Történt pedig, hogy a hétvégén a boltban szupermarketben megláttam a Szentkirályi cég (megérdemlik, hogy idekerüljön a nevük) citromos-mentás ásványvizét. Ugyan kissé furcsának találtam ezt a kombinációt, de úgy voltam vele, hogy a citromos ásványvíz az jó, a mentás csoki sem rossz, biztos iható lesz ez is. Liberális vagyok, gondoltam, adjunk neki egy esélyt! Vettem egyet.

Mint már sokszor, a túlzott liberalizmus most is visszaütött. Életemben nem ittam még ennyire rossz ásványvizet. Sőt, ez alulmúlt minden, általam eddig kóstolt folyadékot. Nem tudtam legyűrni belőle többet egy fél pohárnál. Borzasztó volt. Mintha mosogatószert inna az ember. Vagy tusfürdőt. Esetleg szélvédőmosót. Nem mintha ezek közül bármelyiket is ittam volna már, de valami ilyesmi lehet az ízük.

Nem az a baj, hogy valaki kitalál egy ilyen ásványvizet. A baj az, hogy ezt beterjeszti, valakik jóváhagyják, kikísérletezik, tökéletesítik, legyártják, és kiszállítják. El sem tudom képzelni, hogy gondolták, hogy ezt bárki is megveszi. Már úgy értem, hogy megveszi egynél többször.

Mi jöhet még ezek után? Borsos ásványvíz? Fahéjas ásványvíz? Köménymagos ásványvíz?

UPDATE:

Ma reggel ismét megkóstoltam, és átminősítettem az "ihatatlan"-ból a "kevéssé iható" kategóriába. De ez is csak akkor van így, ha nem pohárból iszom, hanem üvegből, és így nem érzem a korty előtt a szagát.

UPDATE 2:

Úgy tűnik, hogy jó néhány embernek mégis ízlik. Nekik egészségükre. De tényleg!