Tudom-tudom, elcsépelt cím. Más nem jutott az eszembe. Nó para, rövid sztori lesz.
Pár napja a közeli pláza távolkeleti gyorséttermébe mentem kajálni, a munkáltalómtól kapott pénzhelyettesítőeszköz-mennyiségemet apasztandó. A kiszolgáló (nemtávolkeleti) csaj nem vágódott be nálam elsőre: a flegma örülj-hogy-megkérdem-mit-akarsz stílus baromira nem jön be nekem, főleg, ha éhes vagyok és a szokásosnál kevesebb a humorérzékem.
Az első, amikor megpróbáltam elkérni egy jegesteát az alsó polcról (ami tele volt jegesteákkal), mire közölte, hogy "azt nem". Így. Ennyit. Néztem rá furán. Mondja, mer' azt nem. Kicsit később kiböki, hogy az ajándék, ha nemtommit rendelek. Hát jó.
Fizetek. 900Ft a számla, odaadok neki 800Ft zsetont, meg egy ötszázast. (Nem volt apróm.)
Mondja, jegyből nem adhat vissza. Mondom, dehogynem, adtam ötszázast is kp-ben. De az olyan, mintha jegyből adna. Mondom, nem: visszaadsz 400 forintot, az olyan mintha én adtam volna a jegy mellé egy százast. Peersze... nagynehezen visszaad, persze az évszázad jócselekedetét követi el. És az ilyet odaengedik a kasszához...
Ismerősöm sztorija se volt semmi, neki egyszer egy pénztáros mondta, hogy előbb adja a jegyet, és utána a pénzt, mert csak úgy tud visszaadni. Ott legalább a jóindulat megvolt.
Szóval ilyenkor eszembe jut, hogy neki ugyanannyi szavazati joga van, mint nekem, és nagy kedvem lenne birop javaslatát támogatni: a valóságsó-láz idején mondta, hogy igen, legyen mindenkinek egy szavazata, amit vagy a választásokra, vagy emeltdíjas SMS formájában a való világ villájából való :) kiszavazásra használhat fel.
(a kép forrása: productshopnyc.com)
Utolsó kommentek