(A kép: Leander Kahney - The Cult of Mac)

Nos... igen... én is... én sem kerülhettem el a sorsomat. 

Leszögezném az elején, hogy a történet nem Magyarországon játszódik.

A dolog úgy kezdődött, hogy másfél éve kaptam az új cégnél új gépet. Hordozható, könnyű gépet kértem, és végülis a review-k olvasgatása után a lehetőségek közül (főnököm határozott tanácsa ellenére) egy Lenovo U300S gép mellett döntöttem, a márka közismert megbízhatósága és linux-barátsága miatt.

Hát nem nyert. A gépre a Windows7 mellé Ubuntut tettem föl, és két héten belül azt vettem észre, hogy a 't' billentyű lenyomásakor 't' helyett valami furcsa karaktersorozat jelenik meg. A jelenség Windowsban és maradt, ill. a bekapcsolás utáni BIOS menüben is. Kiderült, hogy ez nem ismeretlen probléma, szerencsére egy firmware-frissítés megoldotta. Ezután a tapipad kezdett el kifordulni a helyéből szép lassan, de úgy, hogy jobb kattintás helyett amikor a jobb alsó sarkát lenyomtam, inkább a bal felső emelkedett ki. Ekkor ment először a szervizbe. Visszakaptam rendben összerakva, de a munkalapon az volt, hogy nem találták a hibát... Ezután nem sokkal a "felfele" gomb bolondult meg. Ezt úgy oldottam meg, hogy "erőszakkal" (parancssor, /f kapcsoló) visszaraktam a régi firmware-t, aztán ismét az újat. Sajnos következő alkalommal ebbe a folyamatba belefagyott. Kikapcsolás után nem is kapcsolódott vissza. Szerviz, alaplapcsere... Ekkor az Ubuntut lecseréltem Fedorára, hátha... Hát nem... Amikor a probléma legközelebb előjött, már nem mertem firmware-t frissíteni, viszont kiderült, hogy csutkára lemerítve a gépet a dolog orvosolható. (Igen, az akku ebből nem szedhető ki. A bug launchpad-fórumán valaki írta, hogy hajtűvel jár, és ilyen esetben rutinszerűen zárja rövidre a gépet...). Következő alkalommal ez sem segített -  vagy csak nem voltam elég türelmes. Szerviz, egy nap műlva vissza a gép, hogy semmi baja. De, volt, ugyanaz. Szerviz... egy hét múlva vissza, hogy tényleg semmi baja. Ekkorra tényleg nem is volt. Innentől visszaraktam a gyári oprendszert (a gépet olyan 6-7 alkalommal telepítettem újra, ez ugye már bőven munkanapokban mérhető), és a linuxot virtuális gépben installáltam. Ettől mondjuk az adatfájljaim feldolgozási ideje olyan tízszeresére növekedett. Közben a tapipad megint lassan és biztosan elkezdett kiesni. Visszavittem, azt mondták, ez így normális... Pont akkor utaztam ki az Usá-ba, elküldtem hát ott a texasi központba. Kb. két órát telefonáltam velük, megesküdtek, hogy megjavítják. Visszajött azzal, hogy "passed all the regular tests" vagy micsoda... félig kiesett tapipaddal, frankón alá lehetett látni. Európában aztán vissza, ahol vettem, előtte telefonon balhéztam (nem először). Eladó megrökönyödik, fél órát vitázik a lenovo-partnerrel, végül beveszik javításra, hogy most már tuti jó lesz. Összességében a gép az első fél évben többet volt szervizben, mint nálam. Cserét próbáltam elérni, de erre csak akkor lettem volna jogosult, ha háromszor visszakerül elismerten ugyanazzal a hibával. Ez lett volna a következő, de időközben a majd fél évvel meghosszabbított garancia is lejárt. Meg hát meg is szoktam. Azóta így használtam, a tapipad megint elkezdett kiesni, de félúton megállt. 

Viszont kiderült, hogy a 2013-as beruházási keretben még pont van egy számítógépnyi. A csoportvezetőnk mondta, hogy ha már így megszívtam, válasszak magamnak egy gépet. Én ezt nem akartam elfogadni, főleg miután láttam, hogy ő milyen ősi csotrogánnyal jár. (Az ezeréves, tényleg elpusztíthatatlan ThinkPad). Végülis meggyőzött . Néztem gépeket, de amire korábban gondoltam, egy SONY, az már nem létezett. Amik most a piacon voltak, azok vagy drágábbak, vagy semmi SDD nem volt bennük, vagy nagyobbak/nehezebbek. Aztán láttam, hogy MacBook Air kapható lényegében annyiért, amennyiért egy nekem megfelelő ultrabook lenne. Kicsit ódzkodtam tőle (Samsung lett volna az alternatíva, jó híre van), de többek közt a Local népe meggyőzött. 

Úgyhogy most ezt gyűröm. A két gép kinézetre egy kategória , sőt, a Lenovo talán kicsit szebb. A Mac viszont strapabíróbbnak érződik, a billentyűi kellemesebbek, az LCD-je jobban ellenáll a torziós erőhatásoknak :) . A Lenovo LCD-je viszont jóval fakóbb, gyengébb kicsit a felbontása is, és nincs billentyűzet-világítása. Elvileg kicsit gyengébb (i7 helyett i5), de ezt nem érezni, sőt... a virtualboxhoz képest mint a villám, úgy fut, de amúgyis sokkal patentabbul, érzetre gyorsabban fut az OS X, mint a Windows. A Mac akkuja elképesztő ideig bírja, 10-12 órát (még) simán. A töltőt otthon lehet hagyni... A hardver összességében sokkal jobb, viszont már lényegében nem drágább!* Az OS X (10.8 Mountain Lion), mivel Unix alapú, könnyen megszokható oprendszer, igazából érzetre nincs nagy különbség ez és egy Unity vagy Gnome3 között. (Az kicsit zavaró, hogy néhány mindennapos terminálos parancsot máshogy kell paraméterezni - pl. a "cp"...) A konfigurálhatósága a mindenféle letölthető kiterjesztésekkel együtt szerintem nem rossz. Azért van hátulütője is.  LiBerti korábbi posztjában a workspace-ekre vonatkozó meglátásokkal (is) teljesen egyetértek*, bár megszoktam, hogy milyen kiegészítőkkel tudok ellenni egész jól. Az mondjuk röhej, hogy fizetnem kellene azért, ha billentyűkombinációval akarnék egy ablakot a következő workspace-re átvinni, mert ezt alapból a rendszer nem tudja, és nincs ilyen, ingyenes kiegészítő sem. Azért ez a Linux legtöbb ablakozójában alap. A billentyűzetkiosztást is kezdem szokni, bár van egy-két dolog, ami baromira frusztrál. Na meg a leplezetlen nagy testvér: már telepítéskor kéne neki minden jelszavam, hitelkártyám adatai, kiskutyám oltási bizonyítványa...

 És akkor néhány dolog, hogy milyen progikat szedtem össze. 

- Böngészőnek a Chromiumot használom. Először a Chrome-ot kezdtem el, de ott megoldották, hogy a Jútyúk lejátssza a reklámokat akkor is, ha be van kapcsolva az Adblock Plus...

- TinkerTool (Mindenféle beállításokat bizget, amit nem kötnek alapból a júzer orrára. 

- BetterTouchTool (ablakok gyors méretezése, gyorsbillentyűk, gesztusok)

- NoSleep (aktiválva a gép nem megy el aludni akkor sem, ha nem nyúlsz hozzá - ez jó, ha nem akarod újranyitni a különböző ssh-kapcsolatokat, pl.)

- muCommander - Kétpaneles fájlkezelő á lá NC...

- Aquamacs - az Emacs mac-re adaptált változata, beépített latex-mód. A tramp nem működik még, lehet, hogy nem is fog, lesz majd AFS...

- iTerm2 - Olyan, mint Linux alá a terminator, csak többet tud

- Persze, a localosok kötelező ROOTja, meg ami ahhoz kell. (Megj. az XCode-ot nem kell hozzá leszedni, elég a fejlesztői accounttal megszerezhető Command Line Tools)

Hát röviden ennyi a nagy történet, és remélem, hogy NEM lesz folytatása (olyan legalábbis, mint a Lenovóé). Ha van esetleg javaslatod, ne tartsd magadban!

* Persze konkrétan U300s-t már nem lehet kapni, nagyon rövid ideig volt gyártásban - gondolom, a nagy sikerre való tekintettel...

** Kivétel: A Mac-zsargon a PC betűszót "minden, ami nem Mac" értelemben használja. Én még nem vagyok eléggé szektás ehhez, szerintem a Mac is PC, ráadásul a hardver lényegében azonos, csak a billentyűket sikerült összekeverni :) . A programok meg operációs rendszerre vannak írva, tehát Os X-re, Windowsra vagy Linuxra.