Az embert néha érik meglepetések. Leginkább akkor, amikor nem várja.

Augusztus elején egy konferenciáról utaztam vissza, mégpedig az Indianapolisi [1] repülőtérről. Volt még idő az indulásig, úgyhogy beültem enni egy helyi vendéglátóipari létesítménybe, és rendeltem egy hamburgert sült krumplival. (Ezzel az ember nagyon nem nyúlhat mellé az Államokban.) Ki is hozták, és mellé savanyúságnak/díszítésnek egy darab uborkát, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy kovászos uborka. Megkóstoltam, és... kovászos uborka volt! Hamisítatlan kovászos uborka! Amerika közepén! Akkora kulturális sokk ért [2], hogy kis híján enni is elfelejtettem. Hirtelen teljesen összezavarodtam. Most akkor én tényleg az Államokban ülök egy reptéren, vagy Magyarországon egy útszéli csárdában? Aztán a hamburger látványa visszazökkentett a valóságba. De azóta sem értem, milyen téridő-törésen kerülhetett oda az a kovászos uborka.

[1] Tudom, hogy itt kisbetűvel kellene írni azt, hogy Indianapolisi, merthogy -i képzővel képzett melléknév, de szerintem ez egy hülye szabály, úgyhogy fütyülök rá.

[2] De nem az volt a legnagyobb kulturális sokk, ami valaha ért. Az a francia macska volt. De arról majd legközelebb.