Kezdjük azzal, hogy miért is váltottam Windowsról és Linuxról (!) Macre. Én már elég régóta használtam Linuxot (RedHat 6.0 óta), ugyanis a munkám során gyakran kell programozni, azt pedig Linux alatt csinálom. Azonban mégsem élhetek
- Két gép, az egyik Linux-szal, a másik Windows-zal. Az egyik gép ekkor lehet egy laptop. Ekkor viszont állandóan szinkronizálni kell az adatokat a két gép között, ami macerás, és nem szeretem. Továbbá két gép drágább, mint egy.
- Egy gép (esetemben egy laptop), de két oprendszerrel. Ekkor viszont az egyikről a másikra váltáshoz újra kell indítani a gépet, ami megintcsak macerás.
- Egy laptop Linux-szal, amin virtuális gépben (VMware) fut a Windows. Ez már egész jó megoldás lehetne, csakhogy a laptop mindenféle különlegességeit (memóriakártya-olvasó, wifi/bluetooth/tapipad ki/be kapcsoló gomb, fényerő és hangerő állító gombok stb.) a Linux gyakran nem vagy nem túl jól kezeli. Nyilván ez függ a Linux-laptop kombinációtól is, de én nem akarok kísérletezgetni. Én egyszerűen csak használni akarom a laptopot az összes képességével együtt.
- Egy laptop Windows-zal, amin virtuális gépben fut a Linux. Ez ugyan szentségtörés, hiszen a kevésbé stabil oprendszer a gazda, de így legalább a laptop minden perifériája működik. Ezzel a megoldással csak az a baj, hogy a két oprendszer egyidejű futtatásához kétszer annyi memória kell.
Így lett tehát, hogy a következő laptopbeszerzésnél egy MacBook Prot kértem és kaptam. Ez még Tigerrel (Windowsosoknak: ez kb. olyan, mint az XP) jött, de nemrég frissítettem Leopardra (ez meg kb. a Vista), így mindkettőt megismerhettem. Jöjjenek hát a benyomásaim!
Be kell valljam, eleinte nem volt súrlódásmentes a viszonyom a Mac-kel. Ugyanis a Mac helyenként egészen más logikát használ, mint a Windows. Nem feltétlenül rosszabbat, csak mást. Erre tipikus példa a menüsor: ez ugye a Windowsban az ablak kerete alatt található, azaz az ablak része. A Macben viszont a menüsor a képernyő tetején található, azaz nem része az ablaknak. Ha az ember program(ablak)ot vált, akkor a menüsor is megváltozik a képernyő tetején, és a korábbi program menüsora eltűnik, mondván, hogy arra már nincs szükség. Ebben van is logika, de bő tíz évnyi windowsozás után eleinte nagyon idegesítő, de aztán teljesen megszoktam.
A másik ilyen gondolkodásmódbeli különbség az, hogy a Windowsban a "program = ablak" elv érvényesül, míg a Macben nem. Ez abban nyilvánul meg, hogy ha Windowsban bezárjuk egy program utolsó ablakát, akkor a program is kilép. A Mac esetében viszont tovább fut, mint ahogy az a Dockon (lásd alább) látszik is. Ennek az az előnye, hogy ha ismét kell az előbb "bezárt" program, akkor gyorsan elő tudom hozni, a hátránya viszont az, hogy a program tovább foglalja a memóriát. A dolgot tovább bonyolítja, hogy néhány (persze nem Apple által írt) program mégiscsak kilép, ha bezárom az ablakát. Ilyen pl. az iTerm, ami egy terminálprogram.
De a Macnek vannak egyéb hülyeségei, sőt, hiányosságai is:
- A Save, Copy, Paste ikon nem divat a programokban. Az Apple programjaiban egyáltalán nincsenek is, ezekben csak a megfelelő menüpontra kattintva lehet elérni ezeket a funkciókat (File -> Save, Edit -> Copy stb.), vagy pedig billentyűkombinációkkal (Cmd+S, Cmd+C stb. - lásd alább). Szerencsére nem Apple-ös programozók már rájöttek arra, hogy néha azért jól jön pl. az a fránya Save gomb, és ők berakták ezeket a programjaikba. Persze lehet Save, Copy és Paste gombok nélkül élni, de velük azért kellemesebb (lenne) az élet.
- A billentyűzetkiosztás "kicsit" más. A betűk ugyan ugyanott vannak, de a Delete, PageUp, PageDown, Home és End billentyűket senki se keresse Apple laptopokon, ugyanis ezek ott nincsenek. Sőt, Insert, Print Screen, Pause/Break és NumLock semmilyen Apple billentyűzeten sincs. Cserébe a teljes Apple billentyűzeteken van Help, Clear és CD-kiadó billentyű; az előbbi kettő a laptopbillentyűzeteken nincs. Iletve nem teljesen mondtam igazat, ti. van egy Delete feliratú gomb a Maces billentyűzeteken, de ez a Backspace-nek felel meg (balra töröl), míg a jobbra törlő Del-t az Fn+Delete kombinációval lehet előcsalni. Hasonló módon a Home, End, PageUp, PageDown funkciók az Fn+kurzorbillentyűk kombinációval működnek.
- A Windows alatt ugye Shift, Control, Alt, AltGr, Win és Fn funkcióbillentyűk vannak. A Maceken viszont Shift, Control, Option, Command és Fn található. Ráadásul míg Windows alatt egy csomó funkció Controllal érhető el (Ctrl+C, Ctrl+V, Ctrl+S stb), addig Mac alatt ezeknek a Cmd+C, Cmd+V, Cmd+S stb. felel meg. Ezt is szokni kell.
- Ami a Windows alatt az Explorer/Intéző, az a Mac alatt a Finder. Ennek van egy nagyon hasznos nézete, az oszlopnézet. Ebben egy könyvtár fájljai és alkönyvtárai egy oszlopban jelenik meg (csak a nevek, mindenféle egyéb info nélkül), és ha ott egy alkönyvtárra kattintunk, akkor az oszloptól jobbra egy másik oszlopban megjelenik az alkönyvtár tartalma. Aztán ha abban is egy alkönyvtárra kattintunk, akkor újabb oszlop nyílik meg tőle jobbra, és így tovább. Mindezzel csak egy baj van: az oszlopban csak fájlnév szerint lehet rendezni, és ami még rosszabb, az alkönyvtárakat a fájlokkal vegyesen listázza! Azaz az alkönyvtárakat nem rakja a lista tetejére, mint az intéző. Ezt a hiányosságát azóta sem tudtam megbocsátani a Macnek. Hja, és természetesen a Finderben sincs se Copy, se Paste gomb. Viszont a jobb kattintásra előugró menüben van egy Duplicate pont, ami nagyon hasznos.
- A Macemet először bekapcsolva a jól(?) ismert Maces bekapcsolási hang fogadott. Mivel én nem szeretem, ha a gépem állandóan zenél meg prüttyög, ezért megpróbáltam kikapcsolni a Rendszerbeállításokban. Igen ám, de ott nem lehet kikapcsolni! Sőt, sehol nem lehet kikapcsolni! Őrület, mi? A szuperfejlett, agyonistenített oprendszernek nem lehet kikapcsolni a bekapcsolási hangját! Szerencsére egy jótét lélek rájött arra, hogy hogy is lehet ezt mégis kikapcsolni a rendszer belső bugyraiban vájkálva, és ezt közzétette a weben, úgyhogy azóta a gépem csendben marad bekapcsoláskor.
- A fentiekhez kapcsolódva: úgy egyáltalán jellemző a MacOS-re és az Apple programjaira, hogy nem sokat lehet állítgatni rajtuk. A júzer csak ne piszkáljon bele a gép működésébe! Ezért aztán minden le van egyszerűsítve, néha a végletekig.
- Windows alatt a programok indítására a Start menü szolgál, a futó ablakos programok a tálcán jelennek meg, míg a háttérben futó programok az értesítési területre pakolják a kis ikonjaikat. Mac alatt mindezeket a Dock próbálja kezelni, számomra kevéssé tetsző módon. Mondok egy példát: a Dock egy csík a képernyő alján/oldalán, és ikonok találhatók rajta, amelyek programokat indítanak. Ha nem fut pl. a Firefox, és rákattintok az ikonjára a Dockban, akkor elindul a Firefox, és feljön az ablaka. Eddig OK. Ha most újra rákattintok a Firefox ikonra a Dockban, akkor nem egy új Firefox ablak nyílik meg, hanem a csak meglévő Firefox ablakot hozza előtérbe. Érdekes logika, de hát ilyen az Apple. Ha több Firefox ablak van nyitva, akkor persze csak az egyiket tudja előtérbe hozni. Azt, hogy fut-e már a Firefox vagy sem, a Firefox ikonja mellett egy kis háromszög/pont jelzi. Ha egy ablakot lekicsinyítek, akkor berakja a Dockba, de egy külön erre fenntartott helyre. Ha nincs lekicsinyítve az ablak, akkor a Dockban egyáltalán nem reprezentálja semmi.
- A Dockban persze nem fér el az össze program ikonja. A Dockban nem szereplő programok elindításához meg kell nyitni a Findert, majd azon belül az Applications könyvtárat, majd onnan elindítani a programot. Ennél azért a Start menü jóval kényelmesebb. Hja, ha az ember ilyetén módon (azaz nem a Dockból) indít egy programot, akkor azért az ikonja felkerül a többi ikon közé a Dockba. Ha kilép a programból, akkor az ikonja is eltűnik a Dockból. A Dockot sem sikerült ezidáig túlságosan megszeretnem, de legalább már megszoktam. Szerencsére a Dock ablakkezelési hiányosságait elég jól kompenzálja az Exposé, ami tényleg zseniális.
- A MacOS Leoparddal jött a Spaces, ami virtuális képernyőket (VD) kezel. Ilyen segédprogramok már legalább egy évtizede léteznek Unixhoz és Linuxhoz, és nagyon jól is működnek, úgyhogy az Applenek tényleg csak a meleg vizet kellett feltalálnia. A Spaces viszont kész katasztrófa. De tényleg, egyszerűen használhatatlan, és ez részben a Dock sajátos logikájának köszönhető. Ti. mit vár el az ember egy VD-kezelő programtól? Hát azt, hogy biztosítson neki 2-3-akármennyi virtuális képernyőt, amik egymástól nagyjából függetlenül működnek. A legtöbben az "egy képernyő = egy feladat" elvet követik, azaz egy képernyőt fenntartanak pl. a levelezésre, egy másikat képszerkesztésre, egy harmadikat programozásra, egy negyediket a program tesztelésére, és így tovább. Ezért gyakran előfordul, hogy egy programnak (pl. Firefox vagy Terminal) több ablaka is nyitva van különböző képernyőkön. Ezzel szemben a Spaces az "egy képernyő = egy alkalmazás" elvet követi, ami őrületbe tudja kergetni az embert. Példa: Az 1. képernyőn nyitva van egy Firefox ablakod, de most a 4. képernyő van előtted, és ezen szeretnél nyitni egy új Firefox ablakot. Ezért naivan rákattintasz a Dockon a Firefox ikonjára, de nem kapsz új Firefox ablakot, ó, dehogy! Ehelyett az 1. képernyőn találod magad, ahol a Spaces/Dock ördögi szövetsége előtérbe hozta neked a már nyitva lévő Firefox ablakot. Hát, köszi szépen. Ilyenkor annyit tehetsz, hogy Cmd+N, ekkor kapsz egy új Firefox ablakot az 1. képernyőn, amit aztán átküldhetsz a 4. képernyőre. Ha már több képernyőn is van Firefox ablakod, és így kattintasz a Dockban lévő Firefox ikonra, akkor átkerülsz valamelyik olyan képernyőre, ahol van Firefox ablak. Hogy melyik képernyőre a sok közül? Hát valamelyikre. A döntés Isten vagy Steve Jobs hatásköre (bár egyesek szerint ez a két személy egy és ugyanaz). Szóval ez így, ilyen formában számomra használhatatlan, ki is kapcsoltam. Helyette a YouControl: Desktops-ot használom, ami úgy működik, ahogy szeretném.
- Ha lehajtom a MacBook Prom fedelét, akkor szépen elalszik. Azonban néha rögtön az elalvás után újra feléled, pedig le van hajtva a fedele. Ez különösen akkor fordul elő, ha be van dugva a tápkábel. A megoldás egyszerű: fedél újra felhajt, majd lecsuk. De ez akkor is idegesítő. Ráadásul néha az ellenkezője fordul elő: nem akar felébredni alvásból, ha felhajtom a fedelét; ilyenkor csak egy reboot segít rajta. Ez viszont kifejezetten bosszantó, de szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő.
Utolsó kommentek