járassák be (így az átmenő fővágányt szabadon hagyva).
A devecseri tehervonat (Forrás: Nagy Gábor előadása.)
Időközben Devecser állomás személyzete a szökésben lévő vonat útjába eső átjárók fénysorompóit természetesen tilos jelzésre állította, mozdonyvezető pedig először futva, majd biciklivel próbálta utolérni a saját vonatát. Sikertelenül, úgyhogy végül a tolatásvezetővel autóba pattanva eredtek a nyomába, és a párhuzamos 8-as úton le is hagyták. Egy útátjárónál a mozdonyvezető kiszállt, hogy a vonatra felugorjon, és megállítsa. Mivel a vonat eddigre már kb. 40km/h-s sebességre gyorsult fel, akciófilm-hőshöz méltatlan módon nem merte megkisérelni az ugrást, úgyhogy ez a kísérlet kudarcot vallott.
A vonatot végülis Tüskeváron sikerült páros féksaruk segítségével (vagyis a vágányra helyezhető "papucsok", amikre a vonat ráfut, és saját súlyával a sínre rászorítja, majd az így keltett súrlódás miatt lelassul) 11km/h sebességre lassítani, így a vonali tolatásvezető utólérte, és a fékkörből kiengedte a levegőt, amitől a vonat megállt. (Igen, bár az akciófilmekből az ellenkezőjét gondolnánk, a légfékek így vannak megcsinálva: ha a fékvezetékből elszökik a levegő, a vonat nem fékezhetetlenné válik, hanem megáll. Elindítani is csak teljes feltöltés után lehet.)
A vizsgálat szerint az eset közvetlen okai a következők:
- A szerelvény nem volt megfelelően befékezve (szabályos fékpróbát sem végeztek);
- A vonatot a személyzet szabálytalanul hagyta el;
- Az éberségi berendezést a mozdonyvezető kiiktatta.
Az esetet tehát vitán felül a mozdonyvezető idézte elő, aki el is ismerte felelősségét. A bizottság azonban közvetett okokat és egyéb kockázatnövelő tényezőket is megállapított: Többek közt hogy Devecseren a kocsikat olyan vágányon tárolták, amihez nem tartozik csonkavágány (így aztán a vonat rögtön a nyílt pályára rombolt ki), valamint hogy Tüskevár nem válaszolt azonnal a telefonra. Nem mellékes a magánvasutak üzemelése körüli zűrös háttér sem: a mozdonyok engedélyei sem voltak teljesen rendben, és nem voltak ellátva a pályához előírt vonatbefolyásoló berendezéssel sem. Az éberségi kapcsolója szabálytalanul volt leplombálva, nyom nélkül lehetett kapcsolgatni. A kapcsolók csak csehül voltak feliratozva, úgy pedig a mozdonyvezető nem tudott. A zárójelentés ajánlásokat fogalmazott meg többek közt az engedélyek meglétének jobb nyomonkövethetőségére, a mozdonyvezetők vonalismereti oktatására, illetve a személyzet által ismert nyelvű típusdokumentációkra.
A történet tehát szerencsésen végződött: a személyzet mindent megtett a következmények mérséklésére, nem is lettek áldozatok vagy sérültek. Abban persze a szerencse is szerepet játszott, hogy nem lett belőle mozifilm, de még hír is alig. Devecser neve egy évvel később vált fogalommá egy sokkal súlyosabb kimenetelű katasztrófa nyomán.
Utolsó kommentek