
Történt ugyanis, hogy 1982-ben az akkori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher a CERN-be látogatott. A látogatás során elvitték az UA1 nevű kísérlethez is, ugyanis ott elég sok brit fizikus dolgozott. Az UA1 kísérlet (és a hasonló nevű részecskedetektor) azért jött létre, hogy az ún. elektrogyenge elmélet által jósolt két részecskét, a W-bozont és a Z-bozont megtalálja. Thatchernek tartottak egy rövid előadást a kísérletről, ahol az előadó elmondta, hogy "a technikusok segítségével és a Télapó létezésébe vetett erős hittel" karácsonyra meglesz a W-bozon.
És valóban, az év végére a begyűjtött rengeteg adat között találtak néhány olyan eseményt, amelyeket valószínűleg a W-bozon generált rövid élete során. Írtak is a CERN-ből egy levelet Thatchernek, amelynek zanzásítva kb. a következő volt a tartalma:
"Kedves Thatcher Asszony! Bizonyára emlékszik rá, hogy az idén meglátogatta a CERN-ben az UA1 kísérletet, ahol elmondtuk Önnek, hogy a technikusok segítségével és a Télapó létezésébe vetett erős hittel karácsonyra meg fogjuk találni a W-bozont. Nos, örömmel tudathatom Önnel, hogy valószínűleg megtaláltuk, bár az adatok végleges elemzése még nem ért véget."
Hamarosan választ kaptak Thatchertől, amelyben valami ilyesmi állt:
"Örömmel olvastam levelüket, amelyben a W-bozon valószínű megtalálásáról írnak. Különösen örömmel tölt el, hogy ha valóban bebizonyosodik, hogy a W-bozon akadt a hálójukba, akkor az nem csak egy nagyszerű tudományos felfedezés lesz, hanem egyúttal azt is bebizonyítja, hogy a Télapó valóban létezik."
Epilógus:
Néhány hónappal később már biztosan tudták, hogy megtalálták a W-bozont. Az UA1 kísérlet vezetője, Carlo Rubbia (aki special olasz) pedig megkapta az 1984-es fizikai Nobel-díjat. Na persze nem a Télapó létezésének a bebizonyításáért...
Az UA1 detektor ma is megtekinthető a CERN múzeumában.
Utolsó kommentek