Tegnap olvastam, hogy január végén feloszlott a Beautiful South. Igen, az a fülbemászó dalokat játszó brit popbanda. De ha valaki jobban odafigyelt a dalaik hallgatása közben, akkor felfedezhette, hogy a könnyed melódiák uralta felszín alatt a szövegeik nagyon is sokatmondóak voltak. Hol keserédesek (I'll Sail This Ship Alone, A Little Time), hol ironikusak (36D, Don't Marry Her), hol melankólikusak (Bell Bottomed Tear, One Last Love Song), hol kritikusak (The Root of All Evil), hol kíméletlenül őszinték (Dumb, My Book), hol pedig egyszerűen csak lököttek (Song For Whoever), de mindig zseniálisak.És pont ezért szerettem őket. Nem én voltam a legnagyobb rajongójuk (ez abból is látszik, hogy tíz hónap kellett ahhoz, hogy feltűnjön a feloszlásuk), de valószínűleg én vagyok Az Egyetlen Ember, Aki Elautózott Genfből Lausanne-ba Egy Beautiful South DVD-ért (a Munch-ért - ez a best of DVD-jük). Mindenesetre az biztos, hogy hiányozni fognak. Jellemző a humorukra, hogy a feloszlásuk okaként a tagok "zenei hasonlóságát" nevezték meg...
Egyszóval Paul, Dave, Briana, Jacqui, és a többiek: köszönöm a sok jó zenét!
Utolsó kommentek