(Nem)lokális emberek

Előrebocsátom, hogy régi-régi Opera-használó vagyok, talán még az 5.x szériánál kedveltem meg, amikor bizony még 30 dollárért regisztrálni kellett, ha nem akartad, hogy reklámokat nyomjon. (De persze nem regisztráltam.) Ennek megfelelően szubjektív írás lesz ez, de hát egyrészt a blog műfajilag arra való, másrészt meg ízlés dolgában eleve nincs univerzális igazság.

Baráti körben már többször kifejtettem, hogy nagyon nem értem a Firefox hihetetlen népszerűségét az Opera gyakorlatilag alig létező piaci részesedésével szemben. Persze, a Firefox nyílt forrású, ami nekem is nagyon szimpatikus, de a több tíz százalékos elterjedtséghez képest nyilván nagyon kevesen szokták forrásból felrakni. Amiért a Firefox-rajongók szeretik a böngészőjüket, azoknak a tulajdonságoknak jó része az Operában jelent meg először:

Boldogok a sajtkészítők.

Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire.

- Brian élete

Hát igen, már Brian is tudni vélte, én viszont nem tudom, hogy valóban boldogok, vagy épp az ellenkezője. Viszont szeretném megtudni. Na de kezdem az elején. 

Mikor sajtot vásárolok a lakhelyemhez közeli "magyar üzletlánc" egyik boltjában, akkor jobbára az izgat, hogy A-trappistát vagy B-trappistát vegyem,

Nagy itt a pangás, jöjjön hát egy könnyed bejegyzés. Még a nyáron voltunk a pócsmegyeri tónál. Az utóbbi tíz évben egészen kiépült, és van a partján egy nagyon kellemes vendéglő. A kaja jó, a kiszolgálás közvetlen. Az internacionalizmuson talán volna még mit csiszolni.

Tenyleg valasz akart lenni, de hosszura sikeredett ...

(bocs az ekezetnelkulisegert ... majd javitom ...)

nem nagyon emlegetik de mar az ubuntut is hasznaljak alapnak uj distribucio epitesnel ...
a Mint-rol nagyon szepeket olvastam ...

Nekem innen a messzeségből úgy tűnik, hogy fél Magyarország zokog a Danubius és a Sláger kimúlása miatt, a másik fele meg felháborodott, hogy hogy tehetett ilyet az ORTT és a pártok. Ez utóbbiakkal mélységesen egyetértek: az ORTT-t kb. annyira tartom, mint a Szíriusz Kibernetikai Társaságot (és remélem, a sorsuk is hasonló lesz), a pártokról már nem is beszélve, e két rádiót azonban, bevallom, nem fogom sajnálni.

Sosem voltam nagy rádióhallgató; leginkább csak autóban ülve kapcsoltam be a vevőkészüléket, de ott is csak akkor, ha nem volt kéznél saját zene. Számomra ugyanis egy rádió elsősorban zenét jelent. Viszont nem emlékszem olyanra, hogy a Danubiust vagy a Slágert (vagy bármilyen magyar adót) hallgatva valaha is azt gondoltam volna, hogy "Ej, mi ez a szám? Egész jó! Le kéne tölteni!" Ugyanis — és ez némely magyar rádióhallgatónak szokatlannak tűnhet — létezik olyan adó, amit hallgatva ez előfordul, nem is ritkán.

Velem ez legtöbbször Genfben fordult elő, a World Radio Switzerlandet (korábban: World Radio Geneva) hallgatva. Pedig ezt az adót sem hallgatom gyakrabban, mint a magyarokat. És mégis: amióta Genfben vagyok szeptember vége óta, a zenei gyűjteményem az alábbi számokkal bővült a WRS hatására:

Kocka posztot asszem még nem írtam, anyázós-geekeset meg főleg nem, de most nem nagyon félek attól, hogy csúnyán belerondítok a blog pörgésébe, szóval ehun e.

Tegnapig Ubuntu 9.04 Jaunty volt a gépemen. Volt vele egy-két apróbb gond, amit nem tudtam meghegeszteni, pl. a beállításoktól függetlenül a Skype annyira visszhangos volt, hogy ha konferenciát tartottunk, mindig ki kellett húznom a mikrofont, hogy ne vágja tönkre az egész beszélgetést. Kijött a Karmic (9.10), igértek minden földi jót, hát gondoltam, váltok arra. Nem kellett volna.

[Könyvajánló rovatunk következik.] 

A Critical Mass tüntetést hirdetett aug. 18-án du. 6 órára a Margit hídhoz, a Margit hídért. A Főváros, illetve a Főmterv ugyanis kompromisszumos úton elkészült tervből sunyiban kivette a déli oldali kerékpárutat arra hivatkozva, hogy a lámpánál keresztben álló bicikli elfoglalná a járdát (!), és hogy nem lehet mindenki igényeit maradéktalanul kiszolgálni. És természetesen a legkisebb helyigényű járművel közlekedőket lehetetlenítik el. Tegyük hozzá, a déli oldalon nincs erős gyalogosforgalom, és persze nem csak keresztben lehet megállni kerékpárral...

Még annó megrendeltük UPC-nél az internetet. Tudom, tudom. Ezer és egy rémtörténet kezdődik hasonló mondattal webszerte, ez most nem arról fog szólni mennyit bénáztak és milyen kálváriát kellett megjárni, míg lett net otthon. (Habár azért az is mókás volt.)

A csatabárd örökre elásva.

Emlékműsor ma 21:20-kor az M1-en.

2009-ben az ország felsőoktatási intézményeiben a végzősök a diploma mellé központilag fordított angol nyelvű diplomát is kapnak. Íme, így néz ki:

Hagyok egy kis időt.

Aki a múlt évezred utolsó századában az audiovizuális kultúra Music Television nevű mellékvágányán szocializálódott, annak kötelező ismerni a Commodores nevű banda Easy című dolgozatát.

Az előző részben a Budapest-bérlet „elméletéről” volt szó. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a gyakorlati haszna? Tényleg van-e olyan hely a városon belül, ahová vonattal gyorsabb? Egyáltalán megáll-e nekem a Volánbusz?

Ezekre a kérdésekre a közlekedési szövetségnek, ill. résztvevőinek kellene választ adnia (ld. még 1. rész 3. pont), sajnos mély hallgatás van az ügyben, az információt, tapasztalatokat az utasnak kell összegyűjtenie. Ezt én megpróbáltam megtenni, és most közzéteszem. Ez a poszt tehát a városhatáron belüli, nem BKV-s utazásokra koncentál, amit a hiányos tájékoztatás ellenére láthatóan egyre többen választanak. Tudom, hogy egy kitekintő posztot igértem... eljön majd az is.

Vonalhálózat

Nem gondolom, hogy a következő rövid történet nagyon különleges lenne, inkább tipikus helyzetkép. És mint ilyen, leírásra méltónak találtatott.

Ma reggel, Újpest vasúti pénztárában kiséreltem meg jegyet venni. Elővételben, máshonnan induló vonatra. Ráadásul üdülési csekkel fizettem volna (amúgy ez az egyetlen ok, amiért nem a neten vettem meg a jegyet).

Remélem, elértem célomat, és mindenkit átvert a kép meg a cím. Ez a bejegyzés ugyanis nem a légi masinákról szól. Kevesen tudják, hogy a Boeing - pontosabban a csoport egyik vállalata, a Boeing Rotorcraft Systems, népszerű nevén Boeing Vertol - a hetvenes években a fő profiljukat jelentő helikopterek mellett teljesen más jellegű járműveket is készített: kötöttpályás tömegközlekedési kocsikat.

A gyárból gördült ki többek közt a chicagoi 'L' (=el=elevated=magasvasút) 200 ma is üzemelő metrókocsija, illetve ők adták a morgentowni peoplemover rendszerre (WVU PRT) is a kocsikat.

Ez a bejegyzés azonban villamoskocsikról (pontosabban könnyűmetró-, magyarul Stadtbahn-kocsikról) szól - a gyár történetének egy érdekes, de nem túl sikeres epizódjáról.

Most jött a hír, még egészen friss és ropogós. Először csak pletyka volt, aztán egy óra múlva már bizonyosság: Auszria kilép a CERN-ből. Idáig ilyen csak egyszer esett meg a CERN-nel: 1969-ben, amikor a spanyolok kiléptek, de később ők is visszaléptek.

A CERN-ben, mondanom sem kell, nem örültek a hírnek, állítólag már meg is történt az első válságülés.

A kilépés oka természetesen a pénzspórolás. Az osztrák tudományos miniszter, Johannes Hahn szerint az összes nemzetközi tudományos együttműködésre fordítható pénz 70%-át, 20 millió eurót a CERN-tagságra költötte Ausztria. Ezt (vagy ennek egy részét...) inkább más, kisebb együttműködések támogatására kívánják fordítani, amelyekben Ausztria és az osztrák kutatók jobban "látszanak". Mert a CERN-es óriási, 1000-2000 fős kollaborációiban elvesznek a háttérzajban. Ebben persze van ráció, de akkor is elég megdöbbentő, hogy csak így huss...  és nincs tovább.

A CERN-nél csak az Osztrák Nagyenergiás Fizika Intézet (HEPHY) örült kevésbé a hírnek, tekintve, hogy ezt az intézetet kifejezetten Ausztria CERN-es részvételének kiaknázására alapították. Úgyhogy most kissé kihúzták alóluk a talajt. Még jó, hogy nem ott dolgozom.

Azért nálunk is van egy kis bizonytalanság, hogy most akkor pontosan hogyan tovább, mivel hogy mi is (és én is) benne vagyunk CERN-es kísérletekben. Szerencsére a CERN-ben nincs sok jelentősége annak, hogy valaki tagországból vagy nem tagországból jön, úgyhogy emiatt nem aggódunk túlságosan. Viszont most két dolog lehetséges:

1. Kevesebb pénzt kapunk, mondván, hogy minek támogassanak CERN-es projekteket, hiszen már nem is vagyunk tagok.
2. Több pénzt kapunk, mondván, hogy a megspórolt CERN-tagdíj egy részét így közvetlenül odaadhatják a CERN-es osztrák projekteknek.

Hát, meglátjuk.

UPDATE:

Mégsem lép ki Ausztria a CERN-ből. Tudniillik az osztrák kancellár (aki a szocialista SPÖ párt embere) kerek perec megmondta a tudományos miniszternek (aki viszont a jobboldali ÖVP tagja), hogy Ausztria nemzetközi megítélése mindennél előbbre való, továbbá a tudományban fontos a "kiszámíthatóság és a tartósság". Kész, vita lezárva. Ausztria a CERN tagja marad.

Aszonnya az okosbácsi a tévében, hogy a három csapás az jó. Mer akkor majd jól meggondolja.  

Rögtön beugrik az oldalt látható kép, de aztán lassan leesik, hogy miről van szó: egy törvényjavaslat készül, amely a visszaeső bűnözőket fokozottan büntetné. Kettőt hibázhat valaki hagyományos büntetési tétel mellett, aztán harmadikra ihajj de megfingatjuk. Nem is ez fogott meg, hanem a bibliai hangulatú elnevezés. "És tíz csapást külde az Úr a földre, és a bűnös egyiptomiakat jól megfingatá". De csak nem stimmel a dolog, mert itt csapásból csak egy van, bűnből van három.

Nem szeretem a kereskedelmi televíziós tehetségkutató műsorokat!

Nem tudom hogy miért ez az ellenérzés, de lehet hogy az van mögötte, hogy a Megasztár szerű kutatásokban szerintem nem kerülhetne kápernyőre Mick Jagger. Márpedig a színpadon már ott van egy ideje. (és az igazi szavazás az hogy elmennek-e az emberek megnézni ...)

Annyi mindenki elmondotta már a véleményét, szóval én sem fogom véka alá rejteni.
A sokmindenki sok okosságot, es nemkevés hülyeséget összeírogatott internetszerte(okosság=egyetértek vele, hülyeség=hülyeség:-) )

VIGYÁZAT! AZ ALANT LEVŐ SOROK A SZERZŐ MAGÁNVÉLEMÉNYÉT TÜKRÖZIK!