Mindazok számára, akik az elmúlt másfél évet nem a föld alatt, barlangaszással töltötték, egyértelmű, hogy Magyarország - úgy cuzámmen - nem áll éppen a helyzet magaslatán. A probléma mélyére tekintve nem nehéz meglátni a probléma gyökerét: választott vezetőink - a nevükre kiállított párttagsági könyvecske színétől teljesen függetlenül - sok mindennel foglalkoznak és foglalkoztak, csak azzal nem, hogy Magyarország a helyzet magaslatára jusson. A probléma megoldása első látásra triviálisnak tűnhet: új vezetők kellenek, és ha ez megtörténik, minden gombnyomásra a legnagyobb rendben lesz, és már masírozunk is az EU feliratú jólét felé.A fenti, triviálisnak tűnő megoldással egyetlen baj van: az, hogy nem működik. Elvégre nézzünk vissza az elmúlt 17 évre: volt 17 évünk és számtalan választott vezetőnk, de valahogy mégsem úgy állnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Valahogy a vezetőink sosem úgy kerültek ki a választási égetőkemencéből, hogy alakjuk az erkölcsi tartást és Magyarország töretlen fejlődése iránti olthatatlan vágyat szimbolizálta volna. 17 év elég hosszú idő ahhoz, hogy kijelenthessük: ez az ország kizárólag ilyen vezetőket tud kitermelni magából, és kész. Ennek okait minden bizonnyal egész történészgenerációk fogják majd megvitatni sok-sok késő esti vitaműsorban, de számunkra most elég pusztán ennek a ténynek az ismerete. Ezt felismerve rájöhetünk, hogy sokkal drasztikusabb megoldásra van szükség, és én rögtön javaslok is egyet: csatlakozzunk Hollandiához. Hollandia igazán barátságos ország; jóféle, és a sorsát láthatóan sikeresen irányító nép lakja. Elképesztő, hogy a béka segge alatt (szó szerint!) elterülő országukból mit ki nem hoztak. Még gyarmataik is voltak. Bízvást kezükbe adhatjuk tehát a mi sorsunkat is, ha mi magunk már nem tudtunk vele mit kezdeni.
Első hallásra a javaslat nyilván meghökkentő, sőt, egyes körökben valószínűleg sokan a bicskájuk, vagy egyéb, fegyvernek minősülő tárgyuk után nyúlnak. De ha jobban meggondoljuk, a javaslat megvalósításának számtalan előnye lenne (Hollandia számára is), hátránya ugyanakkor alig. Nézzük meg hát közelebbről a tervezetet!
A legfontosabban természetesen az ország neve; ez Hollandia-Magyarország (Nederland- Hongarije) lenne. Már amúgy is van gyakorlatunk ilyen kettős elnevezésekben (pl. Ausztria-Magyarország), így ezzel alighanem hamar megbarátkoznánk. A név ugyan kicsit félrevezető, hiszen az új ország nem a két régi ország egyesülésével jönne létre, hanem Magyarország csatlakozna Hollandiához. Igen, ez azt jelenti, hogy mi lennének az alárendeltek, de pusztán a saját érdekünkben. Az alárendeltség ellensúlyozásáért tett apró gesztus az országnév Hollandiáról Hollandia-Magyarországra változtatása.
Az ország két fontos szimbóluma a zászló és a himnusz. A két (jelenlegi) ország zászlói szerencsére nem ütnek el nagyon egymástól, így újabb apró gesztusként könnyű őket eggyé kombinálni. Háromsávos lenne, felül piros, középen fehér, alul kékeszöld. Vagy a turbómagyarok kedvéért: zöldeskék. Vagy legyen inkább a politikailag korrekt türkiz. (Lásd a fenti képet.)
A himnusz már nehezebb ügy, de én azt javaslom, az új himnusz maradjon a mostani holland, az ún. Wilhelmus. A magyar himnusz úgyis egyike a legrinyálósabb, legönsajnálóbb, legkevésbé lelkesítő himnuszoknak a világon, úgyhogy nyugodtan elbúcsúzhatunk tőle. Bocs, Kölcsey és Erkel, de írhattatok és komponálhattatok volna valami vidámabbat! A holland himnuszt persze lefordítanánk magyar (amúgy elég idióta szövege van), hiszen Hollandia-Magyarországon mind a holland, mind a magyar hivatalos nyelv lenne. (Azért annyira nem akarnánk alárendeltek lenni, hogy a Petőfi Sándor, Arany János, és Medgyessy „Útelágazás” Péter nyelvét feladjuk.) A kétnyelvűség hamar megszokható, tessék nekem elhinni. Majd lesz Híradó hollandul meg Holland-Magyar Hírlap meg Holland-Magyar Nemzet; nem olyan nagy ügy ez. A svájciaknak megy négy nyelvvel is.
A mindenkori törvényhozó hatalom a holland országgyűlés lenne, a végrehajtói hatalom pedig a holland kormány. Semmi dualizmus vagy ilyesmi! Az aláásná a tervezet azon törekvését, hogy a magyar politikai vezetést teljesen kizárjuk a hatalomból. Magyar képviselő azért bejuthatna a holland országgyűlésbe, már feltéve, ha lesz olyan önsorsrontó választópolgár, aki egy korrupt magyart akarna bejuttatni egy megbízható holland helyett. A Parlamentet (mármint az épületet) szállodává alakíthatnánk, két jó nagy táncteremmel. A kilátás belőle kitűnő, a teltház mindig biztosított lenne (nem úgy, mint most). Mellékesen így a Kossuth teret sem kellene többé műveleti területté nyilvánítani.
A Csatlakozás - amelynek napja természetesen ünnepnap lenne Hollandia-Magyarországon, minden dolgozó legnagyobb megelégedésére - további számtalan előnyt kínálna mindkét ország számára. Ezeket már csak felsorolom.
Az előnyök Magyarország számára:
- Ismét lenne tengerünk, sőt, mit tengerünk, óceánunk! Lennének kikötőink is, nem is akármilyenek.
- Az ország területe 44%-kal, népessége 165%-kal(!) nőne, mármint Magyarország szemszögéből. Ez nagyrészt kárpótolna Trianonért, és a revizionisták végre elhallgatnának.
- Mivel Hollandia-Magyarország fővárosa természetesen Amszterdam lenne, ezzel az ország túlzott Budapest-centrikussága automatikusan megoldódna. Továbbá Demszky Gábor sem lenne tovább a főváros polgármestere, csak Budapesté.
- Rögtön az eurozóna része lennénk. Nem kellene mindenféle konvergenciakritériumokat teljesíteni, és ehhez megszorításokat bevezetni.
- De még ha kellenének is megszorítások, a holland politikusok, akik nyilvánvalóan hallgatnának a tehetséges holland közgazdászokra, sokkal ésszerűbb és hatásosabb döntéseket hoznának, mint amiket a mieink valaha is hoztak (mármint ha eltekintünk Bokros Lajostól, persze).
- Ismét lenne királynőnk, illetve később valószínűleg királyunk is. Ez hatékonyan levezethetné a magyar néplélek olthatatlan vezérvágyát (lásd pl. Sissy, Ferenc Jóska, Kádár, Orbán, kisebb mértékben Gyurcsány). Továbbá a royalisták is örülnének.
- A magyar mezőgazdaság talpraállításában aktív részt vállalhatnának a tengertől elhódított területeken megedződött holland parasztok, hiszen immár belföldinek minősülve korlátlanul vásárolhatnának magyar földet.
- A futball minősége az országban rég nem látott magasságokba emelkedne.
- A kudarcba fulladt Budapest-Debrecen légijárat után ismét lehetne belföldi utasforgalmi repülés, pl. a Budapest-Amszterdam útvonalon. (Illetve ezen az útvonalon már most van, csak ugye ez még nem minősül belföldinek.) Apropó repülés: javaslom, hogy a Malévot egyszerűen csapjuk hozzá a KLM-hez (ízlelgessük a szavakat: Koninklijke Luchtvaart Maatschappij); így talán nem lesz tovább veszteséges. Hasonlót megtehetnénk a MÁV-Holland Vasutak, illetve a Magyar Posta-Holland Posta (azaz a TNT) viszonylatokban is.
- A MOL-t a Shell venné meg, nem pedig az OMV.
- A fű legális lenne. Ezt ugyan egyesek inkább a hátrányok közé sorolnák, de legalább a vita megszűnne róla egyszer és mindenkorra.
- Az eutanázia is legális lenne. Ezt ugyan egyesek inkább… lásd eggyel fentebb.
- Végre vízum nélkül utazhatnánk az Egyesült Államokba. Hollandia-Magyarország ugyanis Hollandia jogutódja lenne, így a vízummentességét örökölné.
- A jobboldaliak legnagyobb örömére nemzeti szín lenne a narancssárga. (Az ne tévesszen meg senkit, hogy a holland zászló színe piros-fehér-kék. Tessék helyette megnézni a holland futballválogatott mezét!)
- Szintén jelentős terület- és népességnövekedés.
- Lennének hegyeik. Mert a 321 méter magas Vaalserberg nem igazán hegy, bármennyire is ezt állítja magáról. Meg úgy egyáltalán, az átlagos tengerszint feletti magasság is jelentősen nőne.
- A holland tulipántermesztők, fapapucskészítők és biciklikereskedők előtt hatalmas új piacok nyílnának. Továbbá a sajtkészítők (akik, mint Brian óta tudjuk, áldottak) és a marihuánatermesztők előtt is.
Szintén hátrány még, hogy az új ország két, egymással nem határos részből állna. A két országrész között azonban az Európai Unió terül el, amelyben a hollandok és magyarok is szabadon, határátlépési maceráktól mentesen utazhatnak, így ez nem lenne igazán hátrány.
Elmondhatjuk hát, hogy a Hollandiához való csatlakozás Magyarország szinte összes jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi problémáját egy csapásra megoldaná, minimális kellemetlenségekkel. Végre felzárkózhatunk Európához, amelyre az elmúlt 17 évben az esélyünk ugyan megvolt, de élni nem tudtunk vele. Hogy ezért túl nagy ár lenne a függetlenség feladása? Ugye, hogy nem!
Utolsó kommentek