Első hosszabb elméleti fejtegetésem a nem-egzakt tudományok világában azért a "Bizalom és várakozások" címet kapta, mivel ez egy nehezen megfogható dolog, mégis szerény véleményem szerint (a továbbiakban: szvsz) döntő fontosságú része "az egész"-nek. "Egész"-en azt értve, hogy emberek élnek országokban, és probálnak valamiféle olyan társadalmi berendezkedést megvalósítani, amiben azért a többség jól érzi magát.

Mert hát miről is van szó? Az az ötlet, hogy egyrészt ha együtt akar egy nép élni, akkor először is mindenki legyen szabad és egyenlő, és mindenki élhessen úgy és ott, ahogy és ahol akar. Mindenki dolgozzon, produkáljon valamit, amit vagy piacosíthat (pl. zenész), majd a tehetségét forintosítva az adójával járuljon hozzá a rendszer működéséhez, avagy eleve próbálja meg a társadalmat szolgálni (pl. postás) és fizesse ő is az adót. A társadalom ugyanakkor vezetőket is választ, akik a nagyskálájú döntéseket (törvények, kincstár, stb.) meghozzák, az országot "irányítják". Vannak alapvető szükségletek, amire mindenkinek szüksége van: utak, áram, fűtés, korház, posta, oktatás, stb. - nosza, bízhatjuk ezeket is vagy állam bácsira, ha már ott van, vagy sem.

Tehát mostmár van egy rendszer, adva vannak a játékszabályok (dolgozz, fizess adót, cserébe Te is része vagy a társadalomnak: kap(hat)sz a közösből, foglalkozik veled állam bácsi, nem hagy egyedül, stb.). Egy dolog kell már csak: a játékosok, vagyis az emberek, akik a társasjátékot majd játszák.

A játékszabályok (t.i. demokrácia, kapitalizmus, szociális rendszer) önmagában még nem lesz a siker kovácsa. Gondoljunk a jól ismert Gazdálkodj okosan! társasjátékra. Többféleképpen is lehet azt játszani. Ideális esetben az ember élvezi, és arra törekszik, hogy nyerjen, legyen pénze, ingatlanja, stb. Kevésbé ideális esetben mondjuk már az elején kissé hátrányba kerül, ezért nehezebb lesz neki, de azért mégiscsak kitart és figyel és nyer. Még kevésbé ideális esetben (mondjuk ez már szar eset) a hátrányból induló játékost frusztrálja hogy nehezen megy neki a játék, ezért nem igazán figyel oda, éppen hogycsak nem megy csődbe, és mindenért a "rendszer"-t hibáztatja, merhogy neki milyen szar.

Talán a Gazdálkodj okosan! kissé progresszív verziója az lenne, ha mondjuk a játékosok nem csak "mezei játékosok" lehetnének, hanem lehetnének bankárok, köztisztviselők, ügyvédek is, stb. Ekkor persze már nem csak négyen öten kéne hogy játszanak, hanem többen is, így be-betöltve az újabb "szabadsági fokok"-at. A szabadsági fokok rohamos növekedésével újabb és újabb szabályokat kell majd hozni, amit az egyes "mezei játékosok" egyre kevésbé látnak majd át, míg pl. a "jogász játékosok" szerepüknél fogva előnyben lesznek velük szemben ill. pl. a "köztisztviselő játékos" és a "pénzügyes játékos" is, lévén hogy ők belekukkantottak a szabálykönyvbe, ami alapján mindenkinek játszani kell...

Egy idő után az előnyben levő játékosok kitalálnak egy ördögi tervet (hogy eredetileg kinek az ötlete volt az már az örök idők homályába vész...): azt hazudják a mezei játékosoknak, hogy mivel ők (mármint az előnyben levők) belekukkantottak a szabálykönyvbe, ezért ők jobban kell hogy tudják, hogy ki fontos játékos és ki nem. A mezei játékosok elhiszik nekik, mivel nem tudnak mást tenni, és ezentúl félelemben élnek, mert egyrészt nem tudják pontosan hogy akkor az előnyben levők mit is tudhatnak többet a rendszerről, másrészt mivel bárkit kiválaszthatnak (akár a saját barátaikat, ivócimboráikat, családtagjaikat is...). Tehát az átlagos mezei játékos rádöbben, hogy sorsa megpecsételődött, mivel akármennyire is küzd, ha az előnyben levők nem választják ki, akkor marad örökre mezei játékos...

A mezei játékos eme igen erős sokk után mit csinálhat? Ideális esetben megpróbál felülemelkedni személyes tragédiáján és csak azért is küzd, hátha összejön neki valami. Kevésbé ideális esetben körülnéz magakörül, hogy a többi mezei játékos vajon hogyan hidalta át ezt a problémát - talán ő sem lesz olyan nagyon sikertelen, ha a többiekkel együtt marad és ugyanazt csinálja, mint ők. És ekkor isteni szikra pattan ki belőle: azt látja, hogy "attól függ"!

Ha a többi mezei játékos is csak beletörődik a sorsába, akkor a mezei játékosok egy önmagába forduló rendszerré válik, amiben tömegesen mindenki próbál egyszerűen csak "túlélni". Minden mezei játékos elveszíti bizalmát a rendszerben, és ezek után már dolgozni sem úgy fog, ahogy eddig, hanem csak úgy tesze-tosza módra, és ha véletlenül senki nem figyel, akkor el-elcsen ezt-azt, hogy kicsit azért már ő is jól érzeshesse magát. Emiatt a kollektív tesze-toszaság miatt aztán a gazdaság megrendül és lassan leszállóágba kerül. És ebben az esetben a mezei játékos az előnyben levőktől várja a segítséget, hogy a szabálykönyvbe kukkantva hátha találnak valami kiutat erre az egészre. De az előnyben levők inkább magukkal vannak elfoglalva, és minden cseppjét ki akarják élvezni az előnynek. Ugyanis megfigyelték, hogy más társadalmakban milyen jól élnek, ezért úgy döntenek, hogy ez "nekik is jár". Azt nem veszik észre, hogy más társadalmakban a mezei játékosok sokkal boldogabbak és ezért többet és becsületesebben dolgoznak, és jobban biznak a rendszerükbe. Valamint azt sem veszik észre, hogy más társadalmakban az ottani előnyben levők foglalkoznak a mezei játékosokkal is, mivel tudják, hogy a rendszer tőlük lesz erős.

Azonban van egy másik út is. A játékosok rádöbbenhetnek, hogy más társadalmakban a mezei játékosok sokkal boldogabbak és ezért többet és becsületesebben dolgoznak, és jobban biznak a rendszerükbe. Valamint az ottani előnyben levők foglalkoznak a mezei játékosokkal is, mivel tudják, hogy a rendszer tőlük lesz erős. Tehát a más társadalmakbeli mezei játékosok bizony nem veszítik el a fejüket, és inkább élvezik a munkájukat, bármi is legyen az, mivel tudják jól, hogy az előnyben levők tőlük függenek. Ha ők nem vidámak, nem dolgoznak eleget, akkor kevésbé lesz sikeres a gazdaság, az előnyben levők pedig emiatt kénytelenek népszerűtlen döntéseket hozni, ami miatt könnyen visszakerülhetnek a mezei játékosok közé - és hát bizony ezt egyik előnyben levő játékos sem akarja. Egy idő után az újabb és újabb mezei játékosok már úgy tanulnak bele a játékba, hogy a fenti tragédiáról nem is tudnak, hanem csak a vidámságba és a munkakedvbe nőnek bele.

A játék így megy örökké. Vagy az első, vagy a második út valósul meg. Legyen a játékos mezei vagy előnyben levő, mindenképpen tudnia kell, hogy a poziciója milyen felelősséggel és lehetőséggel jár. A játék akkor sikeres, ha sokáig tart, ami csak akkor megy, ha mindenki bízik a rendszerben.

"Luke, az erő legyen Veled!"