Nem gondolom, hogy a következő rövid történet nagyon különleges lenne, inkább tipikus helyzetkép. És mint ilyen, leírásra méltónak találtatott.

Ma reggel, Újpest vasúti pénztárában kiséreltem meg jegyet venni. Elővételben, máshonnan induló vonatra. Ráadásul üdülési csekkel fizettem volna (amúgy ez az egyetlen ok, amiért nem a neten vettem meg a jegyet). Elég pontosan tudtam, hogy mit szeretnék, úgyhogy röviden elmondtam a hölgynek. Amikor a végén visszakérdezett, hogy "akkor most mégegyszer", már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű. Ilyenkor jön az, hogy az ember szigorúan egyenként mondja a el kívánságait, nehogy szegény gizi (általános alany A.G. óta) összezavarodjon. Még szerencse, hogy pont ráláttam a monitorra. Szóval a beszélgetés innentől kezdett érdekessé válni, íme
(az esetleges pontatlanságokért elnézést, de nagyvonalakban biztosan stimmel):

CeJ: - ...tehát egy teljesárú jegyet kérnék holnapra a Keletiből Győrön át Zircre.
gizi: (katt-katt-katt)
CeJ: - nem Gyárváros, Győr
gizi: (katt-katt ...) - kéteze...
CeJ: - lenne még egy pótjegy a Keletiből 7:10-kor induló vonatra
gizi: (menetrendkönyvet lapoz. nagyító elő. vonatszámot kinézi. katt-katt)
 - sajnos nem tudom kiadni
CeJ: ???
gizi: - Itt írja, hogy nincs benne a rendszerben a vonat. nem tudok mit csinálni.
CeJ: - Nem lehetne telefonos segítséget kérni? Nem szeretnék elmenni a Keletibe.
gizi: (újra próbál, vonatszámot ellenőrzi)
- nem tudok, nincs benne a rendszerben a vonat.
(hívná a következőt, aki amúgy biztos nagyon szerethetett engem - szerencse, hogy a Volánbusznak is vannak ott jegykiadó-ablakai. aki mögöttem van, át is megy oda.)
CeJ: (mobil elő) - akkor most hívjam fel én a Mávdirektet? 
gizi: - ott sem tudják... (telefon felvesz, négy számjegy beüt... kérdez... kiderül, hogy a vonatszám már nem 960, hanem 60... katt-katt  ... nem megy ... katt-katt ... na végre, jegy kijön)
- háromezer-egyszáz...
CeJ: - ugyanez lenne még egy 50%-os kedvezménnyel is
gizi: (csúnyán néz, katt-katt...)
CeJ: nem 22, 23-a
gizi: (katt-katt) - négyezerkilencszázötven
CeJ: (Na bakker, 5000-es cetlim van.) - lehetne, hogy egy ötezres üdülési csekkel fizetek, és lemondok az ötven forintról?
gizi: azt nem lehet, nem adhatunk vissza ücs-ből
CeJ: nem is kell visszaadni
gizi: de nem lehet
CeJ: rendben, valami 50 forintos jegy van?
(itt adta fel a következő mögöttem várakozó)
gizi: nincs.
CeJ: jó, akkor kérnék egy 5km-es...
gizi: (itt látta be, hogy nem ússza meg a munkát. csekket elveszi, lista elő, lapozgatás, nagyító, hümmögés, papírok fel és alá) - aláírás
CeJ: (jegyeket elveszem, csekket aláírom)
gizi: (elveszi)
CeJ: köszönöm, viszontlátásra
gizi: ...

A jegyeket jó alaposan átnéztem, de meglepő módon rendben vannak. Vagyis majd kiderül...
Mintegy 20 percet töltöttem két elővételi, de azért nem túl bonyolult jegy megváltásával. A hölgy minden műveletet iszonyatosan lassan hajtott végre (nem, nem kezdő, ezer éve ott van). Közben többször le akart rázni, nyilvánvalóan lustaságból. Értem én, hogy gyakran változik a menetrend, és nem veszi a fáradságot, hogy átvezesse - de az lenne a minimum, hogy ha egy létező vonatra nem tud jegyet kiadni, akkor telefonál, és ne nekem kelljen már erre gyakorlatilag rákényszeríteni.
A második, az üdülési csekkes történetben persze én is sáros vagyok, de a végeredmény is mutatja, hogy ennyi rugalmasság belefér, csak épp dolgozni kell vele. 
Hogy a köszönését már érkezéskor sem hallottam, az más kérdés, meg azon máskor sem lepődök meg...