(Nem)lokális emberek

...avagy az igazi Burmavasút

Halálvasút néven a Bangkokot (Thaiföld, régebben Sziám) Rangoonnal (Burma, újabban Myanmar) egykor összekötő vasútvonalat szokták emlegetni. Rossz hírét annak köszönheti, hogy háborús foglyokkal építtették kényszermunkában, és a terep nehézségei, valamint a trópusi körülmények miatt mintegy 25000-en haltak meg az építkezés során.
Ennek a történetnek egy epizódját örökíti meg a Híd a Kwai folyón c. film.

A vonal thaiföldi szakaszán ma is van forgalom: Bangkoktól Kancsanaburi tartomány hasonnevű fővárosáig síksági terepen halad. Itt keresztezi a Kwae Yai folyót (itt állt a híres híd, amely helyén persze már egy új, tartósabb szerkezet van), majd vadregényes vidéken halad a burmai határ felé. A vasút a határt jelentő Hárompagoda-hágót már nem éri el, a Pokoltűz-hágó után fekvő Nam Tok városkán alig megy túl.

És hogy miért "az igazi" Burmavasút?
Mert van Magyarországon is egy...

Az írja az Index Velvet, hogy majom garázdálkodott a fővárosban. Így szól a hír:

Egy afrikai makákó okozott riadalmat kedden délután a főváros XII. kerületében - írja a Blikk. Az állat megszökött valahonnan, valószínűleg engedély nélkül tartották. A majmot rendőrök kergették utcáról utcára, majd a hajsza a svábhegyi Mátyás király úton ért véget, ahol a rémült állat beugrott egy lehúzott ablakú kocsiba. A sofőr megőrizte lélekjelenlétét, felhúzta az ablakokat, és kiszállt az autóból. Mivel a rendőrök nem tudtak mit kezdeni a majommal, hívtak egy állatbefogót, aki vizet adott neki, majd az állatkert orvosa egy altatólövedékkel ártalmatlanította. Most karanténban van. A kifejlett makákó veszélyes lehet az emberre, akár egy felnőttet is földhöz tud vágni, és kétcentis szemfogaival életveszélyes harapásokat ejthet bárkin.

Na kérem, ez megint egy tipikus újságírói ferdítés. A valóságban ugyanis teljesen más történt, ami alapján a hírnek így kellene hangoznia:

Egy megélhetési politikus okozott riadalmat kedden délután a főváros XII. kerületében - írja a Blikk. A politikus megszökött valahonnan, valószínűleg engedély nélkül szavazott. A politikust rendőrök kergették utcáról utcára, majd a hajsza a svábhegyi Mátyás király úton ért véget, ahol a rémült politikus beugrott egy nyitott ajtajú Audi A6-ba. A sofőr megőrizte lélekjelenlétét, kiszállt az autóból, és lezárta az ajtókat. Mivel a rendőrök nem tudtak mit kezdeni a politikussal, hívtak egy vállalkozót, aki pénzt adott neki, majd a Parlament orvosa egy köteg kopogtatócédulával ártalmatlanította. Most bizottsági ülésen van. A kifejlett megélhetési politikus veszélyes lehet a társadalomra, akár egy egész országot is tönkre tud tenni, és kétszínűségével életveszélyesen megzsarolhat bárkit.

Ugye, hogy mennyire más, mennyire életszerűbb?

Van ez a postás biciklitender. Ennek során a Magyar Királyi Posta horror áron készül(t) postásbicikliket venni közbeszerzés keretében. Én azonban nem is akarok erről úgy egészében írni, hanem csak ennek egy egészen aprócska részletéről. Azonban mint ahogy a fraktálokban a kis részletek hasonlóságot mutatnak az egész struktúrával, úgy ebből az aprócska részletből is következtethetünk az egész biciklitenderre, azon keresztül az egész Magyar Királyi Postára, végül pedig egész Magyarországra Abszurdisztánra.

Az aprócska részlet, amely szemet szúrt nekem ebben az Indexes cikkben, a következő:

[A műszaki követelményekhez] irányadó volt a Budapesti Műszaki Egyetem által a Posta megbízásból készített kétszáz oldalas tanulmány, amely egy megfelelő kézbesítő munkakerékpárral szemben támasztott műszaki elvárásokat részletezte.

200 OLDAL??? Mit lehet 200 oldalt írni egy postásbicikli műszaki elvárásairól??? Még egy doktori értekezés sincs 200 oldal! (Az enyém pl. csak 125 lett.) Pedig egy doktori értekezés 3 év tudományos kutatómunkáját írja le nagy részletességgel, és a megírása (valamint megvédése) után az ember neve elé kerül a "Dr." szócska! El sem tudom képzelni, mit írnak 200 oldalon keresztül abban a BME tanulmányban. Talán részletezték az összes terhelési számítást és végeselem-analízist, amit végeztek? Talán az ideális biciklicsengő-hang frekvenciaeloszlását írták le? Talán a legkisebb súrlódású bicikligumi-mintázat keresésének rögös útját mesélték el? Vagy mi? Ez csak egy bicikli! 10, maximum 20 oldalon simán el lehetett volna intézni a leírást. Szívesen elolvasnám azt a tanulmányt!

És persze ezt a tanulmányt valaki kifizette. Hogy ki? Hát a Magyar Királyi Posta, azon keresztül a magyar állam, azon keresztül pedig az adófizetők. És biztos vagyok benne, hogy ez ugyanígy megy nagy léptékben is.

Felkerült Debrecen műholdnézeti képe a Google Maps-re! Igaz, hogy téli, havas fotó, hogy csak a Füredi úttól délre elterülő részről van nagyfelbontású fotó, és hogy nem a legfrissebb (az M35 még nincsen rajta), de van! Látom a házunkat! Hurrá!

A Google Earth-ön viszont még mindig csak kisfelbontású fotó van.

A legutóbbi hétvégét egy gyönyörű karinthiai tó partján töltöttem, gyönyörű karinthiai hegyek között, gyönyörű kék karinthiai ég alatt. Szombat este viszont elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a tévét. Pár kapcsolgatás után belebotlottam az eurovíziós dalfesztivál/dalverseny döntőjébe - már eléggé a vége felé -, ahol is következőt láttam: egy férfi a hátára csatolt angyalszárnyakkal énekelt. Itt kellett volna rögtön kikapcsolnom a készüléket, de én balga módon tovább néztem, hátha lesz magyar produkció. Nem lett.

Jött viszont az orosz produkció. Ebben először egy férfi fiú fetrengett a földön, mintha éppen egy térdig érő nyáltengerbe készülne belefulladni. Bár ha jobban belegondolok, a nyáltengerbe való fulladás veszélye tényleg fennállt. Aztán nagy meglepetésemre maga Csűry Lajos Edvin Marton tűnt fel, aki térdre esve hegedült, mint akit letaglózott a túl magas véralkoholszint. Végül nem kisebb sztár, mint Jevgenyij Pljuscsenko jelent meg a színen, aki a rendelkezésére álló nagyobbacska pocsolyányi jégen úgy mozgott, mint egy beszpídezett balerina. "Hűha," - gondoltam magamban - "az oroszok bevetették a nehéztüzérséget! Mi lesz itt? Újabb Sztálingrád?" Hát az lett, de ne szaladjunk annyira előre.

Végül véget értek a produkciók, és kezdődött a telefonos szavazás. Itt kellett volna újra csak kikapcsolnom a tévét, de gondoltam, megnézem a produkciók szavazás alatt bejátszott részleteit. Ezeket nézve fogalmazódott meg bennem a címben leírt gondolat. Kicsit talán erős, de tökéletesen kifejezi, hogy mi volt a véleményem a versenyről. A 25 dalból 20 ugyanarra a kaptafára készült - teljességgel hallgathatatlan kaptafára. A maradék ötben volt egyéniség, de azok szimplán csak rosszak voltak. Illetve a bosznia-hercegovinai nem is volt olyan rossz, de az sem tartozott az "ezt most rögtön le kell töltenem" kategóriába.

És végül jött a szavazatok összesítése, a szokásos szavazási mintázatokkal. A skandináv országok egymásra szavaztak, a volt Szovjetunió országai egymásra szavaztak (ha ezt Lenin elvtárs megélhette volna!), és a volt Jugoszlávia országai egymásra szavaztak (ha ezt Tito elvtárs megélhette volna!). A legtöbben a volt Szovjetunió országai vannak, így az oroszok nyertek. Utolsó lett holtversenyben Nagy-Britannia (nekik csak az írek a szomszédaik), Németország (nekik sok szomszéduk van, de mindegyik utálja őket) és Lengyelország. Azt viszont azóta sem értem, hogy mi a baj a lengyelekkel. Hogy lehet, hogy se a csehektől, se a szlovákoktól, se tőlünk nem kaptak pontokat? Ennyire rossz lett volna a produkciójuk? [Most látom, hogy a szlovákok nem is szavaztak, mert részt se vettek az egészben. Lehet, hogy nekik van igazuk.]

Bizonyára hallottatok páran az debian/ubuntu közösség életét megkeserítő SSL bugról:
http://www.ubuntu.com/usn/usn-612-1 ill. http://wiki.debian.org/SSLkeys
Nálunk az intézetnél elég sok gondot okoz, mert az asztali gépek 90%-a a megbíhatóság miatt Debian, és a bugos libssl-t használta.

Itt Bécsben nemsokára kezdetét veszi az Őrület, más néven a labdarúgó Európa-bajnokság. A csapból is ez folyik. Még a bécsi közlekedési vállalat, a Wiener Linien is készített hat, ehhez passzoló reklámfilmet. Ezek mindegyike ötletes, de némelyik egyszerűen zseniális:

• Bemelegítés
• Jegyeket, bérleteket!
• Mezcsere
• Esés
• Edző
• Hullám

A személyes kedvencem az Esés. Annyira jól megragadja a mai modern futball lényegét...

[A fenti filmek közül néhányat a YouTube-on is megtaláltam, de elég vacak minőségben, úgyhogy inkább be sem linkelem őket.]

Pár hete sikerült eme kultúrpopulár-érdekességre bukkannom, ami a maga módján zseniális, mégis oly emberi... kifinomult muzsika, remek mozgáskultúra... :)
Tudom, nem akkora újdonság, de nekem remek perceket szerzett, úgyhogy megosztom azzal, aki még nem ismerné. Egyesek szerint egyenesen a határontúli Miriggyel van dolgunk, bár nekem inkább a szépemlékű Teknő jut eszembe. (Emlékeztek még? "Kijön a disznó / az arca mosolyog / nem sejtheti még, hogy ki vagyok" )

Na de vissza a tárgyhoz, következzen néhány felvétel az Open Stage Székelylend társulattól!

A következőt írja Index Anyánk az egyik cikkében (az MTI-től átvéve):

A légitársaságok a legtöbb esetben ugyanis ködbért számolnak fel a kiszállítás késéséért, emiatt az Airbus tavaly veszteséges lett.

Azért nagy szerencse, hogy a légitársaságok csak ködbért számolnak fel. Mert ha ehelyett esőbért, viharbért, vagy ne adj' Isten tornádóbért számolnának fel, akkor aztán tényleg nagy sz.rban lenne az Airbus!

Egyszóval az MTI mongyonle!

Megírta Index Mama, hogy a Malév törölte a bejrúti járatát a "bizonytalan helyzet miatt". Na hja, nem akarják, hogy még egy gépüket lelőjék Bejrútban. Mert akármit is mondott a hivatalos vizsgálat, azt a Tu-154-est 1975-ben 99%, hogy lelőtték. Ezt elismerni persze soha senki nem fogja. A libanoniak nyilván nem fogják bevallani, hogy ők voltak. De a Malévnak sem volt érdeke, hogy ez kiderüljön. Ti. ha bebizonyosodik, hogy a gépet valóban lelőtték, akkor az háborús cselekmény, és arra nem fizet a biztosító. De más oka is lehetett annak, hogy a Malév nem forszírozta a roncsok kiemelését a vízből, ugyanis ez esetben még az is kiderülhetett volna, hogy a gép fegyvert és lőszert is szállított... Persze ez csak pletyka, de az tény, hogy a roncsok még ma is a tenger fenekén vannak.

Kis szinesek.

Jogosan merulhet fel barkiben a kerdes: ... es ha en zenet akarok hallgatni egy szovegszerkesztovel, akkor mit csinaljak?
A valasz: (X/S)emacs!

Ma a következő párbeszéd játszódott le köztem és az egyik diák között (nem betűhűen):

Diák: Milyen hosszú kábelek kellenek majd?
Én: Még nem tudom, a rendszert még nem terveztem még részletesen.
Diák: De hát a műszerek már meg vannak véve... És még nem tudjuk, hogyan fog kinézni a rendszer?
Én: A topológiát tudom, a metrikát nem.

A topológiát tudom, a metrikát nem. (Avagy eredeti nyelven: I know the topology, but I don't know the metrics.) Ez olyan költői lett. Rengeteg információ egy rövid mondatba sűrítve. Mi ez, ha nem költészet? Hiába, néha előtör belőlem a költő. Ilyenkor mindig lenyomok a torkán egy sózott heringet, és akkor elhallgat.

A hardy heron egyszerűen gyönyörűre lett megcsinálva. Alapból megy benne a compiz, ami a parasztvakítós beryl-kockával híresült el, de mégis csak azok a feature-ok vannak benne bekapcsolva, ami gördülékenyebbé teszi a munkát.

Kis szinesek.

Történt pedig, hogy a hétvégén a boltban szupermarketben megláttam a Szentkirályi cég (megérdemlik, hogy idekerüljön a nevük) citromos-mentás ásványvizét. Ugyan kissé furcsának találtam ezt a kombinációt, de úgy voltam vele, hogy a citromos ásványvíz az jó, a mentás csoki sem rossz, biztos iható lesz ez is. Liberális vagyok, gondoltam, adjunk neki egy esélyt! Vettem egyet.

Mint már sokszor, a túlzott liberalizmus most is visszaütött. Életemben nem ittam még ennyire rossz ásványvizet. Sőt, ez alulmúlt minden, általam eddig kóstolt folyadékot. Nem tudtam legyűrni belőle többet egy fél pohárnál. Borzasztó volt. Mintha mosogatószert inna az ember. Vagy tusfürdőt. Esetleg szélvédőmosót. Nem mintha ezek közül bármelyiket is ittam volna már, de valami ilyesmi lehet az ízük.

Nem az a baj, hogy valaki kitalál egy ilyen ásványvizet. A baj az, hogy ezt beterjeszti, valakik jóváhagyják, kikísérletezik, tökéletesítik, legyártják, és kiszállítják. El sem tudom képzelni, hogy gondolták, hogy ezt bárki is megveszi. Már úgy értem, hogy megveszi egynél többször.

Mi jöhet még ezek után? Borsos ásványvíz? Fahéjas ásványvíz? Köménymagos ásványvíz?

UPDATE:

Ma reggel ismét megkóstoltam, és átminősítettem az "ihatatlan"-ból a "kevéssé iható" kategóriába. De ez is csak akkor van így, ha nem pohárból iszom, hanem üvegből, és így nem érzem a korty előtt a szagát.

UPDATE 2:

Úgy tűnik, hogy jó néhány embernek mégis ízlik. Nekik egészségükre. De tényleg!

Na, szóval akkor én is elkezdek emacs-tippeket ontani szépen lassan, a Comandante óhajára. Csak azért nem kommentben, mert első próbákozásra nem teljesen sikerült eltalálni, hogy kell kódot beszúrni kommentben. (Off: Most mééééér csinál nekem helyesírás-ellenőrzést a Safari szerkesztés közben?! Nem kicsit idegesítő, hogy minden szót aláhúz pirossal. Ha valaki tudja, hol lehet ezt kikapcsolni, dobjon már egy kommentet...)

Tehát, tipp 1, astyle: A Free, Fast and Small Automatic Formatter for C, C++, C#, and Java Source Code.

Most hétvégén volt itt a CERN-ben az LHC 2008 Open Day. Szombaton az itt dolgozók és családtagjaik nézhették meg a hirös kutatóintézetet, vasárnap pedig a nyilvánosság is bepillantást nyerhetett a fekete-lyuk- és Higgs-keresés kulisszái mögé.

Áll a bál a BKV táján, holnap jön a sztrájk. A rendszerváltás óta a legnagyobb. A közhangulat persze a szokásos, nem túl szolidáris. Azért van aki megértő.

Miről is van szó?

Az [X/S]emacs-vilag egyik visszatero kozhelye a "ez emacs! tobb megoldas is letezik!"
Ez az egyik dolog ami zavaro lehet a meretre-szabott programokon szocializalododtt embereknek. A masik pedig, hogy nem minden automatikusan adott, ami adhato lenne/amit mas kornyezetekben mar megszokott az ember.