"Minden diktátor elköveti ugyanazt a hibát: megrendíti a nép bizalmát a törvényekben - majd amikor napja leáldozik, megérti, éppen ez, a törvényt már egy cseppet sem tisztelő nép húzza őt faágra, oltja ki utódai és családja életét, rohanja le és tapossa össze egykori fényes birodalmát."

"Vaskézzel nyúltam a dolgokhoz. Mindig is ilyen szerettem volna lenni, következetes és hajthatatlan, csak a célt látó. Így lehet bármin is változtatni. Márpedig sok változtatni való volt akkor Parániában. Elődeim alatt a baloldal szabadon tevékenykedhetett - no ennek is véget vetettem. Hamar megteltek a börtönök. A parlamentben minden erőlködés nélkül keresztülvittem egy új törvényjavaslat megszavazását, ennek "gumiparagrafusait" jogászaim eleve úgy írták meg, hogy azokba gyakorlatilag minden és mindenki belefért. Nem tetszett valakinek a tevékenysége? Börtönbe vele. Persze, illő tárgyalás és ítélet után. Balos volt a fickó? Börtönbe! Külföldön elítélően nyilatkozott rólam vagy a rendszerről, aztán volt olyan ostoba, hogy hazatért? Börtönbe! Mindenre voltak paragrafusok, senki nem szólhatott egy szót sem. Aki pedig a börtönben ülők érdekében emelte fel a szavát, hamar oda került maga is. Nagy csönd lett az országban, aztán elkezdtek szervezkedni. Külföldi újságírókat hívtak. Ezekre nagyon vigyáztak az embereim, folyton a nyomukba jártak, ha pedig ezért panaszt tettek, Alves vagy titkárai nyájasan közölték velük: csak a védelmükről gondoskodnak, mert az ellenzékiek készek lelőni őket, hogy aztán azt is a kormányra kenjék..."

(Nemere István: A téridő istenei)