Ez egy szubjektív, fikázó bejegyzés lesz A Dal című produkcióról, ami az Eurovíziós Dalfesztivál (ED) magyar küldöttjét hívatott kiválasztani.

Előre leszögezem, hogy én kifejezetten szeretem az ilyen éneklős-zenélős tehetségkutatós-dalversenyes műsorokat. Még A Dal műsorötlete is tetszik, hogy mazsolázhassunk a dalokból/előadókból, és közösen válasszunk ki egyet, amelyet kiküldünk egy nemzetközi dalfesztiválra. Virágozzék minden virág, lássuk ki a legjobb, közben hallgassunk szép zenéket, stb. Azonban világos, hogy ami A Dal című produkcióban folyik az enyhén szólva is kritikára szorul, még az olyan szürke kisegerektől is, mint szerény személyem, aki úgy gondolja, hogy megmondja a tutifrankót (pedig lehet, hogy nem).

A Dal. Az ED-on két lehetősége van egy sikeres dalnak: vagy iszonyú jó és fülbemászó, vagy gyengébb, de cserében egyszerű, és nincs túlbonyolítva. Az összetett dalokra az emberek nem emlékeznek, az egyszerűekre emlékeznek. A jelenleg A Dal című műsorban futó dalok közül ennek a két lehetőségnek (a szerény véleményem szerint) egyik sem felel meg, de valójában finoman fogalmaztam… 

Szerintem a következőről van szó: nem az előadók a hibásak, a DALOK GYENGÉK! 

Előadók. Az előadók szépek, jó hangjuk van (többé-kevésbé), és tudnak is nem hamisan énekelni (ennél tényleg nem kell több az előadótól egy jó helyezéshez az ED-on). Nyilván arról van szó, hogy ez egy show. Egy show-ban kellenek fellépők. A fellépők nagy része “valami véletlen folyamán” már ismert “sztár” (probáltam az idézőjellel némi iróniát vinni ennek a szónak a jelentésébe) előadókból áll össze, akik akkora “sztárok”, hogy eszméletlen gyenge dalokkal tudnak csak probálkozni…de a zeneszerzőkről külön értekeznék. Lényeg az, hogy szerintem az előadókkal semmi gond nincs. 

Zeneszerzők. A DALOK viszont ESZMÉLETLEN GYENGÉK. Nem lehet úgy nekiállni egy ilyen versenynek, Kedves Zeneszerzők, hogy “Na most akkor írjunk egy slágert a ED-ra!”, és akkor majd a zeneszerző tehetsége hirtelen kinyilatkoztatik, az Ihlet megszállja, az angyalok az égből leereszkednek, és fülébe dúdolják “A Dal”-t…hát ez nem így működik. Ha így működne, akkor nem itt tartanánk… Miért nincs a zeneszerzőkben, vagy az előadókban egy természetes önkritika, hogy ha egy dal gyenge, akkor nem indítjuk el egy dalversenyen? Nyilván, mivel ez biznisz a zeneszerzők abból élnek, hogy tömegben gyártják a dalokat sztárocskáknak és wannabe sztároknak. A sztárocskák örülnek, ha egyátalán publicitást kapnak. És van az a pszichológiai aspektus is, hogy ha elég sokat hallgatják a saját dalaikat, akkor nyilván szerelmesek lesznek bele, és nem tudnak egészséges önkritikát kialakítani. Valóban nehéz jó dalt komponálni, és kevés ember képes arra, hogy slágert írjon. Még kevesebb ember képes arra, hogy sok slágert írjon. Ez egy ilyen nehéz szakma. Ennek ellenére a műsorban elhangzó daloknál mindig azt érzem, hogy ha leülnék a zongorához, vagy megfognék egy gitárt én is tudnék kb. 1-2 óra alatt hasonló színvonalú dalocskákat komponálni. A hangszerelés persze egy további nehéz feladat, de egy slágerdalnál a lényeg, hogy a központi szerepet játszó téma jó-e vagy sem, fülbemászó-e vagy sem. Tehát visszatérve a logikai problémára, először jön az ihlet és utána lehet ED-ra jelentkezni (1. Ihlet, 2. na akkor induljunk Eurovíziós Dalfesztiválon), és nem fordítva (1. lesz Eurovíziós Dalfesztivál, 2. akkor jöhet az Ihlet). 

Zsűri. “Az idei dalokból ez a legerősebb dal eddig”, “iszonyú profi előadás”, “nekem ez az egyik kedvenc dalom”, “Te egy sztár vagy”, “ami itt szólt az úgy ahogy van nagyon-nagyon jó volt”, stb. Teljesen hasznavehetetlen ömlengések, nem is nagyon lehet mit mondani a zsűri szereptévesztéséről (bár tudjuk, hogy valójában ez a szerepük). Ráadásul azt is bírom, amikor a zsűri megtéveszthetetlenül ítéletet mond egy dalról, hogy az “nem Eurovíziós Dalfesztiválra való”. Mégis honnan tudják mi az odavaló? Honnan tudják, hogy az ED közvetítését néző több mint 100 millió néző mit fog érezni, mit fog hallani egy dalban, és hogyan fognak szavazni? Tekintve, hogy az eddigi eredményeink az ED-on eléggé gyengécskék (kivéve természetesen Friderikát), szerintem még mindig fogalmunk sincs mégis milyen dal lehet sikeres. Akkor meg mi szükség van a nézőket befolyásolni, hogy mi odavaló és mi nem? Mert minden zsűritag akkora világsztár, hogy nyilván tudják mi a dörgés (főleg az MTV vezérigazgató-helyettese, akinek jelenléte egyrészt az MTV kézivezérlésének megmosolyogtató abszurditása, másrészről van bármiféle zenei eladói tapasztalata? énekelt/zenélt már valaha? neadjisten próbált már zenét szerezni? Nem... akkor mégis mit keres itt?? Amíg ilyen tagokkal “színesítik” a zsűrit, addig lényegében a műsor szívébe döfnek egy hatalmas, rozsdás kardot. Miért nem lehet egy tényleg csak zenészekből, vagy akár zeneszerzőből álló zsűri? Ja, hogy akkor még a végén őszinték lennénk a saját gyenge teljesítményünkkel szemben, és azt nem engedhetjük meg…)

A zene az egy univerzális nyelv, mindenki érti, ezért az Eurovíziós Dalfesztiválon is kiderül, ha valami gyenge. Ezért kellene sokkal erősebb dalokkal probálkozni. Nem lehet a gyenge dalokat elrejteni trendi vagy bonyolult hangszereléssel, vagy profi énekléssel, vagy táncosokkal...valamiért A Dal sajnos mégis erről szól.