A legutóbbi hétvégét egy gyönyörű karinthiai tó partján töltöttem, gyönyörű karinthiai hegyek között, gyönyörű kék karinthiai ég alatt. Szombat este viszont elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a tévét. Pár kapcsolgatás után belebotlottam az eurovíziós dalfesztivál/dalverseny döntőjébe - már eléggé a vége felé -, ahol is következőt láttam: egy férfi a hátára csatolt angyalszárnyakkal énekelt. Itt kellett volna rögtön kikapcsolnom a készüléket, de én balga módon tovább néztem, hátha lesz magyar produkció. Nem lett.

Jött viszont az orosz produkció. Ebben először egy férfi fiú fetrengett a földön, mintha éppen egy térdig érő nyáltengerbe készülne belefulladni. Bár ha jobban belegondolok, a nyáltengerbe való fulladás veszélye tényleg fennállt. Aztán nagy meglepetésemre maga Csűry Lajos Edvin Marton tűnt fel, aki térdre esve hegedült, mint akit letaglózott a túl magas véralkoholszint. Végül nem kisebb sztár, mint Jevgenyij Pljuscsenko jelent meg a színen, aki a rendelkezésére álló nagyobbacska pocsolyányi jégen úgy mozgott, mint egy beszpídezett balerina. "Hűha," - gondoltam magamban - "az oroszok bevetették a nehéztüzérséget! Mi lesz itt? Újabb Sztálingrád?" Hát az lett, de ne szaladjunk annyira előre.

Végül véget értek a produkciók, és kezdődött a telefonos szavazás. Itt kellett volna újra csak kikapcsolnom a tévét, de gondoltam, megnézem a produkciók szavazás alatt bejátszott részleteit. Ezeket nézve fogalmazódott meg bennem a címben leírt gondolat. Kicsit talán erős, de tökéletesen kifejezi, hogy mi volt a véleményem a versenyről. A 25 dalból 20 ugyanarra a kaptafára készült - teljességgel hallgathatatlan kaptafára. A maradék ötben volt egyéniség, de azok szimplán csak rosszak voltak. Illetve a bosznia-hercegovinai nem is volt olyan rossz, de az sem tartozott az "ezt most rögtön le kell töltenem" kategóriába.

És végül jött a szavazatok összesítése, a szokásos szavazási mintázatokkal. A skandináv országok egymásra szavaztak, a volt Szovjetunió országai egymásra szavaztak (ha ezt Lenin elvtárs megélhette volna!), és a volt Jugoszlávia országai egymásra szavaztak (ha ezt Tito elvtárs megélhette volna!). A legtöbben a volt Szovjetunió országai vannak, így az oroszok nyertek. Utolsó lett holtversenyben Nagy-Britannia (nekik csak az írek a szomszédaik), Németország (nekik sok szomszéduk van, de mindegyik utálja őket) és Lengyelország. Azt viszont azóta sem értem, hogy mi a baj a lengyelekkel. Hogy lehet, hogy se a csehektől, se a szlovákoktól, se tőlünk nem kaptak pontokat? Ennyire rossz lett volna a produkciójuk? [Most látom, hogy a szlovákok nem is szavaztak, mert részt se vettek az egészben. Lehet, hogy nekik van igazuk.]