Történt egyszer, hogy a ventillátor a két éves ThinkPad T42p-mben elkezdett hangoskodni. Tekintve, hogy a T-sorozatra 3 éves világgarancia van, elhatároztam, hogy tesztelem, hogy ez vajon a gyakorlatban is így van-e. Komplikálta a helyzetet, hogy a gépet az USA-ban vettem, tehát semmiféle magyar számla, magyar garancialevél, magyar eredetigazolás nincs róla a birtokomban. (Van olyan elektronikai világmárka, amelynek a magyar képviselete csak a Magyarországon vásárolt, hologramos digitális kamerát hajlandó garanciálisan javítani...)

Írtam egy emailt az IBM szervizének, exponálva a problémát, de érdeklődő jelleggel, kérdésekbe fogalmazva. A válasz gyorsan megjött: a gépem természetesen valóban garanciális, természetesen elvégzik a javítást, és akár a helyszínen is megvárhatom – a szükséges alkatrészt már meg is rendelték. Hoppá! Ez már döfi.

Pár nap múlva kaptam egy másik emailt az IBM szervizéből, hogy megjött az alkatrész, vihetem a gépet. Visszaírtam, hogy nem megy az olyan gyorsan, mert az ország szélén lakok, de ha legközelebb Pesten járok, beviszem.

Pesten, pontosabban Budán jártamkor pedig bevittem, történetesen dél előtt pár perccel. A szerviz ügyfél-interfész embere megtekintette a gépem alján a sorozatszámot, beütötte a gépbe, majd konstatálta, hogy valóban itt van az alkatrész, sőt, még azt is megmondta, kivel leveleztem az ügyben. Viszont sajnálattal közölte, hogy éppen senki nincs bent a szervizes kollegák közül, és neki is be kell zárnia, mert ebédszünet jön, de 1 óra körül visszajön mindenki, és hipp-hopp meglesz. Sebaj, mondtam én, legalább addig én is megebédelek. Javasolta, hogy használjam nyugodtan a menzájukat. Használtam, a kaja kimondottan jó volt.

Az ebéd végeztével újra elfoglaltam harcálláspontomat az épület közepén, a szerviz előtt, belemerültem egy könyvbe, és vártam. Egy óra előtt kijött a humán interfész, sűrű elnézéskérések közepette, hogy az alkatrész, ami már náluk volt, nem jó a gépembe, mert két változata van (ezt én is tudtam), és a raktár rosszat küldött. OK, akkor mi lesz? A raktárban van egy olyan, ami nekem kell, megrendelik, 3 es 4 között itt lesz. (Akkor ennyit arról, hogy én délután még RHIC Winter Schoolra is megyek.) Viszont észrevették, hogy az egyik billentyű rögzítője félig eltört, tehát azt is kicserélik. Remek! (Mondjuk nem volt nehéz észrevenni, mert csak nagy nehezen lehetett úgy házilag visszahekkelni, hogy meg is álljon, és azt is elég kajlán tette...)

Tehát vártam újra. 4 óra előtt valamivel megint jött az úriember, és közölte, hogy a raktár megint rosszat küldött, úgyhogy arra gyanakodnak, hogy valami adatbázishiba van – de a kollega már elment a raktárba a saját autójával, nemsokára visszajön, és hozza a laptopomat megcsinálva. Neki ugyan 4-kor be kell zárnia a szervizt, de ne aggódjak, jönni fog a laptop. És megint sűrű bocsánatkérések.

Ültem a vártán továbbra is. Közben valóban bezárt a szerviz, és már az emberek nagy része is hazament az épületből. Aztán háromnegyed öt magasságában valóban megjött a szerelő (oké, adjuk meg az illő tiszteletet: Certified Engineer a papír szerint), és meghozta a gépet. Mondta, hogy kicserélte a billenyűt is – legalábbis én azt hittem. Utána konstatáltam, hogy persze a teljes billenytűzetet cserélte. És elnézést, elnézést.

Szóval a hosszu várakozás ellenére pozitív az élményem velük kapcsolatban. Ez az Ügyfélszolgálat. Egyrészt, ha valamit elcseszünk, azért elnézést kérünk az ügyféltől, még akkor is, ha nem a mi hibánk, hanem az alvállalkozóé, másik részlegé, számítógépé, stb. Másrészt, ha már ott van a gép, akkor észrevesszük, ha más hibája is van, és azt is kijavítjuk, pedig a cégnek kerül pénzbe, mert garanciális. (Ráadásul egy nyilvánvalóan mechanikai sérülésről van szó, ami csak úgy kelethezhetett, hogy valami ráesett a gépre.) Harmadrészt, ha mar valami elcseszés van, és az ügyfél várt, akkor megpróbáljuk mindenképpen megoldani, még akkor is, ha saját kocsival kell elmenni az alkatrészért. (És esetleg senki nem fizeti ki az extra benzinköltséget, ugye, képviselő urak?) Negyedrészt, nem küldjük el az ügyfelet (aki már 4 órája vár) azzal, hogy bocsi, lejárt a munkaidőm, gyere vissza holnap, hanem megcsinálom neki egy órával a munkaidő lejárta után is.

Szóval valószínű, hogy legközelebb is Lenovo gépet fogok venni – remélem, továbbra is ez a brancs végzi majd a szervizelést.

További megfigyelés, ami az épületükben való majd' 5 órás üldögélésből származik: az IBM-nél igen jó csajok is dolgoznak. De persze hazavinni nem ér őket. Meg azokat az IBM desktopokat es állatnagy LCD monitorokat se, amiket egy ürge tologatott kiskocsin előttem. Komoly késztetest éreztem, hogy felálljak, és szerezzek belőlük egyet, csak nem találtam sehol a bunkómat...