Találós kérdés: mi a kapcsolat a fenti képeken látható tárgyak között?
Na jól van, segítek. Az első képen egy digitális fényképezőgép CCD érzékelője látható, a másodikon egy csomag 10x15-ös, nyomtatóba való fotópapír, a harmadikon pedig egy digitális fényképkeret.
Na...? Dereng valami? Hát persze. Nem kell éppen Nobel-díjasnak lenni ahhoz, hogy az ember lássa ezek között a kapcsolatot. De akkor miért van az, hogy míg a digitális fényképezőgépek nagy többségének érzékelője 4:3-as képarányú, a legelterjedtebb fotópapírméret továbbra is a 10 cm x 15 cm-es, azaz 3:2 képarányú? Ez rendben volt a kisfilmes fényképezőgépek idejében, hiszen ott a negatív is ilyen képarányú, 36 mm x 24 mm-es volt - de a nyomtatóba való fotópapírnál ez a méret általában nem praktikus. Van még egy pár méret, mind más és más képaránnyal. A 4:3-hoz legközelebbi standard méretek a 13 cm x 18 cm és a 10 cm x 13 cm - de lehet ilyeneket kapni egyáltalán? Én még nem találkoztam velük. (Igaz, elég ritkán nyomtatom ki a képeimet, tehát ritkán veszek papírt.)
Van nekem egy HP nyomtatóm, egy 6940. Nem is nyomtat rosszul, de egyszer korábban olyan felfedezést tettem vele kapcsolatban, amitől kissé megnőtt a vérnyomásom. Az derült ki ugyanis, hogy ha az ember egy noname (nem HP) fotópapírra nyomtat, és a nyomtató beállításainál ezt becsületesen meg is mondja, akkor a nyomtatott fotó enyhén rózsaszínes árnyalatú lesz (mint a kép itt balra). Ez különösen fekete-fehér fotókon feltűnő. Ha viszont azt hazudja a nyomtatónak, hogy ő bizony echte HP fotópapírra nyomtat, akkor a nyomat színei már rendben lesznek, pedig most is ugyanarra a noname papírra nyomtatott. Magyarul a drágalátos HP nyomtató direkt elk..rja a nyomtatást a noname papírra, hogy az egységsugarú júzer azt higgye, hogy szar a noname papír, és vegye meg a drága HP papírt. Azonban én kétségsugarú júzer vagyok, és nem most jöttem le a képernyővédőről, úgyhogy engem nem vert át, bár belekerült egy pár próbanyomtatásomba, amíg rájöttem, hogy mi az ábra.


Genfben található az Európai Részecskefizikai Kutatóközpont, leánykori nevén a

A Télapó nagyban készülődik a szokásos karácsonyi világ körüli ajándékozó körútjára. Felpakolja a szánra az ajándékokat, majd befogja a szán elé a nyolc rénszarvast. Már éppen indulna, amikor megjelenik egy kis emberke öltönyben és aktatáskával, és így szól:
Tegnap olvastam, hogy január végén feloszlott a Beautiful South. Igen, az a fülbemászó dalokat játszó brit popbanda. De ha valaki jobban odafigyelt a dalaik hallgatása közben, akkor felfedezhette, hogy a könnyed melódiák uralta felszín alatt a szövegeik nagyon is sokatmondóak voltak. Hol keserédesek (I'll Sail This Ship Alone, A Little Time), hol ironikusak (36D, Don't Marry Her), hol melankólikusak (Bell Bottomed Tear, One Last Love Song), hol kritikusak (The Root of All Evil), hol kíméletlenül őszinték (Dumb, My Book), hol pedig egyszerűen csak lököttek (Song For Whoever), de mindig zseniálisak.
Utolsó kommentek