Még annó megrendeltük UPC-nél az internetet. Tudom, tudom. Ezer és egy rémtörténet kezdődik hasonló mondattal webszerte, ez most nem arról fog szólni mennyit bénáztak és milyen kálváriát kellett megjárni, míg lett net otthon. (Habár azért az is mókás volt.) Szóval szerződéskötés után lett – teljes joggal – egy ügyfélszámunk. Valami ilyesmi: 1234567-8. Majd rögtön a chellos fiókokhoz kaptunk egy felhasználói nevet is: vezeteknev.keresztnev. Nos ez már kezdett mókás lenni, különösen a keresztnév része, ugyanis a keresztségben Béláné – pontosabban belane – lettünk. Ez már csak azért volt furcsa, mert közel s távol senkit nem hívtak a családban Bélának, de még a feleségét sem, Bélánét meg még a TV-ben sem láttunk, hiszen még a Legényanyában is mindenki Béla. Fel is hívtam az ügyélszolgálatot, hogy ezen változtassunk, közölték velem, hogy ez egy felhasználói név és ezen nem lehet változtatni. Erre mit lehet mondani? Nem a f..rancokat? Végülis gyorsan túltettem megamat a dolgon, és éltünk tovább mi meg a Béláné így együtt. Mígnem egyszer valami kérdésem akadt a telefonos ügyfélszolgálattól. Telefonálok, kedves női hang közli, hogy akkor most gépeljem be a 10-jegyű ügyfélazonosítót. Szerződés elő, keresem, és csak egy ilyet találok: 1234567-8. Számolok. De akárhogy is nézem, ez csak 7, vagy 8, esetelg 9 a kötőjellel, de azt meg nem tudom beütni a telefonba. Persze kiderült, hogy náluk átszervezés volt, és mi lettünk 0012345678. Mármint mi és Béláné, mert az kirobbanthatatlan.
Sebaj.
Folyik tovább az élet. Egyszer csak kiderül, hogy nem kell nekem mindenért betelefonálni, intézhetem a dolgaimat a neten is. Csak épp regisztrálnom kell a honlapon és létrehozni egy UPC profilt. Nosza. Először is kérdez egy 10-jegyűt, velem nem szúr ki, megadom. Majd kérdez egy vezetéknevet. Megnyugodtam, mert a keresztnév ugye Bélané miatt már több verziós is lehetett volna. Szóval vezetéknév, megadom. Közli, hogy a 10-jegyű meg a név nem stimmel. Nem kevesett sikerült sz... envednem, míg kihoztam, hogy ők milyen néven ismernek engem meg Bélánét. A probléma ott volt, hogy a felület case és ékezet sensitive volt + hogy ne legyen egyszerű egy ékezetet ők el is rontottak. Azért ezen is túl jutottam. Jött a jutalom: kiválaszthattam a loginnevemet és jelszavamat. Nesze neked Béláné! Gyorsan be is írtam a saját vezeteknev.keresztnev kombinációmat, csupa kisbetűvel, ékezetek nélkül, és nagy volt az én örömöm. Beállítottam még egy e-mail címet, és hátra is dőltem volna, ha nem írja, hogy a profil aktiválásához meg kell adnom egy aktivációs kódot. Na bassz, kattintok arra, hogy küldjék, majd nézem a mailboxomat. Semmi. Nézem a spam foldert. Semmi. Kérdezem Bélánét. Semmi. Harmadnapra jön a postás egy borítékkal, benne – nem az aktiváló kóddal – hanem az én személyes PIN-emmel (123456), amit gondosan őrizzek majd meg. Persze ez volt a kód, csak ez nem egyszeri alkalomra jó, hanem ez olyan sokszor használható PIN. Király, azért már van UPC profilom, meg tudom nézni milyen csomagra fizettem elő, meg ha akarok megrendelhetek újabbakat.
Legutóbb. Jó sokat nem voltam itthon, gépet is vittem magammal, valamiért kitalálták mikor viszzatértem, hogy a hálókártyám MAC address-ét újra kéne regisztrálnom. Megjelenik az oldal, kér loginnevet meg jelszót. Naná, hogy Bélánéval tudtam belépni. Még ma is itt lakik velünk.
Szóval összegezve:
UPC-nél van egy ügyfélszámom, egy loginnevem, egy jelszavam, egy másik loginnevem, egy másik jelszavam és egy pinkódom.
Szerintem ez egy cégen belül csak simán gáz. Az, hogy internetszerte kinek hány azonosítója, van, és abból mennyit tud megjegyezni, az meg csak probléma. Amin lehet elmélkedni. Kell-e nekünk egy nagy mindenhol használható azonosító?
Utolsó kommentek