Nemrég láttam a Revolver című Guy Ritchie - Luc Besson filmet, amire a szanalmas.hu egyik posztja hívta fel a figyelmemet. A film az angliai bűnözők körében játszódik, de természetesen van benne egy-két olyan dolog, ami szinte mindenkit érinthet. Elég konkrétan megfogalmazódik a film végén, hogy a film az emberi Egóról szeretne mondani valamit, és pedig nagyrészt azt, hogy az egy nem teljesen kívánatos dolog.
Kicsit utánanéztem, hogy miről is van szó, mert sosem volt tiszta számomra a lélek Jung-féle felosztása Egóra és Animára. Aztán kiderült, hogy Jung nem is osztotta fel a lelket, hanem csak kategorizálta őket. Az egyik fejlődési út a Anima a másik az Animus, az hogy hogyan lesz valaki szolgából vezető, több fokozaton keresztül. Aki felolsztotta a lelket és így dinamikai modellt készített, az nem más mint Sigmund Freud volt. Azt gondolta ki, hogy a személyiség Id-ből, Ego-ból és Szuperegóból áll. Az egyszerű felosztás arra jó, hogy kimondja vannak velünk született igényeink és félelmeink amik az Id-t határozzák meg. Az Egót azokat azok a nem velünk született igények határozzák meg, amiket tanulunk vagy valamiért fontosnak tartunk. A Szuperegó pedig arról gondoskodik, hogy ezt az egészet ne vigyük túlzásba, és valami olyasmi felé tereljük amit el akarunk érni.
Namost a filmből nagyjából az jött le, hogy az Egó felelős egy csomó olyan dologért, ami nem csak a társadalomnak rossz, hanem önmagunknak is. Állítólag az Egó egyfajta megfelelni vágyást okoz, és a vágyat, hogy különlegesnek érezhessük magunkat. Továbbá ő felelős azért, ha félunk valamitől, legyen az racionális vagy irracionális. Ez nyílván modellfüggő, de abban azt hiszem mindenki egyetért, hogy az irracionális félelmek egyik legveszélyesebbike az ellenségkép. Az a bizonyos paranoia, amikor az ember elkezdi úgy interpretálni az élete negatív történéseit, csalódásait, hogy külső felelőst keres. Nagyjából az történik ilyenkor ugyanis, hogy mivel a személyiségek dinamikusan alakulnak, egy ilyen spontán polarizáció öngerjesztő folyamattá válhat : aki ellenséget keres, az előbb-utóbb talál is célpontot magának, aki előbb vagy utóbb viszonozni is fogja a rosszindulatot. Persze egy adott távolságtartásnál stabillá válhat a rendszer, de néha ez eléggé el tud durvulni, például népirtásba is torkollhat. A másik, amit az Egó számlájára írnak, az az irracionális dolgokhoz való ragaszkodás, ami például a pénzhez való ragaszkodást és az azt mindenáron megszerezni akarást okozza. Továbbá emiatt van, hogy belülről szenved valaki ha mindezeket a célokat nem éri el.
Nyílván a lélek nem ilyen egyszerű, és nem is lehet triviálisan belezsúfolni egy ilyen modellbe egy csomó elvonatkoztatott megfigyelést, de arra legalább jó az egész hogy pár tipikus dolgot tudatosítani tud a megfigyelőben, az eseteket kategorizálni lehet vele. Ilyenkor legalább nem az történik, hogy azt mondják az "ő baja", hanem eszükbe jut, hogy ez igenis mással is megtörténhet - értem én itt például a paranoia, a hatalomvágy, a szorongás bonyolult fogalmait. Gyanítom, hogy a pszichológia ma már jóval bonyolultabb modellekkel rendelkezik, mint a freudi dinamika, de mégis pár jellemzőjét megnevezi a tudatos léleknek, amiről sokan valószínűleg nem vesznek tudomást.
Sok pszichológus szerint az Egó okozza az emberi társadalmakban a hierarchiát. Emiatt van egyesek felemelkedni vágyása, és amiatt van mások irányíthatósága. Valahonnan ezek természetesen erednek, de probléma ennél nyílván sokkal bonyolultabb, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az egészet vissza kellene vezetni másfél kilogram neurális háló és hormon viselkedésére. Bár van némi betekintésem az automatizált mintafelismerés és a neurális hálók világába, és az is viszonylag egyértelmű számomra, hogy a világról és az önmagunkról alkotott képünk leginkább a hipnózisra hasonlít, a teljes levezetésre (még) nem vállalkoznék.
Hogy mit akarok ebből kihozni? Csak annyit, hogy minél többet megért az ember a világból, annál inkább láthatja, hogy semmi sem önmagában jó vagy rossz, ezek bonyolultan megszülető minőségek. Ahhoz, hogy egyáltalán kialakítsuk magunknak, hogy mivé is érdemes válni, nagyon sokat kell tanulni és alkalmazkodni.
Utolsó kommentek