A hardy heron egyszerűen gyönyörűre lett megcsinálva. Alapból megy benne a compiz, ami a parasztvakítós beryl-kockával híresült el, de mégis csak azok a feature-ok vannak benne bekapcsolva, ami gördülékenyebbé teszi a munkát.
Alapból nem kocka van beállítva, hanem a "wall-desktop", azt hiszem a Leopardnál is ez van. Van ablakarnyék, ami pusztán arra jó, hogy kontrasztosabbá tegye a valójában kétdimenzios képet, és a pixelhalmokból álló ablakok valahogy mégis elkülönüljenek egymástól. Az alt+tab váltás is alapból a Machez hasonló ablak-előnézeti-kisképes, de persze be lehet allítani vistás cover-módba is, amikor röpködnek az ablakok. De attól golyózik az ember szeme. Természetesen van exposé meg négydesktopot-kicsinyítve-mutató ablakkereső is. Ráadásul az ubuntuk gyorsak, kevés helyet foglalnak és megbízhatóak. Sok új hardvert is támogatnak, de persze leginkább a macre hasonlítanak abban, hogy megy jónéhány hardveren, de jobb ha mar kipróbált dolgon futtatod (bar egyre több driver jelenik meg linux alá, végre az ATI is összeszedte magát es tisztességesen fejleszti az fglrx-et.)
Az Hardy Heron úgy néz ki, ahogy a júzer akarja, de alapból is jól van kialakítva, szerintem. A linuxok közül amiket eddig használtam, ez a legharmonikusabb kinézetű és használhatóságú. De van olyan dolog benne, amit nem a Mactől loptak, és ez pedig az, hogy piszkosul egyszerű benne az új programok telepítése. A repositoryban annyi minden van, hogy nem csak az átlagjúzernek elég. És aptitude alapú a telepítes, nem az a szívás, ami az rpm-eknél van.
Persze a zen buddhizmus szépségét is csak az élvezi igazán, aki előtte húsz évig kungfut tanult: ez egy linux, jobb ha ért hozzá az ember. De az ubuntunak annyira jó a learning curve-je, hogy aki akarja, az sokkal többre tudja használni, mint
mac-et/windowst. A linux önkéntes fejlesztésre épül, így sajnos el kellett telnie 10 évnek ahhoz, hogy utolérje "kinézetben" a kommersz oprendszereket. Itt nem volt főnök, aki összeszervezte volna az embereket, hogy na akkor most csicsázzuk ki a dolgokat, ás építsünk valami nagyot. Ehelyett apró lépésekben korlátozott használhatóságú, de a területükön univerzális eszközök fejlődtek ki. Lásd pl: latex, a különböző linux-toolboxok, mint pl a grep/sed/awk, maga a bash scriptnyelve... Elengedhetetlenek, ha valaki adatok feldolgozásával foglalkozik, és nem akar egész nap az egérrel hadonászni és varázsigéket mormolni.
De azt hiszem látszik is ebből, hogy a linuxnál nem várhatóak hirtelen ugrások; nagy változások csak akkor vannak, ha a júzer lecseréli az addig használt környezetét egy másikra. Nem fogják olyan meglepetések érni, mint a zárt fejlesztésű programok kiadásakor. Ez talán hátrány, hisz nincs akkora hírverés, mint egy a vékonyságával dicsekvő laptop esetén. Nincs presztízsepítés, nincs 100euro különbség a fehér és a fekete notebook között.
A linux jövője viszont biztosítva van, nem függ a cég többi termékeitől, mert több százezren fejlesztik. Ez ma már akkora közösség, hogy erős a verseny is az egyes táborok között. Gondolok itt a gnome/kde/xfce desktopmanager-hármasra, az Ubuntu/SuSE/Mandriva(az USAban népszerű)/Gentoo linux-ízekre amik egész egyszerűen katalizálják a fejlesztéseket. Linuxról lehet tudni, hogy lesz, és lehet tudni mire számtson az ember. Windowsról halljuk az ígérgetéseket és a PR dumát évekig, aztán kapunk valamit, ami szép, lassú és nagy. A MacOSX-ről a megjelenés előtt pár nappal elterjed, hogy mi lesz benne, aztán a user pár év alatt fel is tudja fedezni, hogy az Apple mérnökei mit csiszoltak a tökéletességre a barlangjukban. Aztán, hogy stevejobs szavával éjlek: megszereti. Vagy eldobja.