Véletlen egybeesések szerencsés konstellációjának eredményeként volt szerencsém meglátogatni (végre valahára) a Large Hadron Collider (LHC) ATLAS detektorát. A(z egyik) helyet, ahol majd fekete lyukak keletkeznek! Igen, fekete lyuk keletkezésről van szó, amit (a tudományos hírekben állandóan tévesen tájékoztató) index.hu atomfizikának sorol be. Holott kb. már egy középiskolás is tudja, hogy 1) az atomfizika az atomokkal foglalkozik (már a neve is sokat elárul..), 2) a CERN az egy részecske- és magfizikai kutatóintézet. No, de odaseneki, megszoktuk már az index tudományos baromságait...
...kanyarodjunk vissza a látogatáshoz. Az ATLAS detektor 100 méter mélyen van a föld alatt, a CERN Meyrin oldalán. Valójában ez csupán egy a több kísérlet közül, amik mind egy 27 km kerületű alagút (az LHC) egyes pontjain vannak. Az alagútban protonokat gyorsító csövek helyezkednek el. Két cső fut egymás mellett, bennük a proton csomagok egymással ellentétes irányba haladnak. A csövek kereszteződnek a kísérleti pontoknál, ahol a szemberohanó protonok ütköznek, majd ami szétrepül, azt a detektorok (definíció szerint ;)) detektálják.
A látogatásra kb. fél tucatnyi ember verődött össze. Az ATLAS detektor épülete előtt várakoztunk türelmesen a vakító napsütésben. Vezetőnk (egy fiatal, német fizikus) pár perces késéssel érkezett ugyan, de hamar elvezetett minket a lifthez, ami levitt a mélybe. Sejtelmes fehérre festett folyosókon vezetett minket végig tudósunk. A falakon futó kábelekről el sem bírjuk képzelni, hogy a leendő kísérlet mi minden részlete futhat majd végig rajtuk. Miközben haladtunk eszembe jutottak a 70-es évekbeli tudományos-fantasztikus filmek is, melyekben titkos laboratóriumokban folyó kísérletek titokzatos hangulata sejlik fel. Talán a falak mögött idegen lényeket boncolnak, vagy talán új anyag teremtődik a semmiből...brrrr. Éppen amikor beleborzongtam a saját rémképzeteimbe megérkeztünk a detektorhoz. A képek nagyjából magukért beszélnek: az detektor impresszív méretei lenyűgözőek. A Világ legnagyobb detektrorendszeréről van szó, így nem is igazán sikerült lencsevégre kapni az egészet egybe ;). Képzeljünk el egy nyolcemeletes lakóházat. Nos, a detektor magassága körülbelül ekkora (25 m). Fekete, narancssárga és kék kábelek lógnak benne mindenhol. Dobozokon LED-ek pislognak állandóan, kit tudja milyen feladatuk van.
Vezetőnk ezek után néhány külön kiállított detektorrészhez irányította a lelkes csapatot. Az egyik ilyen detektor a harmonika alakú kaloriméter, a másik pedig a "szívószál" detektor. Mindkettő igen sajátos alakkal rendelkezik, a nevük tükrözi a geometriájukat ill. az anyagot, amiből felépülnek. Még sok fura berendezést láttunk, bár értelmüket igen nehéz kifürkészni. A csodamasina állitólag azért épül, hogy az oly' régóta keresett Higgs-bozont megtalálják az őrült tudósok. A kísérlet egyik melléktermékeként még fekete lyukak is keletkezhetnek egyes elméleti fizikusok szerint, ill. rajtuk extra dimenziók is megnyilhatnak előttünk! Ezen kimerítő elméleti oktatás után fiatal vezetőnk búcsút intett, és így kalandunk itt ért véget.

Az utazás végén a hibátlan időjárás következtében még a közeli Mont Blancról is sikerült egy jó képet készítenem...így lett teljes a nap: