Klasszikussal élve "túl öreg vagyok a szexuális orientacióm megváltoztatásához", szóval nem errõl lesz szó.

Az elsõ Stefannal nem volt mély kapcsolatom. Kémikusként volt fizikus PhD-s, mellette önkéntes tûzoltó. Kissé nagy darab (ami változott egy szerelmi bánatban), de nem olyan nyugodt "hentes"-lelkivilágal rendelkezõ, hanem akinek fáj a világ!
Azt hiszem a tüzoltóskodás jobban vonzotta mint a fizikusság, mert folyton ott lógott velük, ami nem baj, de míg a többiek látástól pikulásig nyomták az ipart Õ bejött reggel 9-re és mindenféle gyûlések, találkozók és ki tudja milyen alkalmak apropókjából el is ment hamar.
Munkáját elvégezte, de soha egy tapottat nem tett többet a minimálisnál, de ami kiütötte egy picit a biztosítékot nálam az egy beszélgetés egy foszlánya volt, mikor kifejtette, hogy azért nem hajlandó többet dolgozni mert Õ csak fél fizetést kap PhD ahllgatóként (utalva a német rendszerben régebben BAT-II/2-nek nevezett közalkalmazotti bértáblára).

A második Stefant már vártam mint a Messiást!
Õ új fiú, most lépett be a PhD-szolgák vidám táborába.
Értelmesnek mondható ember akinek van egy nagyon hasznos tulajdonsága: fantasztikus szervezõ! A diplomamunkáját egy detektor építésébõl és tesztelésébõl írta (igazság szerint egynek az építésébõl és kettõ tesztelésébõl). Tehát az egyik detektor meg volt építve, mikor Õ bekapcsolódott a munkába, oda elment shiftelni míg tesztelték, aztán (figyelem! szervezés!) futtatta az analízis-kódot, amit más megírt neki.
Aztán jött a "saját" detektor: két hozzáértõ összerakta neki a detektort, én írtam a szimulációs kódot, egy harmadik srác meg még mindig analízis-munkákat végez neki! Azért ezt a szervezési munkát nem sokan tudnánk utána csinálni! Gyakorlatilag 0 munka mellett (na jó! legyünk igazságosak! a 100-as skálán kb 10 egységnyi munka mellett) megkapta a diplomáját!

Jót is röhögnék ezen, ha nem az én "jobbkezem" lenne. De nem is az! Bármit mondok neki, hogy ezt vagy azt kellene csinálni az elsõ az, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogy miért nem _kell_ megcsinálni azt, vagy miért nem _neki kell_ megcsinálni azt. (az analízis kódot kellene módosítani: "miért neki kell ezt? egy rendes kollaborációban van szoftwares csoport aki megcsinálja ezt! Ó nem programozni jött ide. Eddig is jó volt az úgy ahogy volt ...". Ki kellene szamolni valami 3 soros trigonometrikus izét, ami egy kaloriméterben két kristály tengelyei altal bezárt szöget adja meg. "olyan bonyolultak ezek a kristalyok! Inkább kocka-alakú detektorokat kellene építeni  párhuzamos hasáb-alakú kristályokkal (ezen kijelentése óta nem vagyok benne biztos, hogy értelmes a srác). Ez nem az Õ problémája, foglalkozzon az vele, akié a probléma (egy diplomamunkásnak kellett volna ez a számítás segítségül, mivel kifutóban volt az idõbõl)).

Nem tudom mit csináljak vele! Ti, akiknek ugyancsak lehetnek munkatársaitok hasonló attitûddel, Ti hogyan kezelitek le az ilyen helyzeteket? (A tipikus német megoldáshoz nem akarok folyamodni, miszerint panaszkodjunk a fõnöknek ... bár mint végsõ megoldástól ettõl sem rémülök vissza ...)
Szóval ötleteket!

Köszi,

k.