Na, megvolt az első repülőeseményem. Persze semmi komoly (arról beszámoltak volna az újságok), inkább csak egy kisebb incidens.

Szóval: tegnap este Bécsből Genfbe repültem az Austriannel. (A géptípus: Bombardier Dash-8 Q400. Mindenki jegyezze meg, és kerülje el!) A felszállás után negyed órával a kapitány sajnálkozva bejelentette, hogy valami gond van az egyik csomagtérajtóval (a visszajelző szerint nincs tökéletesen zárva), és bár ez valószínűleg csak a visszajelző hibája, ami nem veszélyezteti a repülésbiztonságot, de a szabályzat szerint le kell szállni a legközelebbi reptéren, ami ez esetben Linz. (Aha, ha nem veszélyezteti a repülésbiztonságot, akkor miért kell mégis rögtön leszállni?) Leszállás 10 perc múlva.

Mondanom sem kell, nagyon boldog lettem a gondolattól, hogy le kell szállnunk Linzben, annál is inkább, mivel a kollégámmal béreltünk egy autót, és nem tudtam, meddig van nyitva az autókölcsönző Genfben. (Mindez kb. este 9-kor történt.)

Gondoljátok, hogy ezek után leszálltunk Linzben, ugye? Hát nem! Kb. 5 perc múlva a kapitány még sajnálkozóbb hangom bejelentette, hogy ilyen későn már nincsenek szerelők Linzben, és vissza kell mennünk Bécsbe. Na, ettől aztán tényleg feldobódtam. Valóban visszarepültünk Bécsbe, leszálltunk, és visszagurultunk az állóhelyre. Tisztára olyan volt, mint valami sétarepülés, kivéve, hogy éjszaka nem szokás sétarepülni. A megállás után a kapitány kijött a fülkéből(!), és elmondta, hogy ha valóban csak az ajtó érzékelője a hibás, akkor azt 5 perc megjavítani, de ha nem, akkor gépcsere. Klassz... Végül kiderült, hogy valóban az érzékelő sztrájkolt, de jobb belátásra bírták. A gépet újra feltankolták, aztán újra felszálltunk (deja vu).

Ezután már nem volt gond, csak némi turbulencia, és egy eléggé durva leszállás után (a futómű ezúttal nem csuklott be) megérkeztünk Genfbe, ahol is ragyogó napsütés, 28 fok, és ringó csípőjű hostesslányok vártak minket esett az eső. Háromnegyed éjfél volt, és szinte pontosan másfél órát késtünk. Szerencsére az autókölcsönző még nyitva volt (bár a kiírás szerint 11-kor bezár), és megkaptuk a kocsit. Szóval happy end.

De a Dash-8-ast továbbra is utálom. Hja, a Dash-8 Q400-ban a "Q" a "quiet" ("csendes") rövidítése, ennek ellenére a gép iszonyú hangos.

Hja, be kell valljam, hogy nem is ez volt az első repülőeseményem. Pontosabban ez volt az első utasként. Ugyanis pilótaként már volt ennél komolyabb is. Az... hát hogy is mondjam, feszültséggel teli volt. Majd talán egyszer azt is megírom.