Nem szeretem a kereskedelmi televíziós tehetségkutató műsorokat!

Nem tudom hogy miért ez az ellenérzés, de lehet hogy az van mögötte, hogy a Megasztár szerű kutatásokban szerintem nem kerülhetne kápernyőre Mick Jagger. Márpedig a színpadon már ott van egy ideje. (és az igazi szavazás az hogy elmennek-e az emberek megnézni ...)

Azt hiszem a Guitar Idol az más tészta. Más, mert nem televíziós ... Persze lehet hogy mindössze a személyes érdeklődésem miatt van ez így, vagy az "én utálom a dél-amerikai sorozatokat, de ez a dél amerikai sorozat más" effektus ...

Még tavaly találtam rá, mikor éppen a Brazil gitárhullám uralkodott a versenyen (Gustavo Guerra, Gustavo Di Padua, Fernando Miyata).

Az alapvető különbség a "XXX Idol" (a'la Megasztár) között, hogy itt a szereplők nem csak előadják az előadnivalókat, de az előadnivalók a saját szerzeményeik. Ez persze könnyít meg nehezít is a helyzeten. Nehezít mert nem lehet abban bízni, hogy a jó dalválasztás már magában elviszi a produkciót, hiszen itt a dal is része a produkciónak (én igazából az "American Idol"-ból tudok kiindulni, azt láttam és találtam roppant unalmasnak és ott ismert slágereket adtak elő a fiatalok. ... vagy Paul Potts angliából aki simán bízhatott benne hogy az emberek azon része aki aktuálisan a TV elé van szegezve nem ismeri a Puccini-t a zenét csak Puccini-t a nevet és hogy a "Nessun Dorma"-t nem ismerik az meg hóttuti. Így már az ütős dal választása már adva volt.).
Másik oldalról a saját darabokat az emberek maguknak írják, saját határaik figyelembe vételével ...

Idén is elérkezett a végső szavazás, és vannak érdekes dolgok ...

Első hely: Miért tartogassam a titkot, ha el akarom mondani: Jelenleg egy magyar srác Pálfi András Pécsről szedte be a legtöbb szavazatot (lehet neki segíteni).
A gitározása fiatalos, a dal jó, lendületes, nem nyomja agyon technikával a dalt, eléggé ügyesen egyensúlyt talált a shred és dallamos gitározás között. Ha nem lennék már "nagy", akkor azt mondanám, hogy "ha nagy leszek így szeretnék gitározni"
A második helyen - az én ízlésem szerint - pont az ellentéte Pálfi kollégának: Alexandros Tefarikis egy nagyon technikás Malmsteen klón, aki 3-szor több hangot játszik, mint amennyi szükséges lenne, és ez nem növeli a produkciója értékét. ... és hát ott motoszkál az emberben, hogy jó ez, de Malmsteen már megcsinálta ezt 25 évvel ezelőtt ...

Lehetne elemezgetni a gitározásokat, gitárosokat, a vége az lenne, hogy nem a nehéz dolgok a legsikeresebbek! Ha nincs jó kompozíció a gitározás mögött akkor még a legvirtuózabb dolgok sem fogják meg nagyon az embereket.

Még négy gitárosról szeretnék írni, akiket különösebben érdekesnek találtam:

Fehér Géza: Azt hiszem ha a szélesebb közönség ismeri akkor a Szörpből meg a Hobó Blues Bandből ismerheti. Kellemes dallal és nagyon ügyes gitározással sem került be a 10 legtöbb szavazatot beszedettek közzé. Ezen lehet változtatni (sőt kellene is), mert jobb a dal, érdekesebb a gitározás mint számos több szavazatot összeszedetteknél.

Itto: Ez a mexikói srác az egyik legjobb a mezőnyben az én izlésem szerint: nagyon stabil technikailag de a technikával nem uralja a dalt, ellenben végig dúdolható dallamokat játszik.
Persze fel lehet hozni ellene hogy nehéz nem belehallani Santana-t, de hat a latin-amerikai zene ennyire karakterisztikus: Nem Santana hallatszik ki belőle, hanem Latin-Amerika ... Tito Puente-től a Boena Vista Social Club-ig és Stan Getz-ig ... sőt még azon is túl ... csak nem mindenki játsza torzított gitáron ...

Muris Varajic: Őt már tavalyról ismerem. Akkor benne volt a 10 legjobb között, most nincs.
Biztos van egy ilyen őrület, de nekem bejön: rock zenét ötvözni népzenével. Úgy mintha mintha Hendrix fellfedezte volna a világzenét. Van ilyen magyarországon is. Volt egy Szvetter nevű banda valamikor régen, Ők még egymás mellett használták a népzenét és a rock-ot, a Napra már összeforrasztotta (a Barbaro pedig - csak úgy - egy legenda ... Cziránkuval ... de ez egy másik tészta).
Ezen második úton jár a Varajic-srác is. Neki egy picit könnyebb dolga van. A balkáni népzene amúgy is a virtuózitásáról híres, szóval ha megvan a technika hozzá nagyon jó virtuóz ugyanakkor egyedi hangzású dolgokat lehet kihozni. Ő meg kihoz! A hangokban csak fűszer a Balkán, de tisztán érezhető. A srácnak eléggé sok technika áll rendelkezésére a kezében felhasználásra várva.
 

Marc Playle: Ő a másik emberke akit már tavalyról lehet ismerni ebben a versenyben. Ő egy valódi prog-rock gitáros. De ami nagyon tetszik, hogy piszok jó dalokat ír (forrás: youtube).
 

Szavazzatok Ti is!