(Nem)lokális emberek

Ha tíz embert megkérdezel, olyan hat azt mondja: az őszödi beszéd lényege az volt, hogy Gyurcsány elkúrta, meg beismerte a hazugságát a párt előtt, csak lebukott. És monnyonle. Aztán mondjuk további ketten úgy vélik, ennek az ellenkezője igaz: pont hogy igazságbeszéd volt, Fletó (a magányos hős) ott fejtette ki először nagyobb közönség előtt, hogy véget kell vetni a teljes politikai elit hazugságainak. Ld. még tisztaságcsomag.

Szerintem az elkúrás ténye addigra nyilvánvaló volt. A beszédnek pedig az volt a lényege, hogy "jöttek-e páran, akik nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz az útiköltség-elszámolásuk, basszameg?". Akkor még csak sejteni lehetett a választ, most már sajnos tudni.

Nem jöttek. Azaz - talán jöttek páran, de nem elegen.

Ezt a kettőt sokan keverik (hiába, elvárosiasodunk), úgyhogy következzen egy kis magyarázat:

széna: levágott és megszárított fű. Kazalba rakva elég puha, így a parasztszex elengedhetetlen kelléke. A tehenek is szeretik megenni.

szalma: levágott és megszárított búza-, kukorica- és egyéb gabonaszár. Nagyon kemény, és borzasztóan szúr. Kazalba rakva a fenti paraszttevékenységhez csak fakíroknak ajánlott. De amúgy is inkább bálába kötik, mintsem kazalba rakják. A tehenek nem szeretik megenni, mert a tápértéke gyakorlatilag nulla. (És az íze sem lehet túl jó.)

A lényeg tehát, hogy akit elkap a hév a mezőn, az szénakazlat keressen a leánnyal!

Hja, és a tűt a szénakazalban kell keresni, a szerelem meg szalmaláng.

A Bumli ezentúl a közlekedési aspektusú élménybeszámolóim márkavédjegye lesz. Szóval sorozat, avagy blog-a-blogban. Nem tudom, hány epizódot fog megélni, de íme itt az első!

Nohátakkor...

 

Kétszer jártam Ukrajnában, ebben a posztszovjet államban, és akkor sem elsősorban a közlekedést "tesztelni", így hát nem lehet teljes a kép. Nem is fényképeztem sokat. Mégis úgy gondolom, hogy a dolognak van egy olyan hangulata, amit át tudok adni. Egy kis -nálunk már kihalt- szocializmus, egy kis kelet... Kelet nem csak a vad, hanem a mesés értelemben is. (Vagy tudtok közelebbi helyet, ahol tatárt látni természetes élőhelyén, a kán palotájában a XXI. században?)

Már a régi görögök is megmondták, hogy nem célszerű olyan embert követni, aki az emelvényen ordítva szónokol.

Az alábbi szöveget nem én írtam, hanem a weben találtam. Én csak lefordítottam angolról magyarra. Túl jó ahhoz, hogy ne legyen meg magyarul...

Állítólag megjelent az eggyel korábbi pápa egy tűzrakás lángjában Lengyelországban (lásd fotót). Hát, nem is tudom. Miért pont egy tűzrakásban? A tűzimádat az olyan pogány dolog. Persze a pápa közvetlen főnöke maga az Úr, úgyhogy talán kidumálhatja magát nála.

Amúgy meg szerintem nem is a pápa volt, hanem a néhai Mari néném. Pont olyan szoknyát szokott volt hordani, mint a képen a lángoló alak. Na meg mindig is szerette a lengyeleket meg a tüzet. Szerintem egy kicsit piromán volt, de ezt sose vallotta be. Ráadásul volt egy törött seprűnyele; mindig azzal kergette a macskát, amikor az el akarta lopni a húst az asztalról. A fotón még látszik is a jobb kezében a seprűnyél. Mondom, bizony ő van ezen a fotón!

Tisztelt Kedves Drága [értsd: nekünk nagyon sokba kerülő] Politikus!

Nem tudom, hogy ki vagy. Talán egy kis pártfunkci vagy egy kis vidéki pártszervezetben. Talán önkormányzati képviselő vagy egy városban. Esetleg parlamenti képviselő. Vagy talán - ó, mily megtiszteltetés lenne ez ennek az istenek háta mögötti kis blognak! - te magad vagy a nagy Elkúrtuk Ferenc vagy Szőlőbánya Viktor. De bárki legyél is, lenne hozzád egy kérésem. Mindenekelőtt arra kérnélek, hogy olvasd el ezt a posztot, beleértve az arra írt kommenteket is. Aztán menj haza vagy a nyaralódba, bonts ki egy doboz sört vagy egy üveg bort, tölts magadnak, helyezkedj el kényelmesen egy karosszékben az erkélyen vagy a teraszon (a lábadat is felteheted egy puffra), hallgasd a madárcsicsergést vagy a város tompa zaját, és gondolkozz el azon: az emberek miért utálnak téged?

Aszonnya a Zindex, hogy jön az automata pénztár.

Amerikában teszteltem a megoldást, és a tapasztalatom a következő:

Legelőször is, nem igaz, hogy a pénztár önkiszolgáló, mert általában 4 pénztáranként van egy néni, aki segít a vevők ügyes-bajos dolgaiban. Ilyenek állandóan akadnak, hiszen a vásárlók sokkal gyakorlatlanabbak a vonalkódok lehúzásában, mint az eladók. Hát még ha vonalkód sincs... akkor jön a félórás keresgélés az "egyéb termékek" menüpontban.

Valami baj van a programmal, és újra kell tölteni. Kéretik suttogva dúdolgatni a tömegközlekedési eszközökön addig, amíg ki nem alakul a végleges verzió. Akkor majd tessék elővenni tömegrendezényeken is. Ha a régi verzió sikeresen felülíródott vagy jelentését vesztette, a munkás/polgár megkaphatja megkaphatja a további upgradeket.

Munkacím: A véres október v0.1

Magyar! Védd meg a Hazát,
Gondolattal, tettel!
Szabad vagy, de a másét
a semmiképp se vedd el!

                    DieHappy

Közlekedés-szervezési tanmese

Réges régen, egy messzi messzi galaxisban volt két barát. Az egyik csenevész volt, nyeszlett. A másik nagy, mackós alak. Nem voltak mindig barátok. Igazából a kicsi régről utálta a nagyot, ezért aztán beszólt neki kicsit. Válaszul a nagy szépen rojtosra verte, megerőszakolta és közölte, hogy "disz iz dö biginning of bjútifül frencsip". Igy lettek ők fogadott testvérek vagy 50 éven át.

Luke Skywalker a nevem. Magyarországon születtem, a Föld nevű bolygón, mely egy messzi-messzi galaxisban van. Akár hiszed akár nem, de én mentem meg a Világot.

Van fénykardom, mely hihetetlen energiával rendelkezik. De mindez smafu ahhoz képest, hogy velem van az Erő! Bizony... Most látom a szemeden, hogy nem hiszel nekem. Azt kérded hogy miért pont én? Azt mondod, hogy Magyarország olyan kicsi ország? Miért pont onnan jönnék? Obi van Kenobira mondom, most kicsit felidegeltél, de ez nem a te hibád..... Figyeljéé és tanuljáá, mert most mesélek neked Magyarországról.

Az történt pár hete, hogy Prágába küldtek minket. Még fizettek is azért, hogy kellemesek érezzük magunkat. Cserébe néhány szakmai jellegű előadáson kellett részt venni, de ez nem volt túl megerőltető a szünetekben osztogatott kávé, tea és sütemény hatására.

Prága fantasztikus hely. Ez a város élhető, nagysága is megfelelő és a kinézete is páratlanul jó.

A fenti kép csak azért került ide, hogy bebizonyítsam, tényleg létezik az a hely Prágában, amit a helyi/alkalmi festők a képeikre mázolnak.

Első hosszabb elméleti fejtegetésem a nem-egzakt tudományok világában azért a "Bizalom és várakozások" címet kapta, mivel ez egy nehezen megfogható dolog, mégis szerény véleményem szerint (a továbbiakban: szvsz) döntő fontosságú része "az egész"-nek. "Egész"-en azt értve, hogy emberek élnek országokban, és probálnak valamiféle olyan társadalmi berendezkedést megvalósítani, amiben azért a többség jól érzi magát.

Mert hát miről is van szó? Az az ötlet, hogy egyrészt ha együtt akar egy nép élni, akkor először is mindenki legyen szabad és egyenlő, és mindenki élhessen úgy és ott, ahogy és ahol akar. Mindenki dolgozzon, produkáljon valamit, amit vagy piacosíthat (pl. zenész), majd a tehetségét forintosítva az adójával járuljon hozzá a rendszer működéséhez, avagy eleve próbálja meg a társadalmat szolgálni (pl. postás) és fizesse ő is az adót. A társadalom ugyanakkor vezetőket is választ, akik a nagyskálájú döntéseket (törvények, kincstár, stb.) meghozzák, az országot "irányítják". Vannak alapvető szükségletek, amire mindenkinek szüksége van: utak, áram, fűtés, korház, posta, oktatás, stb. - nosza, bízhatjuk ezeket is vagy állam bácsira, ha már ott van, vagy sem.

Huhh, hogy a holland-magyar posztot mennyien látták tegnapelőtt! Kb. 1500-an. Ez persze nem mérhető az index sokszázezres forgalmához, de ennek az istenek háta mögötti kis blognak nagy szám. Még az index címlapjára is kikerült egy link a posztra; ezt azért nem gondoltam volna, hogy bekövetkezik.

A kommenteket elolvasva leszűrhetünk tanulságokat. Egyrészt azt, hogy - egy turbómagyar kivételével - minden kommentező támogatta az ötletet. Jó, persze, vicceltek, mint ahogy én is vicceltem a poszttal, de akkor is. Másrészt azt, hogy ha az ember valami jót/vicceset ír, akkor felfigyelnek rá, pedig én aztán nem reklámoztam a posztot túlságosan. Egyedül TWÁ aznapi posztjához írt kommentemben raktam be rá egy linket. (Igaz, utána még két másik kommentező is berakta a linket.) TWÁ blogjából amúgy kevesen kattintottak át; a legtöbb látogató az indexről érkezett. Azt nem tudom, az index címlapjára mi alapján válogat a szerkesztőség (vagy valami algoritmus?). Mindenesetre köszi nekik, hogy kirakták.

Majd hamarosan(?) írok egy nyílt levelet is az Összes Drága Politikusnak. Ti. a posztra adott kommentek alapján megfogalmazódott bennem néhány gondolat.

Mindazok számára, akik az elmúlt másfél évet nem a föld alatt, barlangaszással töltötték, egyértelmű, hogy Magyarország - úgy cuzámmen - nem áll éppen a helyzet magaslatán. A probléma mélyére tekintve nem nehéz meglátni a probléma gyökerét: választott vezetőink - a nevükre kiállított párttagsági könyvecske színétől teljesen függetlenül - sok mindennel foglalkoznak és foglalkoztak, csak azzal nem, hogy Magyarország a helyzet magaslatára jusson. A probléma megoldása első látásra triviálisnak tűnhet: új vezetők kellenek, és ha ez megtörténik, minden gombnyomásra a legnagyobb rendben lesz, és már masírozunk is az EU feliratú jólét felé.

Bécsben is van Józsefváros (Josefstadt), és itt is a VIII. kerület (8. Bezirk) viseli ezt a nevet.

Továbbá Bécsben van egy Angyalföldstrasse nevű utca, mégpedig a 21. kerületben. (Nem is olyan kis utca.) Ti. a 21. kerület egyik testvérvárosa (vagy inkább testvérkerülete) a budapesti Angyalföld (XIII. kerület).

Huh, akció volt az utcánkban! Szó szerint az utcánkban, ugyanis az intézettől egy kicsit lentebb található a kerítéssel körülvett, géppisztolyos katonákkal őrzött bécsi Amerikai Nagykövetség. Ide próbált meg bejutni egy bosnyák egy hátizsákkal, amiben kézigránátok és szögek voltak, és nyilván nem pingpongozni akart odabent. Persze a fémdetektorkapun fennakadt, úgyhogy elszaladt hátizsákostul, amit később egy szomszédos mellékutcában eldobott. Aztán elkapták, és most nyilván a CIA végtelen vendégszeretetét élvezi, és már írják neki a repülőjegyet Guantanamóra.

Sajnos mi az egészből semmit nem vettünk észre, mivel mint említettem, a hátizsákeldobás + elfogás egy másik utcában zajlott le. Azért ha pukkant volna a hátizsák, azt biztos meghallottuk volna. Vagy ha mást nem, hát a szirénákat.

Karcolás nélkül úszta meg a 700 méteres zuhanást

Hát, ha ez így, ilyen formában igaz, akkor én vagyok Jurij Gagarin!

Néha egészen elképedek azon, hogy Ausztriában mennyire máshogy tudnak működni a dolgok. Mennyire gördülékenyebben, mennyire szervezettebben. Vegyük például a legutóbbi esetet! Levelet kaptam a hitelkártya-társaságtól, hogy most ingyen és bérmentve, ajándék mérföldekkel gazdagodva apdételhetem a hitelkártyámat Miles & More hitelkártyává. A Miles & More a Lufthangya és az Austrian Airlines mérföldgyűjtő programja, aminek én is tagja vagyok. Ezt a spéci hitelkártyát használva minden elköltött 1 euro után jóváírnak 1 mérföldet.

Megörültem az ajánlatnak, mert szinte mindig a fenti két légitársasággal repülök. A hitelkártyámat meg a legtöbbször hivatalos útjaimhoz használom, amiket meg költségtérítenek, így a még csak nem is a saját pénzem költésével kapom az ingyen mérföldeket. Amúgy is apdételni akartam erre a hitelkártyára, csak eddig a lustaság megakadályozott ebben.

Kitöltöttem hát a mellékelt űrlapot, beletettem a mellékelt válaszborítékba, és hétfő késő délután (6 után) bedobtam egy postaládába. A postaládán lévő felirat szerint azt a ládát délután 4-kor ürítik, tehát elvileg a levelemet kedden délután 4-kor gyűjthették be. Ennek ellenére legnagyobb meglepetésemre amikor péntek délután hazamentem a munkából, a postaládámban már ott várt a levél a kártyatársaságtól az új hitelkártyával! Maximum 72 óra alatt a levelemet kézbesítették, legyártották a kártyát, kipostázták, és kiszállították! El sem tudom képzelni, hogy hogyan csinálták. Ezek az osztrákok tudnak valamit. De itt vagyok, figyelek, és előbb-utóbb úgyis kiderítem a titkukat!

Nemrég újra a kezembe akadt egy vicc, amit már jó régen ismertem, és időről időre eszembe jut, viszont tipikusan olyan, hogy fejből nem lehet idézni:

Pista bácsi, a kőművesbrigád legidősebb tagja megfázott a huzatos építkezésen. Fájt a feje, a torka, hasogatott a dereka, estére be is lázasodott. Másnap elment az orvoshoz, aki megnyomkodta az öreg homlokát, arccsontjait, belenézett a torkába, aztán lediktálta a diagnózist az asszisztensnek:

– Sinusitis maxillaris et rhinitis pharyngitis acuta...

Pista bácsit furdalta a kíváncsiság.

– Doktor úr, megmondaná magyarul is, mi bajom van, merthogy nem értek én virágnyelven.

Az orvos elmosolyodott.

– Megfázott.

Majd felírta a recepteket, végül megkérdezte a nevét és a munkahelyét.

– A Budapesti Lakásépítő Vállalatnál dolgozom – felelte Pista bácsi, hangjában enyhe tartózkodással.

– Szóval az építőiparban? Na, akkor mondja meg nekem, miért lötyög ez az ajtótok! – mutatott a bejárati ajtó felé az orvos.

Az öreg egy pillantást vetett az ajtóra, aztán szakértői higgadtsággal kijelentette:

– Mert a gerébtok vindsiftes, a pangejznit nem erősítették rá, nincs rajta farkopf.

– Nem értem – nézett rá az orvos magyarázatot várva.

Pista bácsi pedig fejébe húzta a sapkáját és elnézően csak ennyit mondott: – Hát, kilazult.

Eddig az idézet, amit egyébként az 1985-ben megjelent 18. Hahotában olvastam.

És persze minden tudásterületnek (ne csak tudományokra tessék gondolni) valóban megvan az a tolvajnyelve vagy virágnyelve, amit más, a körön kívüli személy nemigen ért. Ezzel nincs is semmi baj. Ennak kapcsán csak az a csendes óhaj támad fel az emberben, hogy bár minden tudásterület nagy művelői nagyok lennének abban is, hogy a nem szakértő számára is érthetően, lenézés nélkül elmagyarázzák, amit maguk között a saját tolvajnyelvükön elcseverésznek... El lehet. Azokból lesznek a legendás tanárok (a szó tág értelmében), akik erre magas szinten képesek. Csak sajnos kevés az ilyen.