Tetszik ez a szó, "kételkedni". Azt jelenti, nem hinni valamiben, hanem több alternatív magyarázattal szolgálni egy kérdést vagy tapasztalást illetően. Kétkedni valamiben, nem találni a magyarázatot valamiben persze sokaknak gyötrődéssel jár, de nem feltétlenül kell ennek így lennie. Leginkább ugyanis csak akkor jár gyötrődéssel, ha túl sok olyan egyén van körülöttünk, aki hisz egy megoldásban. Hinni valamiben ugyanis annyit jelent, eldobni a kétkedést. De aki tartóztatja magát a kétkedéstől, ne is várja, hogy fejlődni fog. Az eldobja a késztetést az új tapasztalatok szerzésére, arra hogy megfigyelje, valóban minden téren érvényes-e a hite? Aki hisz, de nem kételkedik, burokba fogja zárni magát. Megakadályozza az információ és a tudás áramlását a saját fejébe, megbélyegezve a kétkedőket. Szépen lassan ez a passzív védekezés néhány esetben átvált aktív formájába, a támadásba. Ez okozza csak a gyötrődést. És bár ez megvédi a hitét, nem fogja feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket a kételkedők, és legfeljebb csak véletlenül fognak olyan cselekedeteket végrehajtani, ami kiterjesztené látóküreket eddigi hitük megcáfolásával.
A kételkedés az a két csúcsú hegy, amiről tudjuk, hogy csak egy csúcsa lehet. De ahhoz, hogy kiderüljön igazi-e valamelyik csúcs, fel kell mászni rá.
Utolsó kommentek